Beválni látszik Theresa May választási hazardírozása

Húsz évvel Tony Blair fergeteges győzelme után, most aligha találni olyan szavazót, aki bízna a Munkáspárt visszatérésében a hatalomba.

Ha az emberek nem tudnák, aligha vennék észre, hogy 28 nap múlva az urnák elé vonul a szigetország. Sem óriásplakátok nem csúfítják el még a városképet, sem politikai hirdetések nem befolyásolják a közhangulatot. Igaz, az Egyesült Királyságban egy hónapban korlátozzák a korteshadjárat idejét, így ez csak a hét elején vette kezdetét. Theresa May április 18-i bejelentése a rendkívüli választásról váratlanul érte még a kormány egyes tagjait is, nemhogy a politikai kommentátorokat, vagy a közvéleményt. May mindeddig ragaszkodott ahhoz, hogy nem változtatja meg a rögzített parlamenti ciklusról szóló törvényt, melynek értelmében legközelebb 2020-ban rendeztek volna parlamenti választást.

Húsz évvel Tony Blair fergeteges győzelme után, most aligha találni olyan szavazót, aki bízna a Munkáspárt visszatérésében a hatalomba az egy éven belül kétszer is irdatlan többséggel vezetővé választott Jeremy Corbyn irányítása alatt. Az elmúlt napok közvélemény-kutatásai a Konzervatív Párt 16-18 százalékos fölényét regisztrálták. Az egyesített poll of polls a toryknak 46,6, a Munkáspártnak 28,9, a Liberális Demokratáknak 9,5, a UK Függetlenségi Pártnak 6,5 százalékot ad. A puszta számoknál még rosszabbat jelent a különc ellenzéki vezér számára, hogy a 2015-ös választáson még a Labourt favorizáló szavazóknak kevesebb, mint a fele, a június 8-án a pártra voksolni készülőknek is mindössze 56,9 százaléka gondolja úgy, hogy Jeremy Corbyn lenne a legmegfelelőbb kormányfő. Az emberek még a nemzeti intézménynek számító ingyenes egészségellátó jövőjét sem az ő kezében látják leginkább biztosítottnak, noha ennek működése a Labour választási programjában első helyen szerepel.

Az előzetes várakozás alapján a Konzervatív Párt akár 60 új mandátumot is szerezhet. Politikai szempontból nagyon érdekes, hogy ha a múlt heti helyhatósági választás eredményét irányadónak lehet tekinteni, az extra képviselői helyek nem feltétlenül a Munkáspárttól érkeznek a konzervatív oldalra, hanem a UKIP teljes összeomlását jelzik. Azokban a körzetekben, ahol a brexitet zászlajára tűző, így annak megvalósulásával okafogyottá vált párt 2013-ban és 2017-ben is indított jelöltet, támogatottsága 29-ről 8 százalékra esett vissza. Ahogy erre a brit politológus, Matthew Goodwin rámutatott: “Nem titok, hogy mióta átvette a Konzervatív Párt vezetését, Theresa May és csapata igyekszik megnyerni azokat a hagyományos konzervatív értékeket képviselő választókat, akik a UKIP-pal rokonszenvezők gerincét alkották”.

A független gazdasági-politikai agytröszt, az OMFIF frissen kiadott elemzése szerint egy tekintélyes konzervatív választási győzelem muníciót ad Theresa May számára, hogy a kilépési tárgyalások során keményvonalas politikát kövessen, azaz az egységes piac és vámunió elhagyásával ellenőrzést vívjon ki a munkaerő szabad áramlása felett. Megszabadulhat az Európai Emberi Jogi Bíróságtól is és a legoptimálisabbnak tűnő kereskedelmi egyezményekre törekedhet. Politikai kommentátorok szerint a választás nem kockázatmentes, mert ígérete megszegése miatt May elveszítheti a lakosság bizalmát. Hasonló rizikót vállal Skócia elidegenítésével. Ha a Skót Nemzeti Párt jól teljesít, Nicola Sturgeon tartományi kormányfő jobb pozícióba kerül a May által elsőre visszautasított új függetlenségi népszavazás kiírásának követelésében.