Ömlik a... baj

Már előre félek, hogy milyen erővel sújt le majd Orbán Viktor a fővárosra. A budapestiek többsége szerint ugyanis a kormány rosszul kezeli a válságot: ötfokú skálán 1-es osztályzatot 43 százalék, 2-est 11 százalék adott nekik. A válságkezeléssel leginkább a nők, a 18–39 év közöttiek, illetve a felsőfokú végzettségűek elégedetlenek, s még a fővárosi fideszesek 22 százaléka is 1-est vagy 2-est adott a kormánynak a Medián szerint.

A miniszterelnök nagyon nem szereti, ha támadják őt, márpedig ez a felmérés azt mutatja, hogy elégedetlenek vele. A budapestiek még mindig nem tanulták meg, ki az úr a házban, azt azonban igen, hogy olyan nagyon nem érdemes ugrálni. Márpedig a választások óta nagy mennyiségben ömlik a – mit is írjak – baj a kormányra, és rajta keresztül a társadalom többségére. Talán csak a kabinet legbelső körei evickélnek át a válság időszakán viszonylag könnyen, a NER-világ meghatározó szereplői pedig náluk is gondtalanabbul eveznek át a túlpartra. A gond csupán az, hogy egyelőre nagyon nem látszik az a túlpart, mármint az emberek többségének. Ezért is mutatja a kutatás ezt a szánalmas eredményt.

A felmérés azonban arra nem tér ki, hogy szükségszerűen alakultak így a dolgok. A kérdőív nem foglalkozhatott azzal, ami ugyanakkor elég látványosan kiderült: ez a kormány semmilyen módon nem készült fel a nehéz időkre. Jóllehet minden komolyabban vehető elemző – vagyis nem a házi tanácsadók köre – látta és láttatta: mind a a Covid alatt elkövetett hibák, mind a heves pénzosztogatás súlyos következményekkel fog járni, a választás megnyerése sürgetőbb feladat volt a kormányfő számára, mint a fenyegető jövő kezelése.

Kétségtelen: a háború kitörése nagy mértékben hozzájárult a válság növekedéséhez, de Orbán számára ezekben a nehéz időkben is fontosabb volt a hintapolitika, a Putyin iránti elkötelezettség jelzése, mint a kibontakozó dráma valódi kezelése. A kormány lépései egyre kapkodóbbá váltak, átgondolatlan, ámde sietve megalkotott törvények, egyeztetés nélküli rendeletek sorjáztak. Ennél látványosabban aligha derülhet ki egy tizenharmadik éve regnáló hatalomról, hogy voltaképpen nem tud kormányozni.

Amit, amíg dőlt az uniós pénz, amíg pörgött a világgazdaság, amíg el nem hagyta a hagyományosnak gondolt szerencséje, addig nem is vett észre, vagy nem akarta tudomásul venni. Talán maga is elhitte: kommunikációval minden helyzetet meg tud oldani, és ezt mellesleg most is így gondolja.

De már nincs így. És hiba lenne részéről azt feltételezni, hogy csak a budapestiek fordultak vele szembe: voltaképpen az egész ország zúgolódik. Menjen csak be a miniszterelnök egy közértbe, vagy hallgasson meg valakit a benzinkúton, netán rezsiügyben a telefon túloldalán. Meglepő mondatokat fog hallani - saját magáról is. Már ha a kommunikációs erdőben van még füle a hallásra.