Amerikai katolikus hírtévében bizonygatta Szijjártó, hogy szívesen veszünk amerikai fegyvert, meg persze migráns

Publikálás dátuma
2019.05.18. 08:28

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Létezhet Szijjártó-nyilatkozat migránsok nélkül?
Magyarország továbbra is kész amerikai védelmi technológiával fejleszteni az ország légvédelmi rendszerét - jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Washingtonban egy közép-európai idő szerint szombatra virradóra adásba került televíziós interjúban. Az EWTN amerikai katolikus hírtelevíziónak nyilatkozva a miniszter azt mondta, hogy a védelmi együttműködés, a fegyverkereskedelem tekintetében Orbán Viktor miniszterelnök és Donald Trump amerikai elnök hét eleji washingtoni találkozója nem hozott újdonságot. Amikor Mike Pompeo külügyminiszter az év elején Magyarországon járt, a kormány már világossá tette, hogy szeretné amerikai védelmi technológiával fejleszteni az ország légvédelmi rendszerét annak érdekében, hogy a fejlettebb technológiájú közép-hatótávolságú rakétarendszer védje a legfontosabb infrastrukturális létesítményeket. Amikor tehát amerikai rakétavédelmi fegyverek vásárlására utalnak, a februári Pompeo-látogatáson elhangzottakra utalnak vissza - szögezte le Szijjártó Péter. Most, a májusi csúcstalálkozón magyar részről csak "megerősítették, hogy a szándék komoly, az előkészületek folytatódnak, és (...) hamarosan a befejező szakaszba kerülhetnek". Szijjártó Péter kijelentette, hogy Donald Trump és Orbán Viktor találkozója nagyon baráti, közvetlen légkörben zajlott le. Úgy vélte, hogy a két vezetőnek nagyon hasonló a megközelítése a migráció, a biztonságpolitika, a hazafias politika és a keresztény kisebbségek megvédésének területén is. Az interjúban a migrációról beszélve Szijjártó Péter kifejtette: Nyugat-Európában már párhuzamos társadalmak fejlődtek ki az eltérő kultúrák miatt. Nem közösségek keveredéséről van szó, hanem egymással párhuzamosan létező társadalmakról - húzta alá. Hozzátette, hogy ezek viszont nagyon komoly biztonsági kockázatot jelentenek. Az elmúlt négy évben, a migrációs válság kezdete óta Európában 30 súlyosabb támadást követtek el bevándorló hátterű terroristák, és ezekben 300 ártatlan európai meghalt - mondta, kijelentve, hogy ez elfogadhatatlan. Kifejtette azt is, hogy a párhuzamos társadalmakban ráadásul a kívülről jövő kisebbség "hangosabb", nem fogadja el a helyiek kultúráját és szabályait, nem veszi át az elvárt viselkedési formákat. A keresztény közösségekkel kapcsolatban Szijjártó Péter megismételte, hogy ezek közül kerülnek ki legnagyobb arányban - mintegy 80 százalékban - a vallásuk miatt üldözöttek világszerte. Nem fogadható el az, hogy - mint fogalmazott - a nemzetközi közéletben a diszkrimináció utolsó formájaként eltűrik a keresztények hátrányos megkülönböztetését. Példaként a húsvéti Srí Lanka-i támadásokat hozta fel, azt hangoztatva: politikai szinten senki nem merte kimondani, hogy a merényletek kifejezetten a keresztények, katolikusok ellen irányultak. Elmondta Szijjártó Péter azt is, Magyarország a Közel-Keleten is segít abban, hogy a keresztények ott maradhassanak vagy vissza tudjanak térni. Már 35 ezer kereszténynek segített így a kormány - hangsúlyozta. 
Szerző

