CEU-ügy – Weber már csak semmitmondásra hajlandó

Publikálás dátuma
2018.12.11. 14:07
Manfred Weber, az EPP európai parlamenti frakcióvezetője és vezető jelöltje
Fotó: MALTE OSSOWSKI / SVEN SIMON / SVEN SIMON / DPA PICTURE-ALLIANCE / AFP
Az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője és vezető jelöltje a jövő évi EP-választásokon megkerülte a választ arra a kérdésre, hogy a pártcsalád tervez-e bármilyen lépést tenni azért, mert a Fidesz vezette kormány kiszorította Budapestről a Közép-európai Egyetem (CEU) képzéseinek jelentős részét.
A politikus gyakorlatilag megismételte korábbi álláspontját, miszerint a Lex CEU ügyében az EU Bíróságától várja a gyors döntést. Emlékezetes, hogy a Fidesznek is otthont adó pártcsalád korábban súlyos következményeket helyezett kilátásba arra az esetre, ha magyar kormánypárt ellehetetleníti a CEU működését. – Amikor megkérdezik, hogy mit szándékozunk tenni, szeretnék emlékeztetni arra, hogy jómagam és a néppárti frakció jelentős része megszavazta a 7. cikkelyes eljárás megindítását Magyarországgal szemben. Ez is bizonyítja, hogy az EPP kész mindent megtenni a jogállam védelmében – fejtette ki Manfred Weber strasbourgi sajtótájékoztatóján. Szerinte a CEU és a jogállam ügyét nem szabad pártpolitikai játszmák részévé tenni, hiszen Európában számos gond van a jogállammal, a sajtószabadság tiszteletben tartásával. – Az én pártomban senki nem számíthat különleges elbánásra, ha az EU alapértékeinek tiszteletben tartásáról van szó – közölte. A néppárti frakcióvezető egyben cáfolta azt a Magyar Hangban megjelent hírt, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök és Szájer József EP-képviselő a pártcsalád helsinki kongresszusán megállapodott az EPP vezetésével, hogy az európai parlamenti választásokig „visszafogják magukat”. Weber az Euronews tudósítójának kérdésére leszögezte: nem volt sem megállapodás, sem vita Orbán Viktorral. – Szeptemberben Salzburgban találkoztam vele, egy héttel azután, hogy az EP-ben megszavaztuk a 7. cikkelyes eljárás megindítására vonatkozó jelentést. Gondolhatja, hogy a hangulat nem volt alkalmas a megegyezésre… – válaszolta.
Frissítve: 2018.12.11. 14:18

És Orbán elérte, hogy őt másolja Trump - a New York Times a Fidesz-receptről ír

Publikálás dátuma
2018.12.11. 11:25

A látszatdemokrácia és a tekintélyuralmi berendezkedés példájaként említi Paul Krugman, a New York Times publicistája Magyarországot, és úgy látja, hogy az amerikai republikánusok, ahol csak tudják, igyekeznek alkalmazni a Fidesz receptjét. Ha meg akarjuk érteni, mi történik Amerikában, akkor Steven Levitsky és Daniel Ziblatt közös alkotását, a „Miként halnak meg a demokráciák” című könyvet kell fellapoznunk – írja Krugman. Az említett műben a két harvardi professzor jól leírja, hogy az elmúlt évtizedekben miként váltak névlegesen demokratikus országok de facto tekintélyuralmi, egypárti állammá, úgy, hogy sehol nem ment végbe a hagyományos értelemben vett katonai puccs, tankokkal az utcákon. Ehelyett – írja Krugman - az államcsíny kifinomultabb formáját látjuk: a hírmédia megszerzését, illetve megfélemlítését, a választások eltorzítását az ellentétes véleményű szavazók szavazati lehetőségének az elvonásával, és olyan új játékszabályokkal, amelyek a kormányzó pártnak túlhatalmi ellenőrzést biztosítanak akkor is, a választók számát illetően alulmarad. Emellett a bíróságokat is lenyomják. „A klasszikus példa – olvasható a New York Times véleménycikkében – a Fidesz, amely nacionalista kormányzó pártként lényegében magához vonta a média oroszlánrészét, lerombolta az igazságszolgáltatás függetlenségét, manipulálta a választásokat, aminek révén jogokat adott a támogatóinak és jogokat vont el a vele szemben állóktól, saját érdekeinek megfelelően rajzolta át a választókerületek határait, és úgy változtatta meg a szabályokat, hogy a leadott szavazatok kevesebb mint a felével szupertöbbséghez jutott a törvényhozásban.” Paul Krugman szerint egyébként Donald Trump elnökké választása a lehető legjobb dolog, ami történhetett az amerikai demokráciával. A szerző megnyugtatja az olvasót, hogy nem bolondult meg, és kifejti: a Fehér Ház lakóját diktatórikus törekvésű embernek tartja, aki semmibe veszi a jogállamiságot, továbbá korrupt, és valószínűleg külföldi hatalmak zsebében van. Ám egyúttal lusta, fegyelmezetlen, csak önmagával törődik, és ostoba. „A demokráciát fenyegető veszély sokkal szélesebb és mélyebb, mint egyetlen ember, és valójában szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy az Amerikát veszélyeztető erők nyilvános arca egy ilyen nevetséges személy” - vélekedik a New York Times publicistája. Az amerikai belpolitikai visszásságokat elemző véleménycikkben Krugman felhívja a figyelmet arra, hogy  republikánusok ehhez hasonló taktikához folyamodnak – szövetségi szinten erre nincs módjuk, de azokban az államokban, amelyeket ők ellenőriznek, igen. Wisconsin államban például – írja - a republikánusok jogalkotási tevékenységének betudhatóan a novemberi állami törvényhozási választásokon a demokrata párti jelöltek a szavazatok 54 százalékával a képviselői helyeknek csak a 37 százalékát szerezték meg, vagyis mondhatni „Wisconsin Magyarországot teremtett a Nagy-tavak mentén”.  

