Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Kácsor Zsolt: Egri bakfitty

Népszava|2017. okt 14. 07:35
[A+ A-]

E lap hasábjain számoltam be róla hetekkel ezelőtt, hogy az 1552-es török ostrom tiszteletére az egri várban történelem-turisztikai attrakciót kívánok végrehajtani, amelynek keretében a Dobó-bástyáról beleüvöltök majd a levegőbe, miközben önkéntes egri nők a várfalról hideg borlevest zúdítanak a képzeletbeli ostromlók nyakába. Nem, nem ment el az eszem, az elhatározásom oka az volt, hogy Eger város fideszes parlamenti képviselője, Nyitrai Zsolt kiskirály úr (más néven Don Pöfeteg) elintézte, hogy egy hóbortos alak, egy bizonyos Fehér Farkas becenevű íjász augusztusban az egri várfalról a Dobó térre nyilazhatott, aminek konkrétan nem volt semmi értelme, ráadásul garázdaságnak minősült, elvégre az íjászat egyik alapszabálya, hogy nem lövünk bele a vakvilágba.

Tervezett produkciómhoz természetesen engedélyt kértem az egri polgármesteri hivataltól, az egri rendőrkapitányságtól, valamint az egri vár igazgatóságától, egyedül csak a város fideszes parlamenti képviselőjétől nem kértem, mert neki semmi köze hozzá, hogy én mikor és milyen körülmények között üvöltök az egri levegőbe önkéntes egri nők között.

Levelemben leírtam, hogy terveim szerint a Dobó-bástyáról beleüvöltöm az egri levegőbe, hogy "szarjatok sünt, paraziták", miközben mellettem pár önkéntes egri nő hideg borlevest zúdít le a falról annak tiszteletére, hogy 1552-ben az egri nők forró levest öntöttek a törökök nyakába. A forró leves autentikusabb lett volna, azért döntöttem a hideg borleves mellett, mert még a lehetőségét is el akarom kerülni, hogy emberéletet veszélyeztessek. A Népszavában megjelent cikkemre mintegy tizenöt elszánt egri nő jelentkezett: azt írták nekem, hogy örömmel részt vennének az akcióban, feltétlenül értesítsem őket, ha engedélyt kapok.

A hírem az, hogy nemhogy engedélyt, de választ sem kaptam.

Augusztus 30-án írtam Habis László egri polgármesternek, Kovács Luca egri jegyzőnek, Berecz Mátyásnak, az egri múzeum igazgatójának, valamint az egri rendőrkapitányságnak. Hivatalos válasz egyedül a rendőrségtől jött, amin nem csodálkozom: az egri rendőrkapitányság munkájának színvonalát még egri hírlapíró koromból ismerem, nagyon jól tudom, hogy szakmailag kiemelkedő tevékenységet végző szervről van szó. Ott még ismerik a rendet, s a válaszadási kötelezettséget. Azt írták nekem a rendőrségről szeptember 6-án, hogy az egri vár a polgármesteri hivatal kezelésében van, így a rendezvény megtartásának engedélyezése nem a rendőrség, hanem a polgármesteri hivatal hatásköre. A biztonság kedvéért az egri vármúzeum vezetőjének is írtam, de hivatalos, pecsétes válasz tőle sem jött, amit több éves személyes ismeretségünkre való tekintettel ezúton köszönök.

Augusztus 30-án írtam Habis László egri polgármesternek és Kovács Luca egri jegyzőnek, s habár kötelességük lett volna 30 napon belül válaszolni, annyit se írtak vissza, hogy bakfitty. Pedig legalább egy bakfittyet megérdemeltem volna. Egerben születtem, ott nőttem föl, amíg volt vállalkozásom, ott fizettem utána iparűzési adót, amíg volt autóm, ott fizettem utána súlyadót, szóval a magam részével hozzájárultam Habis László és Kovács Luca fizetéséhez, mégsem érdemeltem tőlük egy szót sem. Annyival is megelégedtem volna, hogy "nem". Indokolni sem kellett volna. Értem én, hogy amit lehet egy Don Pöfetegnek, azt nem lehet akárkinek. De azt nem értem, hogy ha Habis László és Kovács Luca az én adómból kapja a fizetését, mindketten a köz szolgálatára esküdtek föl, mindkettőjüket a köz alkalmazza, azaz én és önök, kedves olvasók, akkor miért nem képesek magukból egy választ kipréselni. Felőlem el lehetett volna engem utasítani e-mailben is, hogy ne kelljen postaköltséget fizetni, ám hadd tegyem hozzá: az egri rendőrkapitányság bezzeg hivatalos levélben válaszolt. Pecsétes papírt küldtek a budapesti címemre, mert komolyan vették, ami dolguk: azoknak az embereknek a szolgálata, akiknek az adójából működnek. Habis László és Kovács Luca az én adómból élnek évek óta, és ennek fejében arra sem méltatnak, hogy a titkárnőjükkel írassanak egy sablonválaszt.

Képzelem, milyen fontos leszek Habisnak két év múlva, az önkormányzati választáson, amikor újra ringbe száll, hogy Eger polgármestere lehessen. Tele lesz az egri postaládám Habis László leveleivel, a fényképeivel, az üzeneteivel és az ígéreteivel. Azt kéri majd, hogy szavazzak bizalmat neki. Arról győzköd majd, hogy ő az én emberem. Fotókat is mellékel majd saját magáról, és ezekről a fényképekről egy kedves, barátságos, megbízható ember mosolyog majd rám, s az lesz a tekintetébe írva, hogy bízhatsz bennem.

Ezennel ünnepélyesen megígérem neki, hogy az összes levelére, kampányüzenetére és szórólapjára válaszolni fogok. Mindegyikre külön-külön, méghozzá borítékban, postai úton, ajánlva, hogy a címzett a válaszomat feltétlenül kapja meg. Nem akarom, hogy a következő két év feszült várakozásban teljen a városházán, ezért előre megmondom, hogy minden választási ígéretre azt fogom válaszolni, hogy bakfitty. S természetesen harminc napon belül, ahogy jogállamban illik.

Kácsor Zsolt

Lájkoljon minket a Facebook-on is!