Orbán Európa urának látja magát - interjú Krekó Péterrel

Publikálás dátuma
2019.05.18. 08:15

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
A magyar kormányfő még meggondolhatja magát a Fidesz néppárti tagságával kapcsolatban, de az is lehet, hogy Salvinivel meggyőzték egymást arról: ők lesznek Európa vezetői - véli Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója.
Taktikai okokból tett homofób kijelentéseket Kövér László?
Nem biztos, hogy taktikai jelentősége volt, de az kétségtelen: illeszkedik abba a stratégiába, amit a Fidesz visz. A kormánypárt nem szokott elhatárolódni prominens politikusaitól, főleg nem kampányidőszakban. A Fidesz konzervatív, tradicionalista sodródásában van tehetetlenségi erő. Ebből nem lehet visszavenni, mindig egyre nagyobbat kell mondani. Lázban kell tartani a szavazótábort. Nem lepődtem meg Kövér kijelentésén, még ha nem is lehet elmenni mellette szó nélkül. De több hasonló megszólalásra számítok a jövőben, ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez a kampányidőszak. Ráadásul sajnos a magyar társadalomban a házelnök véleménye meglehetősen általános, máshogy megfogalmazva: „semmi bajom a melegekkel, csak csinálják a négy fal között.” Ez nem konzervatív véleménynek tűnt, hanem szélsőjobboldalinak. Az európai palettán bőven. Sőt. Geert Wilders, holland szélsőséges politikus például soha nem mondana ilyet. De Le Pen sem. Ettől függetlenül ez egy tradicionális vélemény, amely általában a falusi, vallásos lakosság körében népszerűbb. A magyar társadalomban soha nem voltak erősek a toleráns reflexek, ezt kimutatták a mi kutatásaink is. A Tárki már 2009-ben is azt mérte, hogy a magyar társadalom értékszerkezete, zárt gondolkodásmódja az ortodox országokéhoz áll közelebb, mint a nyugati országokéhoz. A kormány pedig még előítéletesebb irányba tolja a közvéleményt.
Azt mondja, hogy egyre erősebbeket kell mondania a Fidesznek. Mi van akkor, ha ez már kevés lesz? Nem szeretném az ördögöt a falra festeni. Amíg Magyarország az Európai Unió tagja, addig ki van jelölve egy bizonyos fajta mozgástér. Ebben a kérdésben ráadásul van megosztottság is a Fideszben. Nem számítok ezen a téren törvényi szigorításra. Egyébként a szavak is elegendőek lehetnek. Az nem igaz, hogy a szavak mindig negatív tettekhez vezetnek, de olyan légkör alakulhat ki, amelyben könnyen válik egy csoport társadalmi ellenséggé. Legyenek ezek a menekültek, a civil szervezetek, vagy a melegek. Látjuk, hogy a menekültekkel szembeni kormányzati kommunikáció alapvetően befolyásolta a társadalmi véleményt is. Ha többet beszél így a Fidesz, akkor előítéletessé válhat, aki korábban nem volt az. Aki pedig az volt, de nem merte felvállalni, most már könnyedén megteszi. A társadalmi normákra erősen hat a kormánypárt- különös tekintettel arra, milyen szinten uralja a Fidesz az intézményeket, és milyen népszerű. „Ha Nyugat és a Kelet közötti választás elé állítják konkrét ügyekben az országot, akkor Orbán tudja, hogy az Európai Néppárt és az uniós tagság milyen fontos számára” - nyilatkozta lapunknak az áprilisi választás után. Azóta finoman szólva is változott a helyzet. Orbán külpolitikájának szinte minden dimenziója jól magyarázható valamilyen pragmatikus ok alapján. A Néppárttal való harca viszont kilóg ebből a sorból. Nagyobb most az esélye annak, hogy a Fidesz elhagyja a pártcsaládot és csatlakozik valamilyen szélsőjobboldali tömbhöz, még ha nem is vehetjük biztosra. Azt viszont, hogy ez miért lesz jó a kormánypártnak én nem látom. Ha kikerülnek ugyanis a Néppárt politikai védőernyője alól, akkor a költségvetési kérdésekben, korrupciós ügyekben, vagy a jogállamiság kérdésében sokkal komolyabb következményekkel nézhetnek szembe, mint eddig akármikor. El tudom képzelni, hogy Orbán a legutolsó pillanatban meggondolja magát, de az is lehet, hogy Salvinivel meggyőzték egymást arról, hogy ők lesznek Európa urai. A számok azonban nem ezt mutatják. A mainstream, európabarát pártoké lesz a mandátumok körülbelül 60 százaléka, a Fidesz 12-15 EP-képviselője pedig eltörpül majd egy esetleges Salvini-blokkban is a Lega, vagy éppen a francia Nemzeti Front eredményei mellett.