Van-e visszaút a menekülőnek Szíriába?

Publikálás dátuma
2018.12.11. 10:30

Fotó: DELIL SOULEIMAN / AFP
Majd hatmillió ember menekült már el Szíriából a háború 2011-es kirobbanása óta. Legtöbbjük csak a szomszédig jutott, több mint 3,6 millióan Törökországban, közel egymillióan Libanonban, 670 ezren Jordániában, néhány százezren Irakban és Egyiptomban kerestek menedéket. Az Európát 2015-ben elérő migrációs áradattal körülbelül egymillióan érkeztek, a következő évben Ankarával kötött alkuval sikerült drasztikusan csökkenteni az útra kelők számát. Idén eddig csak 113 ezer illegális bevándorlót regisztráltak, közülük alig kilencezren voltak szírek. Szíriában a háború a végéhez közeledik, az Iszlám Állam vereséget szenvedett, Bassár al-Aszad hatalmát nem sikerült megdönteni. De vajon van-e visszaút a menekülőnek? És hova térhetnének vissza? Tavalyi évre vonatkozó adatok szerint 66 ezren vállalták a hazatérést, többségében a szomszédos államokból. Legtöbbjüket csak romok fogadták, az ország újjáépítése az ENSZ becslései szerint legalább 388 milliárd dollárba kerülne. Kérdés, ki fedezi a cechet, ha az Aszad-rezsimet nem fogadja vissza és szankciókkal sújtja a nemzetközi közösség?                    "Elképzelhető, hogy Szíria remeteállammá válik, de sokkal valószínűbb, hogy a szunnita arab országok és a nyugat sem hagynák, hogy Damaszkusz kizárólag orosz-iráni befolyás alá kerüljön. Ennek következtében a régióban már most látható visszatáncolás Aszad teljes elutasításához képest, például a kisebb Öböl-államok részéről, ráadásul Omán és Egyiptom nem is szakították meg a kapcsolataikat. Másrészt az Aszad-kormánynak is jól felfogott érdeke, hogy ne legyen teljesen kiszolgáltatva Moszkvának és Teheránnak, így Szíria részéről is várhatunk valamilyen mértékű egyensúlyozási kísérletet" - nyilatkozta lapunknak Szalai Máté. A Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója rámutatott, az arab térségben hamarabb megtörténhet Aszad visszafogadása, a nyugaton csak ezt követően. "A jelenlegi európai vezetők számára egyelőre túl toxikus az ügy, éppen ezért – akár gazdasági érdekek ellenére – sem lehetünk benne biztosak, hogy a nyugati államok a közeljövőben újra elismernék az Aszad-kormányt. Szíriai diplomaták azonban láthatóan dolgoznak a kérdésen, és hátsó ajtókon igyekeznek bejutni európai külügyminisztériumokba." - fűzte hozzá.  A menekültek visszatérésének lehetőségével kapcsolatban a szakértő emlékeztetett, a törökországi szíriaiak jelentős része már gazdasági értelemben is új életet kezdett, vállalkoznak vagy munkát vállaltak, így ők könnyen lehet, hogy nem mennének haza. "Ugyanakkor a három legnagyobb szíriai menekült-befogadó ország mindegyikében mára már menekültellenes a politikai közbeszéd, így ezen országok kormányai valószínűleg egyre határozottabban fognak fellépni a hazatelepítés mellett" - vélekedett.
Szerző