Célkeresztben a Néppárt

A Juncker-Soros plakát miatt a szinte a teljes német konzervatív elittől érkező gyors orrbaverés jelezte először Orbán lépésének valódi célját. Mostanra az Európai Néppárt naponta gyarapodó számú tagpártjai is megerősítik, hogy a kétes nemzetközi hírnévre szert tett plakát fő célközönsége a magyar határokon kívül van. A Fidesz a választásokon túl évek óta versenytárs nélkül uralja a magyar közvéleménykutatási adatokat is, itt további győzködésnek értelme nincs.

A plakátkampány viszont egyenesen a Néppárt közepébe céloz, nem véletlen a tagpártok felől érkező példátlanul éles válasz. Az EPP mostanra recseg-ropog az eresztékeiben – főként éppen Orbán miatt. Csak a megalakuló új Európai Parlamentben kinézett posztokért folytatandó harc tartja még őket egyben, ideológiai közösségük alig van. Ezt éppen az orbáni politikai gyakorlat és annak a párton belül növekvő – mostanra valószínűleg többségivé vált – elítélése jelzi.

Az orbáni propagandagépezet, élén a Fidesz elnökével folyamatos kísérleteket tesz arra, hogy az Orbán-EPP viszony kiéleződését a migráció kérdésére korlátozva magyarázza. Ez azonban súlyos torzítás: a fő vita az európai értékekről – jogállam, sajtószabadság, oktatási- és kutatási szabadság, az antiszemitizmus elleni fellépés – és ezek magyarországi érvényesüléséről szól. Ez és az Európai Unió elleni szakadatlan uszítást megfejelő plakátkampány volt a nevezetes utolsó csepp az évek óta tartó konfliktus poharában.

Orbán a májusban megválasztandó Európai Parlamentben új párt-, illetve frakcióstruktúrát akar. E struktúra kialakításához szüksége van az EPP logóval megválasztandó képviselők minél nagyobb hányadára, miként ezt Orbán már évnyitó sajtókonferenciáján, a napokban pedig a Welt am Sonntagnak adott interjújában többé-kevésbé nyíltan meghirdette. Ez a Néppárt megosztását, esetleg kettészakítását jelentheti. E lépéssel és a populista széljobb feltételezett megerősödésével az új Európai Parlament valóban megváltozott erőviszonyokkal jöhet majd létre. Orbán reméli, hogy a különböző euroszkeptikus formációk egybetereléséből és az EPP vele tartó részéből legalább egy parlamenti blokkoló kisebbséghez elegendő számú mandátum származik majd.

Ezzel az új alakulattal véli folytathatónak azt, ami mostanra egyértelművé vált: az európai integrációt minden lehetséges eszközzel hátráltató politikáját. Különösen meg akarja akadályozni fontos ügyekben (például külpolitika) az egyhangúság helyett a többségi szavazási rendszerre való áttérést. Így elvesztené ugyanis a ma jól láthatóan még meglévő zsaroló, blokkoló potenciálját. És akkor nem tudná korlátozni az unió – a tagok többsége által kívánatosnak tartott – nagyobb nemzetközi szerepvállalását, az európai értékek nemzetközi képviseletét, az unió egységes fellépését egy rosszabbodó globális környezetben a rivális Kínával, Oroszországgal vagy akár az USA-val szemben.

Az új EP Orbán reményei szerinti összetétele nagyon megnehezítené vagy lehetetlenné tenné az európai értékek számonkérését Orbán illiberális rendszerén is. Nem lenne több Sargentini-jelentés. És valójában ez a fő stratégiai cél: az EP egész politikai arculatának átformálása. Az EU egyedüli demokratikusan választott testülete ugyanis az Orbán-rendszert fékezni képes egyetlen maradék, mert nem magyarországi fórum – legalábbis egész mostanáig.

Az EPP nagyon nehéz helyzetben van. Csúcsjelöltjét, Manfred Webert alapesetben csak egy széles koalícióval – szociáldemokraták, zöldek, liberálisok, Macron frakciója vagy ezek egy része – tudná bizottsági elnöknek megválasztatni. Elég nehezen hihetőnek tűnik, hogy az előzmények ismeretében ezek Orbánnal együtt szavaznának Weberre. Ez még a EPP frakció tagjainak egy részétől sem várható.

Fordulhat persze az EPP egy ilyen esetben szavazatokért az euroszkeptikus pártokhoz vagy egy csoportjukhoz. Kérdés, milyen hitelességűek lennének így a Néppárt és Weber programértékű állásfoglalásai, hogyan változna a maradék EPP egész arculata.

A sors igazságtétele lenne, ha Weber bizottsági elnökké választását éppen a Fidesszel és Orbánnal szemben hosszú évek óta folytatott erélytelen, megalkuvó politikája akadályozná meg.

Nekünk viszont szerencsét jelentene: az Európai Unió sok tekintetben történetének fordulópontjához érkezett. Egyik legfontosabb vezetője csak az európai értékeket hitelesen képviselő, karizmatikus, legfőképpen pedig bizonyított vezetői képességekkel rendelkező politikus lehet.