Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Macron Achilles-sarka

Népszava|2017. máj 19. 06:01
[A+ A-]

„Ha összefogunk, az ország történelmének egyik legszebb fejezetét írhatjuk” – jelentette ki elnöki beiktatása alkalmából a hivatalát elfoglaló Emmanuel Macron. Semmiképp sem akarnék ünneprontó lenni, de a francia társadalom egységesítésére is törekvő centrista államfő gazdasági elképzeléseiben komoly politikai kockázatokat vélek felfedezni. Macron közelmúltbéli diadalát leginkább annak köszönheti, hogy úgyszólván az egyetlen életképes alternatíváját jelentette Marine Le Pennek; támogatottsága azonban gyorsan semmivé válhat, ha ténylegesen elkötelezi magát az általa beharangozott laissez-faire gazdaságpolitikának. Párizs utcái a korábbi kabinetek munkaügyi reformtervei következtében nem is olyan régen elfajuló zavargások színhelyeivé váltak, ami azt mutatja, hogy a francia társadalom igencsak rezisztens a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikai elképzelések megvalósításával szemben, s nem tolerálja a szociális vívmányok felszámolását, valamint az állami szerepvállalás radikális csökkentését a gazdaságban. Le Pen ellenfelének örvendetes győzelme sem feledtetheti azt a tényt, hogy a most elülni látszó populista hullámot kontinensünkön és a tengerentúlon egyaránt elsősorban a tradicionális pártok tehetetlensége váltotta ki a tőkével szemben. Az Európára nemrégiben ráijesztő rém csupán tetszhalott állapotban van jelenleg, s nagyon kockázatos a kontinens társadalmainak immunitását tesztelni a politikai szélsőségekkel szemben. Ha Macron kizárólag a piaci versenyre próbálja majd bízni hazája gazdasági folyamatait, a francia társadalom emlékezete elképesztően rövidnek fog bizonyulni. Az új államfő legitimitása odahaza alapjaiban rendülhet meg, s a Nemzeti Front politikusai fogják elsőként a szociális érzéketlenség vádját a fejére olvasni. Csupán a kisebbik probléma, hogy a mélyebb európai integrációt célzó német-francia projekt ez esetben terv maradna. Súlyosabb következmény lenne Le Pen népszerűségének várható megugrása, miáltal az Élysée-palota is elérhető közelségbe kerülne az Unió szétverésére felesküdött, Moszkva támogatását élvező politikusnő számára.

Készséggel egyetértek a Népszava által meginterjúvolt Inotai András közgazdásszal abban, hogy a francia gazdaság versenyképességének növeléséhez elengedhetetlenek bizonyos reformok. Kétségeim vannak ugyanakkor azt illetően, hogy Macron belevághat-e olyasfajta gazdasági sokkterápiába, amely a szomszédos Németországban annak idején nem csupán Gerhard Schröder, hanem az SPD kiütéses vereségét is okozta. A német társadalom a nemzetiszocializmus tapasztalatának birtokában a szóban forgó kancellár bukása után sem fordult ugyan a szélsőségek felé, de megjósolhatatlan, a francia politikában vajon mi történne Macron elmozdítása esetén. Meglehet, az új államfőnek fel kell áldoznia gazdaságpolitikai koncepciója egy részét a belpolitikai stabilitás oltárán. Nem szerezhet örömet a Le Pen hatalomra kerüléséért szurkoló renitenseknek, akik a minap egymás társaságában mosolyogtak egy pekingi csoportképen.

Beck Tamás publicista