Viktorovics

Orbán Viktor a Fidesz-frakciót arra kérte, „tegyenek meg mindent”, hogy az év végéig Brüsszel visszavonja az Oroszország elleni szankciókat – „értesült” a Magyar Nemzet. Mennyi, de mennyi politikai kisszerűség, irracionalitás és aljasság sűrűsödött össze ebben az egyetlen, a fülünk mellett talán elsuhanó mondatban. Az évtizedes beszoktatástól ma már szinte észre sem vesszük, hogy egy orosz vamzer vezeti szakadékba az országot.

A kormánypropaganda „magyarázata”, amennyire csak lehet, nyakatekert. Hogy a kereskedelmi korlátozások az EU-nak többet ártottak, mint Oroszországnak. Ez nem igaz. Mértékadó elemzések szerint az orosz gazdaság zuhan a csőd felé. Ennek egyetlen oka, hogy Putyin mondvacsinált okokból megtámadta Ukrajnát és jobb sorsra érdemes szomszédunkat hét hónapja módszeresen löveti, orosz ifjak százezreit is a halálba küldve. A világ etikus fele emiatt engedte el Moszkva kezét. Ettől mindenkinek rosszabb lett. Annak is, aki elfordult. És igen, attól is, hogy Putyin, a rá jellemző, sértődött izmozás jegyében, józan visszalépés helyett inkább érzékeny bosszút állna minden „rosszakaróján”. Legyen az például a gáz- vagy az olajcsap elzárása.

Egy ilyen zsarolási helyzetben kétségkívül felmerülhetnek, sőt, erősödhetnek azok a hangok, hogy engedjünk az erőnek, és akkor minden jobb lesz. De Putyin nem erősebb. Csak erőszakosabb. De a Nyugat erősebb, még ha nyugalma sokakat meg is téveszt. Azt elismerem, hogy egy ilyen helyzet vívódásokkal teli. Igen: a rezsiszámla, a hatalmas áremelkedések, a fizetés, vagy épp a felmondási papír láttán mindenki elgondolkodhat, mi köze neki Ukrajnához. És ezt igenis meg kell oldani. De ebben a helyzetben kifejezett visszataszító, ha a nyugati tömb egy tagja folyamatosan, üveghangon követeli az agresszorral szembeni önfeladást.

Ez nemzetárulás.