Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Miért éppen a CEU?

Népszava|2017. máj 19. 06:02
[A+ A-]

Bár már több hete tart a „lex CEU” elleni tiltakozás, majd ízelítőt kaphattunk a kormány időhúzó taktikájából is, még ma sem látjuk tisztán, vajon miért rontott Orbán Viktor oly nagy hévvel a Közép-európai Egyetemre. A közkeletű magyarázatok önmagukban aligha indokolják a kormány elszántságát. Nehezen hihető, hogy kormányunk külügyekben annyira analfabéta lenne, hogy komolyan gondolták: e zsarolás jellegű törvénnyel Trump elnöktől meghívást csikarhatnak ki Orbán Viktor számára. Nem sokkal életszerűbb annak feltételezése sem, hogy a CEU bezárását Putyin rendelte volna meg, hogy ezáltal elejét vegye az orosz ellenzékiek „kiképzésének”, hiszen nyilvánvaló, hogy az egyetemet számos kelet-közép-európai ország látná szívesen. Annak fényében, hogy Orbán már tavaly elkezdte a sorosozást, az sem tűnik valószínűnek, hogy a CEU elleni kampány hirtelen elhatározásból született volna, sokkal inkább átgondolt tervnek látszik. Az akciótól eleve inkább bel-, semmint külpolitikai hasznot vártak. Valószínűleg számítottak némi uniós rosszallásra, ám súlyos következményekkel, mivel az orbáni pávatáncra némi fejcsóváláson kívül komoly válasz korábban nem érkezett, feltételezhetően nem számoltak. Ráadásul Trump és Putyin akár rokonszenves gesztusként is nyugtázhatja az egyetem ellehetetlenítését.

Orbán szemében nyilvánvalóan szálka a nyitott szellemiségű, élénk nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, a kormánytól anyagilag is független egyetem. Ráadásul a Sorossal való leszámolás, azaz ifjúkorának radikális liberális eltévelyedését „végképp eltörölni”, akár személyes kérdés is lehetett. Ezen túlmenően a törzsszavazói bázis összetartása végett permanens háborúságot viselő Fidesz számára a CEU-t a „nemzet” aktuális ellenségeként megjeleníteni több szempontból is remek választásnak tűnhetett. Az egykor a szélsőjobbra jellemző sorosozást már régóta átvette a Fidesz propagandagépezete, a kormánypárti médiában pedig hónapok óta nap mint nap hallhatjuk, hogy az amerikai milliárdos Európa migránsokkal való elárasztásában mesterkedik. Soros György neve amúgy is több negatív attitűd felszítására is alkalmasnak látszhatott. Ellenszenvet ébreszthet az antiliberális, antiglobalista, kapitalizmus- és Amerika-ellenes bal- és jobboldaliakban egyaránt; ráadásul, kimondatlanul, az ellene való föllépésnek van némi antiszemita felhangja is, ám ennek vádját – éppen kimondatlansága miatt – könnyen vissza lehet utasítani. Röviden: a CEU elleni hadjárat kellően elő volt készítve; a „Soros egyetem” és az „offshore egyetem” kifejezések mantrázása, a „csaláson alapuló jogtalan előny” hazugságának hajtogatása alkalmasnak látszhatott a sokakban meglévő elit- és idegenellenes érzelmek felszítására.

Mivel a tudomány képviselői részéről igen mérsékelt kritika érte az Orbán rezsimet az intézményi autonómia felszámolása során, s tekintetbe véve, hogy az átlag állampolgár igen keveset tudhat a CEU-ról magáról (s még kevesebbet annak működéséről), az akció kitervelői mérsékelt és szűk körű, lényegében a fővárosi értelmiségre korlátozódó tiltakozásra számíthattak.

A tiltakozások hevessége mindenkit meglepett (talán magukat a tiltakozókat is), s nemigen lehet egyszerű választ adni arra a kérdésre, hogy miért éppen a CEU ügye váltott ki ilyen, az internetadó terve óta példátlan méretű tiltakozáshullámot. Alapvetően arról lehet szó, hogy – Orbán szándékaival ellentétben – a CEU sorsa nem csupán a hívek, de a kormány tevékenységét kritikusan szemlélők számára is szimbólummá vált: az oktatás és a kutatás szabadságának, a tudomány és a felsőoktatás autonómiájának, a minőség, a nyugati orientáció jelképévé. Olyan értékeket jelenít meg, amiket az Orbán-rezsim mindeddig semmibe vett, vagy éppen lerombolni igyekezett. Fontos tényező volt az is, hogy a CEU vezetősége kezdettől fogva világossá tette: nem hátrálnak, sőt minden rendelkezésre álló törvényes eszközt igénybe vesznek – beleértve az amerikai kormány és a Kongresszus tagjainak, valamint európai vezető tudósok és politikusok tájékoztatását –, hogy elérjék a törvény visszavonását. Az ízléstelen Unió-ellenes konzultációs és plakátkampány, a civilek vegzálása és a menedékkérőkkel szembeni bánásmód mellett ez is szerepet játszott abban, hogy ezúttal az Európai Néppárt gyakorlatilag ultimátumot adott a pártcsaládba tartozó Fidesznek; sőt, május 17-én néppárti képviselők egy részének támogatásával szavazta meg az Európai Parlament plenáris ülése azt a határozattervezetet, amely lehetővé teszi Magyarországgal szemben az uniós szerződés hetedik cikkelye szerinti eljárás megindításának előkészítését. Ráadásul a Trump-adminisztráció is világossá tette: a CEU az amerikai kormány teljes támogatását bírja. A kül- és belföldi reakciók egymást erősíthetik: a hazai tiltakozások az Uniót keményebb kiállásra késztethetik, ami a tiltakozók kitartását fokozhatja.

Úgy tűnik, hogy a CEU-ellenes orbáni „blitzkrieg” megbukott, s elhúzódó állóháború alakult ki. Ez a küzdelem nem csak arról szól, hogy maradhat-e a CEU Budapesten. Hogy mi a tét, azt az Egyesült Államokban dolgozó Barabási Albert László fizikus fogalmazta meg a legpontosabban a Science hasábjain: „A vereség (ti. a tiltakozók veresége - RPGy) bátorítaná azokat, akiknek célja az oktatás korlátok közé szorítása és a szabad véleménynyilvánítás visszaszorítása; a győzelem megerősíti a tudomány szabadságát.”

Rózsa Péter György egyetemi oktató