A hazai közvélemény-kutatások mindenesetre azt mutatják, hogy a Fidesz nagyon nyer a jövő héten. Nem volt kezdetektől fogva kódolva ez az eredmény. A tavaly év végi tüntetéssorozatok után egyértelmű igény volt arra, hogy legyen valamilyen hatékonyabb ellenzéki stratégia, és az ellenzéki szereplők iránt megnőtt a bizalom. De az ellenzék mintha eljátszotta volna a lehetőséget. Négy olyan párt van ezen az oldalon, amely akár mandátumot is ajándékozhat a Fidesznek. A Momentum inkább bejuthat, míg az LMP inkább kieshet, rajtuk kívül a Mi Hazánk Mozgalom – már ha ellenzékieknek tekinthetőek - és a Kétfarkú Kutyapárt tartozik még ide. Az ellenzék számára a legrosszabb esetben összességében 15 százalékos szavazat vesztéssel is járhat az elaprózódás. A Fidesz azon dolgozik, hogy feltornázza a részvételt, ennek megfelelően pedig kipottyannak a kisebb pártok. A kormánypárt mozgósításához képest az ellenzéki oldalon elég lagymatag a kampány. Az volt a mondás év elején, hogy elindult az összefogás, amelyet az önkormányzati választáson kell kiaknázni. Az ellenzék ezzel viszont elmerült az egyezkedés mocsarában, ami rontja az EP-választási eredményeket. Ez a taktika azért lehet rossz, mert ha egyes pártok nagy zakót kapnak az EP-voksoláson, akkor az eddig nagy nehezen meghozott megállapodások is felbomolhatnak. Ha pedig beigazolódnak a jóslatok, a Fidesz 50-55 százalékos listás eredményt érhet el, a mandátumoknak pedig a kétharmadát is megszerezheti. Ezután az eredmény után próbáljon meg önkormányzati választáson látványos sikert elérni az ellenzék. Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy ez bizonyos szempontból a Fidesz érdekeinek megfelelően történt. Nonszensz, hogy a közelebb lévő választást feláldozza az ellenzék a későbbi oltárán. Ha nincs politikai siker, amit fel lehet mutatni, akkor a kurdarcot nem lehet átváltani polgármesteri helyekre. Érdekli az oroszokat a mostani EP-választás? Annyira igen, hogy elhintsenek egyértelmű gyanút arra vonatkozóan: komoly szerepük volt a választás eredményében. Összességében nem látok masszív, rendszerszintű beavatkozást. Nem is vagyok benne biztos, hogy ez megérné nekik, ugyanis ez egy decentralizált voksolás, legalább 5-6 nagyobb országba kellene beavatkozniuk az érdemi befolyásoláshoz, ha nem mind a 28 tagállamban. Ráadásul az európai parlament