tankönyv;tanterv;

2019-05-22 09:02:00

A közelmúlt kísértete

Néhány hete zárult le a közoktatási intézményekben a tankönyvrendelés. Vitától volt hangos a hazai sajtó és a közösségi háló a magánkiadók kiszorítása miatt. Strasbourgban pert nyertek a bátrabb kiadók, és kapnak az államtól némi kártalanítást, de ettől nem lesz könnyebb a pedagógusok és a diákok helyzete. 

Az ország egyszerűen lemondott például az „Európa legjobb természettudományos tananyag feldolgozása” címet 2010-ben elnyert kiadó tankönyveiről és a hozzájuk kapcsolódó digitális tananyagokról. Erre a cégre még azt sem lehet mondani, hogy külföldre viszi ki az extraprofitot, mivel hazai tulajdonú. Helyette kapott az iskolarendszerünk „egyentankönyveket”, amelyek a kormány által kiadott tanterveknek sem felelnek meg. Egyes témakörök egyszerűen kimaradtak belőlük.

Ilyenkor azzal érvelnek egyesek, hogy nem tankönyvet tanítunk, hanem tananyagot. Ráadásul a tankönyvek „bemérése” akkor történt meg, amikor már tanítani kellett belőlük. Az sem szerencsés, hogy a tankönyvellenőrök/bemérők többsége elit oktatási intézményekben dolgozik, illetve gyakorló iskolákban tanít. Kistelepülések gyakorló pedagógusait nagyítóval kellett keresni közöttük. Jellemző, hogy amikor a bemérést végző pedagógusok találkoztak, a többség a következő bírálatot fogalmazta meg: „Gyenge ez a tankönyv, mert a tanulókat nem készíti fel a tanulmányi versenyekre”.

2018 októberében a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) felvetette, hogy az új Nemzeti alaptanterv bevezetését 2020-ra halasszák el. Ezt megtette az oktatási kormányzat, de csak azért, mert a belső tartalmi viták megosztották a kormányzópártokat. Most 2019 májusát írjuk, és még híre-hamva sincs az elfogadott Nemzeti alaptantervnek és a hozzá kapcsolódó kerettanterveknek. Igaz, kormánybiztosa már van a kerettantervek előkészítésének.

Az új alaptantervhez pedig új, illeszkedő tankönyvek kellenek. A tervek szerint 2020 őszén jelennek meg az állami tankönyvkiadással megbízott Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kiadványai. A lehető leghamarabb tehát el kell készülnie egy alaptantervnek, ehhez kapcsolódóan a kerettanterveknek. Tankönyvszerzőket és lektorokat kell felkérni. A szerzők, ha fel vannak készítve, a tanév zárása után (július 1.) nekiláthatnak a tankönyv szerkesztésének. Egy szakmailag hiteles tankönyv szerkesztése legalább fél évet vesz igénybe (2019. december). Lektorálni kell a könyveket, az legalább 1 hónap (2020. január). Egy hónapot igénybe vesz a nyomdai előkészület és a nyomdai munka (2020. február). A bemérésen résztvevő tanárokat tanítás mellett fel kellene készíteni az ellenőri munkára, ehhez tanmeneteket kellene készíteni (2020. április).

Félévkor senki sem fog új tankönyvre váltani, így a kipróbálás csak 2020 szeptemberében kezdődhet el, vagyis megint arra köteleznek majd pedagógusokat, hogy olyan könyvből tanítsanak, amelyet szakmailag ki sem próbáltak, nem mértek be, nem esett át egy komolyabb ellenőrzésen. Nem hiszem el, hogy ellenőrzés nélkül bárki azonnal tökéletes művet tudna kiadni a kezéből anélkül, hogy falvakban, szegregált, kisvárosi, nagyvárosi és elit gyermekek iskoláiban kipróbálnák. Ekkor derülne ki, hogy mi az, ami megfelelő, mi az, ami nehezen tanítható, ami nem felel meg az adott korcsoport tanulói képességeinek. 

Arról már álmodni sem merek, hogy ennyi idő alatt olyan könyv születhet, amely lehetőséget adna az egyéni tanulási utak megteremtéséhez, pedig a Csépe Valéria által beterjesztett Nat egyik legfőbb erénye éppen ez volt. És akkor még hol vannak a tananyaghoz kapcsolódó digitális anyagok? (Nem a PDF-formátumú tankönyvek feltöltését tekintem digitális tananyagnak, ettől fényévnyi távolságra voltak már magyar szerkesztésű digitális tananyagok.) Olyan apróságot már nem is említek, hogy az új tankönyvek megjelenése után illene a pedagógusokat is felkészíteni arra, mit fognak tanítani, az a rendszer egészében milyen helyet foglal el, mi fog még ráépülni később. 

A konklúzió, azt hiszem, egyértelmű: a pedagógustársadalom zsigerből tiltakozni fog az új tankönyvek ellen. Utólag korrigált egyentankönyvek pedig csak még jobban rontani fognak a tanulók teljesítményén. Az abaúji kistérségben iskolába járó gyermeknek teljesen más tempójú tankönyvre van szüksége, mint a rózsadombi gimnáziumba járó gyereknek. A tanulókkal nem lehet azt megcsinálni, mint az esztergapadon termelt selejttel, hogy csinálunk helyette másikat - ők Pokorni Zoltán szavaival élve mennek a lecsóba. 

Kinek az érdekeit szolgálja ez a kapkodás? Tudom, hogy az adminisztrációban ülő emberek is tisztában vannak ezekkel a veszélyekkel, de mélyen hallgatnak erről. Miért nem tanulnak a döntéshozók a közelmúlt hibáiból? Miért kell a pedagógusok amúgy megtépázott idegeit még jobban borzolni? Legfőképpen, miért kell játszani gyermekeink jövőjével? Talán el kellene gondolkodni az új Nat 2021-es bevezetésén, felelősen megtervezni az egész folyamatot, és végre valamit rendesen végigvinni a magyar közoktatásban!