Félkatonaság

Félkatonai szervezetnek minősítette az állami médiát a kormánypárti sajtómunkás – és véletlenül vagy sem, de pontosan fején találta a szöget.

Honvédségünknek még a védelmi doktrínájában is benne van, ha nem is túl explicit formában, hogy a térségben az egyetlen hatalom, amelynek katonai ereje ellen esetleg védekeznünk kell, Oroszország. Ehhez képest gondosan úgy fegyverkezünk – úgy választunk például légvédelmi rendszereket –, hogy még csak véletlenül se sértsünk vele orosz érzékenységet (értsd: bármire alkalmas lehet de egy Oroszország felől érkező támadás elhárítására a legkevésbé). Nevezhetnénk előre megfontolt szándékkal, nagy értékre elkövetett hazaárulásnak is – de akkor mit mondjunk az M1, a Kossuth és társai sajátos, orosz érdekből a tudatos hírhamisítás határait bármikor készséggel átlépő szerkesztéspolitikájára?

Aztán ott van a trehányság, a „jólvanazúgy”-szemlélet, ami nálunk a honvédelem nélkülözhetetlen velejárója már vagy száz éve – és a jelek szerint még legalább ugyanannyi ideig. Aki már volt katona, az tudja, aki nem, annak azt kívánjuk, hogy ne derüljön ki élesben soha. De pontosan ez megy a közmédiában is, ahol még hazudni sem tudnak rendesen, ezért folyton lebuknak, aztán közölhetik sorra a helyreigazításokat.

Meg hát a korrupció. A nemzetközi szakirodalom szerint a hadibeszerzéseknél korrupció-fertőzöttebb terület nem létezik. Szóval töprengjünk el rajta, miért nyergelt át a kormánytól kapott kaszinómonopóliummal pár év alatt multimilliárdossá tett, bár eddig nem sok miniszteri tehetséget felmutató főhadfi arról az aranybányáról erre a másikra. Aztán nézzük végig, hányan élnek bitang jól (őzszínű Volvo terepjáró szlovák rendszámmal, G-Merci, Balaton-felvidéki panzió, lovásztanya, miegymás) az MTVA-tól kapott átláthatatlan, de látatlanban is horrorisztikusan túlárazott megbízásokból.

Szóval a félkatonai jelző abszolút a helyén van, amennyiben a magyar haderő a viszonyítási alap. Csak pont azt a felét másolják az állampárt médiakatonái, amit nem kellene.