az elmúlt öt évben bár kemény volt Oroszországgal szemben, sok esetben nem volt ennek kézzelfogható eredménye, így nem is biztos hogy megérné. Arra lehet számítani a jövőben is, hogy bizonyos pártokkal különösen erős kapcsolatot ápolnak majd. Voltak sajátos ügyek, például amikor kiderült, hogy az egyik francia képviselőnek a gyakornoka a Kreml szóvivőjének a lánya. De a Kovács Béla ügy is beszédes. Egyébként itt nem is feltétlenül a számok számítanak. Ha az EP megfelelő bizottságaiban kulcspozíciókba lehet emelni a Kreml számára kedves szereplőket, akkor komoly hatással lehetnek Európára. Szerencsére mintha erősödni látszana az EU-s intézmények immunrendszere az orosz befolyással szemben. A komolyabb problémák inkább a tagállamokban jelentkeznek- például Magyarországon vagy Olaszországban. Mi lesz a Fidesszel és az ellenzékkel május 26-a után? A Fidesz számára a nyolcadik, nagyarányú győzelem következik egymás után. Ez nyilván jelentős siker, de kissé túlértékelik, hogy az itthoni diadal mennyire fogja az európai befolyásukat növelni, a Fidesz befolyása európai szinten inkább csökken. Az ellenzék számára a túlélés a tét. Az a kérdés, hogy ki tud bekerülni az európai parlamentbe. Ha lesz olyan párt, amely most bent van, de kiesik, az meghatározhatja a jövőjét. Magyarországon ugyanis az a tapasztalat, hogy ha egyszer valaki beköszön a küszöb alá, akkor onnan nagyon nehéz visszakerülni. Akármi is lesz az eredmény, az ellenzéki megállapodásokat kinyitják és elkezdődik egy sokkal elkeseredettebb, utolsó pillanatos küzdelem. Nem számítok arra, mint 2014-ben. Akkor is nagyot nyert a Fidesz, de bizarr módon szinte minden ellenzéki párt boldog volt az EP-választás éjszakáján az elért eredményétől. Arra a felvetésére, hogy a mostaninál az öt évi helyzet is jobb volt, az ellenzék azt mondja: lejt a pálya a Fidesznek. De ezt nem lehet mindig érvként, ráadásul egyetlen érvként hozni. Ha Szerbiában, Örményországban, Macedóniában, vagy éppen Romániában, Szlovákiában, Lengyelországban az ellenzék rést tudott vagy tud ütni a pajzson, akkor ez Magyarországon is lehetséges lenne. Az ellenzék tavaly év végi lendülete mintha kifújt volna. Mindezzel együtt van tétje ennek a választásnak. Érdemes elmenni szavazni, hiszen mind belpolitikailag, mind európain szinten lehet következménye az eredményeknek.

