Előző
Következő
új cikk

Belföld

Nem elég fideszes - Polgár nem kap "puha pénzt"

Népszava|2017. dec 7. 05:03
[A+ A-]

Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz, de akadnak községek és városok, ahol a demokratikus ellenzék irányít. Vajon miként boldogulhat egy NER-en kívüli polgármester és települése? Sorozatunk közvetkező állomása Polgár.

A mostani rendszer legnagyobb vétke, hogy elvette a helyi közösségektől az önnön sorsukba való beleszólás jogát, a települési autonómiát, a közéleti szereplés élményét. A jelenlegi hatalom nem szereti az őszinte beszélgetéseket, utálja a konstruktív vitát, s annak örül inkább, ha a társas kapcsolatok helyett mindenki magába húzódik, befelé fordul és inkább hallgat - Tóth József, a Hajdú-Bihar megyei Polgár DK-s polgármestere e szavakkal fogalmazza meg kritikáját a Nemzeti Együttműködés Rendszeréréről, amely a nyolcezer fős város életét is megnehezíti.

Szavai szerint az ellenzéki vezetésű városok finoman szólva "nincsenek előnyben", ha a pályázati pénzek elosztásáról van szó. Az uniós források szigorú rendszerében nem olyan könnyű előnyhöz juttatni a kormányzópártnak kedves településeket, hisz aki jó pályázatot nyújt be, megalapozott indokkal, az akkor is kap európai pénzt, ha éppen baloldali a vezetés. A magyar költségvetés azonban már más tészta, itt nem a szakmaiság vagy a rászorultság, hanem a hűségnyilatkozat és a kritika nélküli elfogadás teremt babérokat.

- "Puha pénzeknek" hívjuk azokat a forrásokat, amelyeket általában év vége felé szór szét a regnáló kormány: ilyenkor a pénzügyminiszter megnézi a kasszát, s ha talál benne maradványpénzt, azt jutalmazásként kiosztják az önkormányzatoknak. Ellenzéki települések erről rendszerint csak a Magyar Közlöny karácsonyi számából értesülnek, az ő számlájukon ugyanis nem landol efféle pofapénz - mondja a polgármester. Tavaly elég durva "aranyeső" hullott így a kormánypárti településekre, hisz decemberben csaknem 40 milliárd forintnyi "maradványt" osztottak szét, mindenféle pályáztatás nélkül. Tóth József tud olyan városról, amely nem jelzett semmilyen pénzügyi igényt, mégis felhívták a központból, hogy ugyan már, mondjanak valamit, hadd adjanak nekik is egy kis plusz összeget, mert ők jól viselkedtek. - A megjutalmazott falvak és városok vezetői általában nem szoktak büszkélkedni ezekkel a forrásokkal, vidéken mindenki ismeri a másik gondját-baját, és igazából senki sem gyarapszik jó érzéssel a másik rovására - teszi hozzá. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége társelnökeként Tóth József maga is többször felvetette különféle fórumokon, hogy tegyék nyilvánossá és átláthatóvá ezeket a forrásokat, lehessen rájuk pályázni, s ne afféle nagyúri kegy legyen, kiknek jut és kinek nem.

Az ellenszélben elnyert pályázati támogatásokra épp ezért duplán is büszkék, hisz keményen meg kell dolgozniuk minden forintért. Ők nem hibázhatnak, csakis jó pályázatot írhatnak, s úgy véli ez a sikerességük kulcsa.Két és félmilliárdos költségvetésük tíz százalékát az iparűzési adóbefizetések teszik ki, s az idén landolt a számlájukon 605 millió forint pályázati pénz is. Ennek jó részét a Tiszaújvároshoz csatlakozó kerékpárút kiépítésére kapták: Polgárból sokan ingáznak naponta a hét kilométerre lévő város vegyipari üzemeibe, ám jelenleg csak a testi épségüket veszélyeztetve, a 35-ös főúton kerékpározva tudják ezt megtenni. Hetvenmilliót nyertek el a piactér korszerűsítésére, amire nagy szükségük is volt, hisz ebben a városban hetente háromszor van piacnap, sok helyi kistermelő érkezik a környékről, nagy a forgalom. Jut a Városgondnokság és a fürdő energetikai fejlesztésére is 80 millió forint, s az óvodai férőhelyek bővítésére is sikerrel pályáztak. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy Polgáron nem csökken, hanem éppenséggel nő a lakosság, s ezen belül az óvodáskorú gyerekek aránya.

A statisztikák szerint ugyan évente átlagosan negyvennel többen halnak meg, mint amennyien születnek, ám az utóbbi években nőtt azoknak a száma, akik a szomszédos falvakból költöztek be a városba. Főként fiatalokról, s kisgyerekes családokról van szó, akiket ösztönöznek is a betelepedésre, még akkor is, ha ez a hátrahagyott falvak számára a szomorú kiüresedés lassú agóniáját jelenti. Nemcsak a városi szolgáltatások, a bölcsőde, óvoda, iskola, orvosi ellátás magasabb színvonala vonzerő, hanem az a lakásvásárlási program, amit a kormányzati támogatásra alapozva dolgoztak ki "CSOK + Polgár" néven, s amelyhez hasonlót nemigen találni a környéken. Új lakóház esetén a vételár tíz százalékát, de legfeljebb kétmillió forintot, míg használt lakás vásárlásakor a vételár húsz százalékát, de legfeljebb egymillió forintot ad a város a családnak, vissza nem térítendő támogatásként.

