Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Ki nevet a végén?

Népszava|2017. aug 17. 06:01
[A+ A-]

Meseország társadalmi terepe mára pártpolitikai gyakorlótér lett, vagy - a legújabb kori közrendvédelmi szakkifejezéssel élve - úgynevezett műveleti terület. A politika műveleti területe. Leginkább azonban játszótere.

Manapság éppen a Ki nevet a végén nevű, régimódi játék került divatba, ami valójában nem más, mint egy politikailag aberrált seggrepacsi. Amiben ma már nem az a fontos, hogy kitalálható legyen, ki volt, aki ütött, mint a régi szép időkben, hanem csak az, hogy jó nagyot lehessen odasózni.

Egy ilyen játékban vannak nyertesek és vannak vesztesek. De egyvalami biztos: a játék folyamán mindenki izgul. Ha kellemes a játék, kellemes az izgalom is. Ha viszont a játék eldurvul, sőt ha a játékszabályok folyamatosan változnak, a kellemes izgalomból félelem lesz. Kiváltképp, ha a szabályok úgy változnak, hogy azok az egyik játékost segítik, a másikat meg nem. Vagyis keresztbetesznek.

Meseországnak ebben a politikai játékában a hatalmosabb és erősebb játékos nagyobb és erősebb pacsit tud adni, amit a kisebb és gyengébb játékosnak el kell viselnie. A viszontpacsi - ha van is - gyengébb, bár láthatóan ez is bosszantja, sőt egyre gyakrabban félelembe kergeti a hatalmast.

Miből állhat össze ez a félelem? Meseországban egyre többen vannak, akik szerint az talán abból a rettegésből fakad, hogy a hatalmas veszíthet. Elveszítheti azt, amije van. Például a többséget és az azzal együtt járó hatalmat. Vagy ami még ijesztőbb, az azzal együtt járó pénzt és vagyont. Vagy, és ez a legrémisztőbb: eljöhet a számonkérés ideje.

Ez a félelem mutatkozott meg Meseország kormányának nemzeti konzultációk formájában megjelenített kényszeres önigazolási kísérleteiben. De ez a vesztéstől való félelem hívta elő azt a plakátzuhatagot is, ami hivatva volt megmondani mindenkinek, hogy miről hogyan vélekedjék. Kitől, mitől, hogyan féljen. Kit, mit kell szeretni, kit, mit kell utálni. Ezek a plakátok azt is hirdették, hogy „Meseország erősödik”. Meg hogy „Meseország erős és büszke (sőt) európai ország”. Ilyenformán egyfajta gondolat-rendőrség lett uralkodóvá Meseország közterületein.

Meseországban köztéren hirdette meg a Hatalom, hogy fél a vesztéstől.

Lássuk, miket is veszíthet el a játékos Hatalom, és annak kiszolgálói.

A Hatalom elveszítheti hatalmi többségét, az anyagi alapokat és mindent, ami ezzel együtt jár.

A kiszolgálók (kollaboránsok) pedig – és ez a legijesztőbb – elveszíthetik a védettséget. Azt az úgyszólván „kegyelmi” állapotot, hogy érinthetetlenek. Mint ahogy azok is: erkölcsi páriák.

Márpedig ha ez a védelem megszűnik, számon kérhetőek lesznek. És nemcsak számon kérhetőek, de kiesnek abból a privilegizált körből is, amely minden állami és uniós közbeszerzésen nyertes. Egyszóval megszűnik az állami források leszívhatósága, ezzel a megélhetési utánpótlás. Majd jöhet a számonkérés. Nem csoda, ha buzog a rettenet. Ha ez bekövetkezik, nagy bajban lesznek a hirtelen felépült mesés vállalatbirodalmak, amiknek működése és túlélése kizárólag Meseország állami forrásaira alapozódott - ahogyan azok hatalmi protektorai is.

Érthető, ha ez a hisztérikus rettegés mára fizikai erőszakot is kitermelt magából Meseországban. Hol verőlegények alkalmaztak fizikai terrort az állami hivatalban, hol pedig pikáns, keresztény-nemzeti próbalincselést tartottak Meseország nemzeti együttműködésének elszánt hívei azon a morálisan posványos rendezvényen, ahol évente összejönnek meghallgatni a Nagy Mesemondó meséit.

Mit veszíthet viszont a másik fél? Azaz ki nevet a végén?

Az a játékos, aki ennek az egyenlőtlen játékmezőnek a gyengébbik oldalán áll, elveszítheti évek óta belészuggerált reménytelenségét abban, hogy változás jöhet. De elveszítheti a feje fölül azokat is, akik eddig lehazaárulózták és el akarták takarítani. Ez a játékos tömeg ma már akkora, hogy nagysága átlépte az ún. kritikus tömeget. Nem mellőzhető, nem ignorálható.

Ez a tömeg elveszítheti az erkölcstelen kötelezőségeket, amikre akarata ellenére törvényileg kényszerítették. Elveszítheti azt a közérdekké felkent hatalmi érdeket, hogy minden erkölcstelenséget törvényessé kell tenni.

Mit veszíthet Meseország?

Meseország nem veszíthet. Meseország csak nyerhet. Sőt nevethet is a végén!

Kuthi Csaba borász, az Ars Humanica Hungarica Kör kurátora