Akkubaloldal

Ha Németország valóban akarta volna a Debrecenben felépíteni tervezett hatalmas kínai akkumulátorgyárat, akkor az üzem Németországban épülne, és nem nálunk. Van rá bizonyíték is: Gigafactory-nak hívják, és Berlin mellett üzemel.

A Gigafactory a közvélekedés szerint a Tesla akkumulátor-tömegtermelő egysége, a valóságban azonban sokkal több: a teljes e-mobilitási értékláncot lefedi, a tervezéstől a szoftveríráson át a töltéstechnológiáig, a karosszériaelemek festésétől a fényezéséig. Természetesen akkumulátorok is készülnek ott: a Gigafactory az akkumulátorgyártás Rolls-Royce-ja, a CATL meg... nem is mondunk márkát, maradjunk annyiban, hogy az alsóház. És nem azért, mert az egyik amerikai, a másik meg kínai. A debreceni CATL gyárban 20 százalék körül lesz a hozzáadott érték (a beszállított alkatrészek és a kiszállított áruk értékkülönbözete, amiből a béreket, meg az egyéb költségeket fizetik), a Gigafactory-ban ugyanez 60 százalék körül alakul. Magyarország négy éven át versengett a Gigafactory-ért, többek között Németországgal. És nem Soros Györgyön, de még csak nem is a magyar baloldalon múlott, hogy végül az utóbbi nyert. Hanem elsősorban azon, hogy mennyi informatikust képez évente a Berlin körüli régió (az elektromos autó a lényegét tekintve egy négykerekű számítógép), és mennyit egész Magyarország. Másodsorban pedig sokat nyomott a latban az a rögeszmeszerű ellenszenv is, amit Orbán Viktor a szélerőművekkel szemben táplál. A Tesla ugyanis megújuló energiát igényel, mégpedig sokat (a Gigafactory csak néhány kisebb üzemrészben használ gázt), és egyedül a napenergia nem elég neki: szél is kell, ami olyankor is fúj, amikor a Nap nem süt.

Tény, hogy a CATL-nak Németországban is van egy kisebb gyára: Arnstadtban, Türingia egyik gazdasági válságövezetében, ahol a rendszerváltás idején megszűnt szinte az összes ipari munkahely. A német fél nem olcsó ázsiai vendégmunkásokat, szabadon beépíthető mezőgazdasági termőföldeket meg elnéző hatóságokat ígért érte, hanem korlátlanul rendelkezésre álló szél- és napenergiát, meg elegendő helyet egy eleve ipar parknak épült zónában. És kért is: a CATL nem egy összeszerelő üzemet vitt a németekhez, hanem egyszerre az értéklánc több elemét, oktatással, K+F-fel (utóbbi, vagyis a legmodernebb akkutechnológiák kutatása a Fraunhofer Intézettel együttműködve zajlik – ez is olyasmi, amit Magyarország nem tud ajánlani).

Lánczi Tamás, a pártsajtó és a fideszes gondolatgyár érvelése – miszerint a debreceni CATL-mamutüzemre Németországnak fájna a foga, ezért tiltakozik ellene a hazaáruló baloldal – azon túl, hogy a szimpla irigységre játszik, nem csak a fentiek miatt fals. Hanem főleg azért, mert a magyar gyár dedikáltan a német autóipar kiszolgálására létesül, és épp azért lesz nálunk, mert így tud a németek számára kellőképpen olcsó lenni. Hogy a jobboldali érzelmű olvasó is értse: az a pénz, amit nem fizetnek ki a kínaiak Debrecenben a magyar meg a török melósnak, a Mercedesnél, az Audinál, meg a BMW-nél jelentkezik majd profitként.