Kisbicska

Bárcsak igaza lenne Borisz Filatov dnyiprói polgármesternek. Az a jobbik eset, ha a magyar miniszterelnök csak egy megvehető, elvtelen opportunista alak - erre utal Filatov a maga keresetlen módján. És nem hazaáruló, aki látja, hogy saját maga és korrupt sleppje túlélése hosszútávon már csak az orosz élettérben biztosítható, így aztán az ukrajnai orosz győzelemre játszik.

Induljunk ki az alapoktól: mi a magyar érdek? Magyarország biztonsága ma két pilléren nyugszik. Az első Ukrajna, a második a NATO. Bár a hazai bolondjobb szeret erről megfelejtkezni, putyinék már 2021 decemberében írásba adták, hogy mi a szándékuk velünk: lenulláznák országunk NATO tagságát, katonailag totálisan védtelenné tennék hazánkat. Hogy azután mi következne, azt mindenkinek a fantáziájára bízom.

Az orosz árral szemben jelenleg Ukrajna a hullámtörő gát, a NATO pedig mögötte a sziklafal. Mi magyarok az ukrán nép - benne a fronton harcoló kárpátaljai magyarok - és elnökük, Zelenszkij hősiességének köszönhetjük, hogy egyelőre biztonságban vagyunk a bucsai hóhéroktól.

Ebben az összefüggésben ma Magyarországon oroszbarát politikát folytatni, az ukrán honvédő háborút hátráltatni az vagy öngyilkos lemmingpolitika vagy sima hazaárulás. Mindkettőnek komoly történelmi hagyományai vannak a jobboldalon.

Ahogy a besült hintapolitikának is. Persze, talán majd most máshogy lesz. Talán a miniszterelnök is érti, hogy Putyin ma pont annyira barátunk, mint anno Hitler volt, tanult az elődök hibájából és időben kiugrik az orosz trojkából.

Jó lenne ebben hinni. Csak éppen semmi jele nincs. És úgy fest, Dnyipróból is pont az látszik, ami Budapestről: öngyilkos kollaboráció az oroszokkal. Ha az oroszok győznek, az olyan magyar nemzettragédia, amihez képest Trianon kutyafüle. Ha pedig az ukránok, akkor, nos, kezdhetjük elmagyarázni a térség eljövendő katonai nagyhatalmának, miképp is volt, hogy miközben ők az életükért harcoltak, hátulról egy törpe szurkálta őket a tulipános kisbicskával. Nem lesz egyszerű.