Érzéki csalódás, hogy jelentőségünk van Kína aszámára, de most jönnek a távol-keleti gyárak

Az Európát célzó kínai befektetések 98 százaléka 2020-ig az EU régi tagállamaiba érkezett, és csak mindössze 2 százaléka a kelet-közép-európai országokba. A fordulat valamikor ekkor történt azzal, hogy olyan jelentős beruházók érkeztek Magyarországra, mint a Debrecenben akkumulátorgyárat építő CATL és a Szegeden autógyárat tervező BYD – mondta el lapunknak Salát Gergely, Kína-kutató, az ELTE oktatója. Ezt azzal egészítette ki, hogy érzéki csalódás áldozatai vagyunk, ha úgy gondoljuk, Magyarország lett Kína befektetési célországa a kontinensen. Legfeljebb trendfordulóról beszélhetünk. Nyugat-Európában – példa erre Német-, Francia- és Spanyolország – jelenleg is nagyobb befektetéseket hajtanak végre a kínai cégek, mint nálunk. Igaz, ezek összege ott csökken, hazánkban pedig nő. Még egy érdekesség: a visegrádi országok elől Magyarország az utóbbi években elhappolta szinte az összesen kínai beruházást, aminek mások mellett politikai okai is vannak.

A rendszerváltást követően a magyar gazdaság teljes egészében az euró-atlanti integráció elmélyítésére törekedett, a Kínával folytatott gazdasági kapcsolatok marginálisak voltak. Igaz, a kínai gazdaság nem volt akkor abban a helyzetben, hogy cégei külföldi terjeszkedésben gondolkozzanak.

Ezt jelezte az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter 2003-as pekingi látogatása is. Hazánk a környékbeli országok mellett szerette volna több lábon állóvá tenni (diverzifikálni) kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait, nem leszűkítve ezeket kizárólag a nyugati világra. A távol-keleti ország gazdaságának erősödése ekkor érkezett el arra a szintre, amikor cégeik külföldi terjeszkedése került napirendre. Ebben értelemszerűen nem hazánk volt célország, mi csak beleestünk a szórásba. Ekkor jelent meg Magyarországon a Huawei, a Bank of China, és a hazai vegyipari céget, a BorsodChemet felvásárló Wanhua – tette hozzá Salát Gergely.

Valójában 2010-ben a kormány gazdaságpolitikájában nem történt fordulat Kínával kapcsolatban. A „keleti nyitás” kifejezés inkább retorikailag értelmezhető. Magyarország az elmúlt években felértékelődött a távol-keleti ország részéről, éppen az Orbán-kormányok kifejezetten Kína-barát politikája miatt. Ne felejtsük el, hogy az EU-n belül történt egy Kína ellenes fordulat, amihez a magyar kormány nem csatlakozott – világította meg hátteret a Kína-kutató szakember. A 2010 évek elején volt még egy jelentős ugrás a kínai gazdaságban. Ekkor kezdték el gyártani azokat a zöldtechnológiához és az elektromos mobilitáshoz kapcsolódó versenyképes termékeket, amelyekre a nyugat-európai gyártóknak nagy szüksége volt: akkumulátorok, az elektromos autók, a napelemek és a szélturbinák.

Az EU és a Kína közötti kapcsolatok kockázatosak, bármikor kitörhet közöttük kereskedelmi háború, ugyanakkor Kínának szüksége van az unió piacára. Éppen ezért kerestek olyan EU-n belüli országokat, ahol úgy gyárthatják termékeiket, hogy azokra a védővámok nem vonatkozhatnak. Erre Magyarország ideális hely – fogalmazott Salát Gergely.

Magyarországon az elmúlt években 10 milliárd eurónál többet, de 20 milliárdnál kevesebbet fektettek be kínai cégek – mondta a kutató, hozzátéve a CATL debreceni gyára önmagában 7 milliárd eurós, míg a BYD építés előtt álló gyára is több milliárdos beruházás lesz. (Információk szerint 5 milliárd eurós.) Nyitott kérdés, hogy folytatódni fog-e a kínai befektetési bumm Magyarországon. Ez, Salát szerint, döntően azon múlik, miként alakulnak az EU és a Kína közötti kapcsolatok. Brüsszel, az Európai Bizottság ugyanis kritikus Kínával. Brüsszel számára „vörös posztó” a kínai cégek jelenléte az uniós tagállamokba, de másként áll a helyzet, ha a német és francia autógyárakat nézzük, amelyek a nálunk készült akkukat fogják beépíteni járműveikbe, és amelyek örülnek a kínai cégek magyarországi megtelepedésének.  Aligha véletlen, hogy Debrecenben épül kínai akkugyár és a BMW elektromos autógyára, állítja a kutató. Lényegében egy kerítés választja el a kettőt egymástól.

Eddig hozzávetőleg ezer milliárd forinttal támogatja a magyar kormány közvetlenül a betelepülő kínai cégeket, és ugyanekkora összegből építenek infrastruktúrát azoknak az ipari parkoknak a környékén, ahová betelepülnek ezek a cégek – hivatkozott egy, a Telexen a témát feldolgozó cikk megállapításaira Salát Gergely. A kétezer milliárd forint jelentős összeg, ám ha kizárólag a közvetlen támogatások összegét nézzük, akkor ez megfelel annak az EU-átlagnak, ami a tagállamok fizetnek a befektetőknek – hangzott el a kiegészítés.

