„A gyűlöletnél nincs nagyobb gyilkos” - a romagyilkosságok áldozataira emlékeztek Tatárszentgyörgyön

Szombaton délután a Pest megyei Tatárszentgyörgyön is megemlékeztek a faluban tíz éve hideg vérrel meggyilkolt roma férfiról és kisfiáról.

Nem volt nehéz megtalálni Csorba Róbert és kisfia, Robika sírhelyét a tatárszentgyörgyi temetőben, amit érkezésünkkor már színes virágcsokrok, koszorúk, mécsesek borítottak. Tíz év telt el azóta, hogy a fiatal, 27 éves férfit és 5 éves kisfiát égő házuk udvarán, menekülés közben agyonlőtték. A bűnük annyi volt, hogy cigánynak születtek.

- Robika halálával bennünk is meghalt valami.

Most úgy tűnik, viszonylagos nyugalom van. Egyelőre. Talán – mondta Horváth Ferenc, a megemlékezést szervező emlékbizottság képviseletében. A temetőben közben folyamatosan gyűltek az emberek; rokonok, barátok, romák és nem romák egyaránt.

- Elnémít a fájdalom. Elnémít, pedig üvöltenem kellene – erről Bódis Kriszta írónő beszélt. Mint mondta, nincs annál fájdalmasabb, mint amikor egy anyától elveszik a gyermekét. De beszélnünk kell az elviselhetetlenről. Ha nem emeljük fel a hangunkat, ha nem ellenkezünk, a gyűlölet újra lecsap. A gyűlöletnél pedig nincs nagyobb gyilkos – fogalmazott.

Oláh József, az Idetartozunk Egyesület tagja aggodalmainak adott hangot. Szerinte a helyzet tíz év alatt szinte semmit nem változott, sőt ugyanott tartunk:

A romákat nagyobb összefogásra, együttműködésre, párbeszédkeresésre szólította fel.

- Ma is sokan elindítják és élvezik a gyűlöletkeltés rövid távú hasznait. Amennyire rajtunk múlik, mindig tennünk kell ellene. Az egyetlen kiút, hogy szakítunk ezzel és nem élünk a gyűlölet eszközével – hangzott el Iványi Gábor metodista lelkész beszédében, amely imával zárult, emlékezve a gyűlölet minden áldozatára.