Névjegy

Politológus, szociálpszichológus. Az ELTE PPK Szociálpszichológia tanszékének adjunktusa. 2011 óta a Political Capital ügyvezető igazgatója, 2016-2017-ben Fulbright-ösztöndíjas vendégoktató volt az Egyesült Államokban, az Indianai Egyetem Közép-Eurázsiai Tanulmányok tanszékén. Doktori értekezését az összeesküvés-elméletek szociálpszichológiájából írta. Fő kutatási témája az orosz politikai befolyás Nyugaton, és ennek kapcsolata az európai populizmussal és radikalizmussal.

Szerző

Hiába a kormány sikerjelentése, csak minimálbért kap a dolgozók negyede

Publikálás dátuma
2019.05.18. 07:30
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A tavalyi adatok szerint a magyar népesség 19,6 százaléka van kitéve a szegénység és kirekesztés kockázatának.
Hiába állítja a kormány, hogy Magyarországon nagyot csökkent a szegénység, valójában a gyakran hangoztatott tíz százalékos aránynál több embernek kell nélkülöznie. Ez az adat egyetlen mutatót vizsgálva valóban igaz, de Pitti Zoltán közgazdász arra figyelmeztet közösségi oldalán, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatával élők felmérésekor a nemzetközi szakirodalom három tényezőt néz egyszerre, s ha ezt az elfogadott módszert alkalmazzuk, mindjárt megduplázódik az arány: a 2018-as adatok alapján a magyar népesség 19,6 százaléka van kitéve a szegénység és kirekesztés kockázatának. A Corvinus Egyetem kutatója arra emlékeztet, hogy egyszerre kell nézni a relatív jövedelmi szegénységben élőket, valamint a nagyon alacsony munkaintenzitású családokat és végül a súlyos anyagi nehézségekkel küzdőket, de az örömjelentés csak az utóbbi adatot vette alapul. A csúsztatás már csak azért is érthetetlen, mert az összesített eredmény is 6 százalékkal jobb az előző évinél és alacsonyabb a 22 százalék körüli uniós átlagnál is. Kétségtelen, kevésbé hangzik jól, ha a társadalom ötödéről állítjuk, hogy szegény, mint ha csak a tizedéről jelentjük ki ezt. Relatív jövedelmi szegénységben ma 1 millió 227 ezer ember él Magyarországon, a lakosság 12,8 százaléka. Ők azok, akiknek háztartása az úgynevezett társadalmi juttatások – a családi pótlék, segélyek - beszámításával is kevesebb pénzhez jut havonta a nettó medián jövedelem 60 százalékánál. Éves szinten ez tavaly 1 millió és 6204 forintot jelentett. Közben 2018-ban a nettó minimálbér 1 millió 101 ezer 240 forintot hozott a 12 hónap alatt, míg a szakképzettséghez kötött garantált bérminimum 1 millió 440 ezer 396 forint éves bevételnek felelt meg, vagyis a legkisebb keresetek alig haladták meg a szegénységi küszöböt. A Pénzügyminisztérium tavalyi adatai szerint 2018-ban a versenyszféra cégeinél 879 ezer ember kapott minimálbért, az állami szektorban pedig további negyedmillió, de több mint felük nem teljes munkaidőben volt bejelentve. Ha a tavalyi 4,4 millió foglalkoztatottal számolunk, azt a sokkoló adatot kapjuk, hogy a magyar dolgozók negyedét minimálbéren tartják. A súlyos anyagi nehézségekkel küzdők körének meghatározása még ennél is bonyolultabb, hiszen a szociológusok ilyenkor 9 kérdést tesznek fel attól kezdve, hogy van-e a háztartásnak közüzemi tartozása, tudnak-e rendesen fűteni, esznek-e kétnaponta húst egész odáig, hogy van-e mosógépük, autójuk, telefonjuk vagy színes televíziójuk és persze egy kis tartalékuk, ha beütne valami váratlan kiadás. Aki ezek közöl négy kérdésre nemmel felel, azt már a súlyos anyagi gondokkal küzdők közé sorolja a statisztika. Az Eurostat adatai szerint ma Magyarországon 974 ezer ember tartozik ebbe a körbe, vagyis a népesség 10,1 százaléka. És végül nagyon alacsony munkaintenzitásúnak számít az a háztartás, ahol a 18-59 év közöttiek a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20 százalékát töltötték munkával. Ez ma 398 ezer emberről mondható el, a lakosság 5,7 százalékáról. Minden ember csak egyszer szerepel a statisztikában, akkor is, ha több mutatóban is érintett. Ha valakit egyszer vesznek számításba, az szegénynek számít, de ha mindhárom csoportban szerepelhet, akkor már mélyszegénységben élőről beszélünk. Ez egyben azzal jár, hogy egy közfoglalkoztatottról akkor sem lehet kimondani, hogy mélyszegénységben él, ha közben éhezik a család. (Idén februárban már csak 117 831 közmunkás volt Magyarországon.) Pitti Zoltán már idézett internetes értékelése azt is hangsúlyozza, hogy nagy az eltérés az ország egyes régiói között, az észak-magyarországi megyékben élők majdnem 33 százaléka, míg a nyugati határszél lakóinak csak 12 és fél százaléka van kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztettség veszélyének. Az Európai Bizottság egyik tavalyi jelentése kimondja, hogy a veszélyeztetettek több mint fele 75 éves vagy annál idősebb.