Párizs keményebb fellépést sürget

Bár Kína és az Egyesült Államok között enyhült a feszültség az elmúlt évben, Joe Biden elnök ősszel találkozott Hszi Csin-pinggel, komoly áttörésről nem lehet beszélni a két ország viszonyában. Ugyanakkor a kínai vezetés számára Európa más megítélés alá esik, a Népköztársaság vezetői azt igyekeznek kiemelni, hogy fontos partnernek tartják az Európai Uniót, amint erre Hszi Csin-ping elnök is utalt hétfői, Emmanuel Macron francia elnökkel, és Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével folytatott tárgyalásain.

Kínának szüksége van Európára, a külföldi befektetőkre, akik elfordultak tőle. A kínai gazdasági növekedés lelassult, ezért a kínai elnök vissza akarja édesgetni a külföldi cégeket, amelyek az egyre bizonytalanabb beruházási körülmények miatt távoztak. Peking ezért egyoldalúan vízummentességet vezetett be számos európai ország állampolgárainak. A Kínában tartózkodó európai üzletemberek, menedzserek és vállalkozók aktívan élnek is ezzel a lehetőséggel.

Európa azonban megosztott a kínai gazdaságpolitikát illetően, s ezeket az ellentéteket a hétfői párizsi tárgyalásokon sem sikerült feloldani függetlenül attól, hogy Hszi elnök azt ígérte, megkönnyítik az európai cégek számára a kínai piacra való bejutást.

Az európai nézetkülönbségek Párizs, illetve az Európai Bizottság és a német kormány között merülnek fel. Olaf Scholz német kancellár áprilisi kínai útja során a két ország közötti kereskedelem további felgyorsítása mellett foglalt állást, és már nem beszélt azokról a kockázatokról, amelyek a kínai befektetéseket kísérik. Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen keményebb álláspontot képviselnek. 2023 márciusában hirdette meg a bizottsági elnök a Kínával szembeni új doktrínát, amelynek célja „az országtól való függőség kockázatainak és tényezőinek csökkentése”. Hasonlóképpen fogalmazott Emmanuel Macron három héttel ezelőtt, a Sorbonne-on elmondott beszédében.

2022-ben Európa kereskedelmi hiánya Kínával szemben megközelítette a 400 milliárd eurót. A deficit azóta sem csökkent jelentősebben. Brüsszel a kínai elektromos autókra kivetett vámokat fontolgatja, amelyeket néhány hónapon belül bevezethetnek. Múlt csütörtökön Valdis Dombrovskis, a kereskedelemért felelős biztos azt mondta a Politico hírportálnak, hogy a kínai gépkocsikkal szembeni "vizsgálat halad", és még a nyár előtt kvóták bevezetéséhez vagy a vámok emeléséhez kell vezetnie.

Ezt a lépést azonban Berlin hevesen ellenzi, mert attól tart, hogy súlyos gazdasági hátrányok érik Kínában. Francia illetékesek a Reutersnak aggodalmukat is fejezték ki amiatt, hogy Németország megfúrhatja a vámok felemelését. Párizs azonban figyelmeztet arra: Európa nem lehet túl naiv Kínával kapcsolatban, a kínaiak fontos kereskedelmi partnerek ugyan, de riválisok is. A francia kormány többször is felhívta a figyelmet, hogy a Huawei távközlési berendezéseket gyártó vállalat termékei biztonsági veszélyt jelenthetnek Európára nézve, emellett Európát elárasztják az erősen támogatott kínai elektromos autók, napelemek és szélturbinák. Párizs felvetette az ötletét annak is, hogy a közbeszerzési pályázatokon előnyben részesítsék az európai cégeket.

Az Elysée-palota úgy véli, a keményebb fellépés meghozza a gyümölcsét. Emmanuel Macron ezt bizonygatja Olaf Scholznak. Azzal érvel: azt követően, hogy korábban tárgyalt a kínai elnökkel és határozottan védelmezte hazája álláspontját, könnyebben kerültek a kínai piacra a francia vállalatok: 15 vágóhíd és kolbászgyártó nemrég engedélyt kapott arra, hogy Kínába exportálja termékeit, és Peking részlegesen feloldotta a marhahús behozatali embargót. Scholzot azonban ez az érv nem igazán győzte meg, hiszen ez azért nem mérhető a német befektetések értékéhez. Másrészt Franciaország gazdasága kevésbé függ Kínától, mint Németországé. A kínai piac mégis jelentős olyan neves francia kozmetikai és luxuscikkgyártók számára, mint a L'Oréal, az LVMH és a Hermès. Kellemetlenséget tehát okozhat Kína Párizsnak is, amint ez már meg is történt: Peking dömpingellenes vizsgálatot indított az Európából származó borpárlatok ellen, ami különösen a franciákat és híres konyakjukat érintette.

A Kínához való közeledést politikai okok is nehezítik. A francia média titkos kínai rendőrőrsökről számolt be Franciaországban. Olyan felvételeket tettek közzé, amelyeken állítólag egy kínai aktivista látható a párizsi repülőtéren, aki ellenállt a Kínába való visszatoloncolásnak. A párizsi kínai nagykövetség tagadta a beszámolót.

Franciaországban kényes kérdés a tibeti helyzet is. Macron előzetesen azt állította, hogy a témát a Hszi-vel a zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokon felveti. S mind ő, mind von der Leyen felszólította a kínai elnököt arra, Peking ne szponzorálja tovább Oroszország Ukrajna elleni háborúját. Politikai ellentétek tehát akadnak bőven.