Ez a kezdeményezés kisvárosi léptékben látványos sikert hozott: az idén már 64 kérelmező kapott együttesen 30 millió forintos támogatást Polgártól. Megállt a lakosság számának korábban tapasztalt csökkenése, a 2015-ös 8035 főhöz képest egy évvel később 8047-en laktak a településen, s ez az idei év végére várhatóan tovább nő, miközben a környékbeli települések egyike-másika 2010 óta minden ötödik lakosát elvesztette. Tóth József szerint ezért a folyamatért nem lehet Polgárt hibáztatni, ők ugyanis legfeljebb azt gátolták valamelyest, hogy a tiszamenti térségből, az alföldi kis falvakból Debrecenbe, Budapestre vagy éppen Londonba költözzenek a fiatalok: öröm az ürömben, hogy így legalább a térségben maradtak, itt alapítanak családot, vállalkoznak, teremtenek értéket és fizetnek adót.

A legnagyobb munkáltató egyébként maga az önkormányzat 160 közalkalmazottal, köztisztviselővel és 400 közmunkással. Utóbbi szám meglehetősen magas, de a polgármester szerint jelenleg minden központi intézkedés arra szorítja rá az önkormányzatokat, hogy minél több közmunkást alkalmazzanak. Így tudnak ugyanis dologi kiadásokra is költeni, a munkabérek előteremtésén túl. Ez a konstrukció a jövőben várhatóan megváltozik, már nem tudnak annyi támogatási pénzt anyagok gépek és eszközök beszerzésére fordítani, ami a polgármester szerint előrevetíti a közmunka-programok beszűkülését is. Nem is azzal a körülbelül kétszáz fővel lesz gond, aki ma is értelmes munkát végez, például a Start program keretében a mezőgazdaságban vagy az állattenyésztésben dolgozik, vagy épp virágosládákat készít, parkosít, hanem azokkal, akik a szociális közfoglalkoztatás keretéhez tartoznak, gyakorlatilag semmihez nem értenek: velük csak az utcát sepertetik, ha kell, ha nem. Utóbbiak bére és a minimálbér között egyre nagyobb az "olló", négy év alatt duplájára nőtt a különbség. A valódi munka világába ezeket az embereket nagyon nehéz visszaterelni, ezért Tóth József szerint ki kellene mondani, hogy az ő foglalkoztatásuk valójában nem piaci - hiszen munkájuk közgazdasági szempontból nem értékelhető -, hanem kifejezetten szociális típusú, s erre külön programokat, külön bérkeretet kellene az államnak biztosítania.

Polgár több mint 8000 lakosából 2013-ban 5363 volt az aktív korú, 2017-re számuk 5522-re növekedett. A munkanélküliségi ráta ez alatt a négy év alatt ugyan látványosan javult - 15,8 százalékról 9,25 százalékra -, ám ez javarészt a közmunka-programnak köszönhető, s kisebb mértékben a piaci munkahelyeknek. Tiszaújváros "elszívó ereje" gyakorlatilag folyamatos: az ottani üres álláshelyekre első körben Polgárról, s a környékbeli falvakból mennek el az emberek. Ugyanakkor a jövő mégis reménykeltő, mert Tiszaújvárosban és Polgáron több olyan betelepülő cég teremtett és teremt a jövőben új munkahelyet - köztük a Mol, a Sona, a Jabil, a Nagév - amely biztos megélhetést nyújt majd környéken élőknek. A fejlesztések és a nagyberuházások helyben tarthatják a fiatalabb generációkat, ugyanakkor nagy kihívás a két településnek: a jelenleginél ugyanis sokkal több használható tudással és munkakultúrával rendelkező, magasan képzett munkaerőre lesz szükség, ám ez a "kínálat" a térségben egyre szűkösebb.

A rendszer rákfenéje
A mostani rendszer rákfenéje az oktatás is. A polgáriaknak külön szívfájdalmuk, hogy megszüntették a gimnáziumot, s nincs már közük a szakképzést nyújtó középiskolájukhoz sem, mert azt hozzácsapták az úgynevezett szakképzési centrumokhoz, s a tőlük 120 kilométerre lévő Berettyóújfaluban döntenek minden ügyben. Ezzel azonban azt is hátráltatják, hogy az iskola rugalmasan alkalmazkodjon a helyi vállalkozói igényekhez. Mire beindítanák a képzést a mesterségesen felturbózott bürokratikus rendszeren keresztül, a vállalkozói igény már rég tovaszáll. A folyton gyorsuló és változó technológiai környezetben már csak ezért sem lehet versenyképes egy cammogva reagáló, poroszos oktatási modell - tapasztalják a saját bőrükön az itteniek is.



Doros Judit

Lájkoljon minket a Facebook-on is!