Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Charles Gati: Baljós beszéd

Népszava|2017. dec 13. 06:03
[A+ A-]

Megkongatta a vészharangot az elmúlt héten Sigmar Gabriel, a német külügyminiszter. Nem először jelzi egy felelős német vezető, hogy felül kell vizsgálni a német-amerikai, sőt az európai-amerikai kapcsolatokat. Mondanivalója nem újdonság - az amerikaiakat a katonai egyensúly érdekli, a diplomáciában nem bíznak, a finomságokat nem értik -, de a helyzet más, mint volt. A különbség: Trump.

Első gondolatom, mint mindig, a történelem. A második világháború még alig vette kezdetét, amikor washingtoni külpolitikai elemzők már a háború utáni Európáról tanácskoztak. Céljuk az volt, hogy az első világháború utáni helyzet ne ismétlődjön meg. Nem akarták harmadszor is megmenteni Európát szélsőséges ideológiáktól és gonosz, soviniszta politikusoktól. Felismerték a békés német-francia kapcsolatok fontosságát. Elkészült a Marshall-terv vázlata. A jövő az együttműködésé, a későbbi integrációé. Aztán titokban olyan középpártokat is támogattak, mint az olasz vagy a német kereszténydemokrata párt.

Kevésbé ismert, hogy a Marshall-tervet felajánlották a magyar, a csehszlovák és a lengyel kormánynak is. Ám Sztálin közbeszólt: a három ország képviselői nem vehettek részt a terv alapító ülésén. Így csak Nyugat-Európáról mondható el, hogy szabadságát és jólétét Amerika segítségével érte el. Az atlanti szövetség azóta is működésképes, a világpolitika egyik ritka sikere hetven év óta.

Az is igaz viszont, hogy a szövetségnek a problémák özönével kellett megbirkóznia szinte minden évben. Leegyszerűsítve az okokat, arról volt és van szó, hogy az európaiak zöme és az amerikaiak túlnyomó többsége másképp látja a szovjet és újabban az orosz veszélyt, és más megoldást keres. Európában a hangsúly a diplomácián van, Amerikában a katonai feltartóztatáson. Az érdekek és az értékek továbbra is hasonlóak, a vérmérséklet más.

Az ellentétek azonban most mélyebbek, mint valaha. A Körber-Stiftung és a Pew Research múlt heti tanulságos kimutatása szerint a németek 78 százaléka jobb együttműködést akar az oroszokkal, míg Amerikában ez csak 43 százalék. Németország és Amerika kapcsolatát a németek 52 százaléka rossznak minősíti, az amerikaiaknál ez az érték 18 százalék. A németek 88 százaléka egy európai védelmi rendszert támogat, és csak 9 százalék favorizálja az amerikai partnerséget.

Az atlanti szövetség zilált állapotát jelzi az is, hogy a franciák Amerika szerepére aspirálnak a Közel-Keleten, az angolok alighanem lemondják Trump elnök londoni látogatását, és a gyakori ígéretek ellenére a NATO anyagi támogatása továbbra is elsősorban Amerika gondja marad. Az Amerika-ellenes hangulatot Európa nyugati és keleti részén is elmélyíti és szélesíti a hathatós orosz propaganda és Trump elnöksége.

A meccsnek nincs vége. Még van egy kis maradék jóindulat az Atlanti-óceán mindkét partján, de roppant veszélyes év elé néz az atlanti szövetség. A világpolitika lényegéről van szó.

Charles Gati