A szerencsénkre nem lehetünk büszkék

Morgan Freeman azok közé a színészek közé tartozik, akik elmondhatják ‚ 77 évesen élik pályájuk legjobb pillanatait. Nemcsak azért mert a Variety Johnny Depp és Will Smith után a harmadik legnépszerübb hollywoodi színésznek tartja, hanem azért, mert azt csinálja, amit szeret.

A Lucy-ben egy professzort alakít, aki Scarlett Johanssonnak magyarázza el, hogyan válhatott szupernővé. Nemsokára látható lesz egy drámában, a Ruth and Alex-ben, amelynek rendezője Richard Loncraine és partnere Diane Keaton. Ő Cameron McCarthy a Delfines kaland 2-ben, amelyet szeptemberben mutatnak be az USA-ban.

Az interjút a barceloniai La Vanguardia készitette vele.

- Hogyan sikerült a részvétele a Lucy-ben?

- Régóta ismerem Luc Bessont, de most dolgoztam vele először. Nagyon tetszett a munkaetikája és az, ahogyan kézben tartja a forgatást. Szeretem a humorát és tetszik a felesége. Csodálatos a tehetsége, ahogyan elmeséli a történeteket. Nagyon jól tudtam vele dolgozni és Scarlett Johanssonnal is, akit nem ismertem korábban. Nagyon tehetséges.

- Hogyan csinálja, hogy csupa olyan filmben szerepel, amelyek sikeresek?

- Fogalmam sincs. Nincs rá magyarázatom, nincs rá formula, tisztán szerencse kérdése. Élvezem, de erre nem lehet büszke az ember, éppen azért, mert szerencse. Sokan kerülünk ilyen helyzetbe és csak annyit tehetek, hogy lekopogom.

-De nem akarja tagadni, hogy jó szeme van a kiválasztáshoz?

-Nem, nem akarom tagadni, jó szemem van hozzá, mert a televízió világában nőttem fel és sokat olvastam. Így fel tudom mérni, mikor jó egy történet. Ha valaki annak alapján ítél,amit a televízióban lát, nem tud a mélységekig hatolni. Azt hiszem, ez is része a szerencsémnek.

- Önt mindig nyugodtnak, oldottnak lehet látni. Hogy csinálja?

-Azt hiszem, hogy a legstresszesebb pillanataim akkor voltak, amikor elindultam a pályán és nyugtalanított, hogy tudom-e csinálni. Féltem, hogy nem sikerül és olyan helyre kerülök, amellyel meg kell alkudnom és boldogtalan leszek egész életemre. Mikor aztán nekilendültem, az aggodalmam eltünt. Az nem foglalkoztatott túlságosan, hogy hova visz a karrierem és meg tudok-e élni belőle. Aztán természetes módon minden kialakult. A gyermekeim miatt sem aggódom túlságosan, tudom, ha megteszem, amit kell, az ő sorsuk is jól alakul.

-Jónak tekinti-e,hogy a siker később érkezett el az életébe?

- Igen, jónak. És minthogy senki sem tudja visszamenőleg megváltoztatni az életét, ha nem tetszik amilyen, meg kell változtatni. Ugyanez van a gondolkodással is. Ha nem tetszik, ahogy gondolkodsz, változtasd meg. Meg lehet változtatni. Sokan azt mondják, nincs választásuk, ez nem így van. Mindig van választási lehetőség. Mindig vannak lehetőségek. Minden, amit elérsz,azért éred el, mert akarod.

- Amikor Ön a hetvenes években elindult a pályán, az afro-amerikaiak nehezebben találtak helyet a filmiparban. Meglepi, hogy mennyire megváltozott ezen a téren Hollywood?

- Igen, bár azt hiszem, hogy az afro-amerikai színészek előtt ma sem állnak ugyanazok a lehetőségek, mint a fehér színészek előtt. Az akkori időkben a filmipar - Hollywood, a Screen Actors Guild és az Actors Equity Association - a nyílt meghallgatások mellett álltak ki, ami azt jelentette, hogy a rendezők nem választhatták ki a színészeket csak egy etnikai csoportból, amikor választhattak a társadalom széles spektrumából, főként az USA-ban, ahol annyi különböző ember él, de akik észak-amerikaiak annak ellenére, hogy őseik más helyekről származtak. Most a televízióban ezek az emberek jelen vannak. Énnekem szerencsém volt olyan korszakban élni, amikor ezek a változások bekövetkeztek és ki tudtam használni a lehetőséget. Igen, ha valaki most megnézi, milyenek a meghallgatások és tudja, hogy milyenek voltak 30 évvel ezelőtt, láthatja,hogy óriási a különbség.

- Önnek is része volt abban, hogy megváltozott a helyzet?

- Örülnék, ha valaki nekem is tulajdonítana egy részt a változásban, de magam sem tudom ezt megmondani teljes biztonsággal. Ahogy mondtam, viszont, kihasználtam a lehetőséget.

- Denzel Washington szokta mondani,hogy az egyetlen szín, amelyre ma Hollywood figyel, az a zöld.

- Igen, mindketten ezt mondjuk. Ma az egyetlen szín, amely fontos Hollywoodnak, az a zöld. Nem fontos neki, hogy ki jelenik meg a vásznon, mindig az van, hogy aki fel tudja kelteni a közönség érdeklődését és a közönség fizet, hogy lássa, az kap munkát.

- Hogyan hatott színészi munkájára, hogy rendezett?

- Kaptam néhány elképzelést arról, hogy mit kell csinálni a rendezői minőségben. Jobban megismertem a folyamatát. De nem tudom, hogy ez változtatott-e valamit a színészi munkámban. Valószínűleg változott egyes rendezők iránti tiszteletem és a mód, ahogy reagálok az irányításukra. Mielőtt megrendeztem a filmet, dolgoztam együtt Clint Eastwooddal, nagyon impresszionált a módszere, és a taktikája. Megpróbáltam utánozni. Azóta, ha olyan rendezőkkel találkozom, akik elnézőbbek saját maguk iránt,ez nem tetszik annyira.

- Miért nem rendez újra?

- Mert felmértem, hogy milyen sok munkát igényel és én nagyon lusta vagyok.