Előző
Következő
új cikk

Szép szó

Körösi Ivett: Fény derült Ázsia legféltettebb titkára

Népszava|2018. máj 12. 07:25
[A+ A-]

FOTÓ: FORTEPAN/NAGY GYULA

Ilha Formosa, vagyis gyönyörű sziget – így nevezték el Tajvant a portugál felfedezők, akik a jelek szerin feleslegesnek tartották, hogy absztrakt neveken gondolkodjanak: egyszerűen az érzékeikre hagyatkoztak. A portugálok partot érése óta közel fél évezred telt el. Tajvan mindeközben Ázsia egyik legmodernebb térsége lett, bájából azonban semmit sem veszített. Pedig alig néhány évtizede, a ’60-as években még óriási volt a szegénység.

Fotó: AFP/Alexander Vilf

Fotó: AFP/Alexander Vilf

Egy szabad ország

"Anyám mindig azt mondogatta, fiam, semmit sem hagyhatsz a tányérodon!" – idézi fel nevetve a régi emléket az ötvenes éveiben járó Ying úr, mintegy magyarázatként arra, hogy vékony alkata ellenére miként is képes annyi ételt elfogyasztani, mint – a tajvani konyhával épp ismerkedő – három ebédpartnere összesen.

Mint mondja, Tajvan sokat változott, s ezért manapság nem csupán a turisták körében népszerű, hanem a régióban is. A kínai befolyást egyre aggasztóbbnak tartó hongkongiak például egyre nagyobb számban telepednek le a városállamtól 700 kilométerre fekvő Tajvanon, amely messze nem olyan zsúfolt, mint Hongkong. Másik vonzereje az igazán felszabadult légkör. "Ez egy szabad ország" – ismételgetik előszeretettel a helyiek. Bár Kína továbbra sem ismeri el Tajvan függetlenségét – ahogy a Pekinggel jó viszonyra törekvő nyugati országok többsége sem –, s igyekszik növelni befolyását, a helyiek büszkék a demokratikus berendezkedésre, és igyekeznek megóvni azt. A Freedom House 2018-ban publikált rangsorában Tajvan a második helyen végzett a kontinensen: Japán után Ázsia legszabadabb országának számít.

Területe valamivel kisebb, mint a Dunántúl, de rendkívül sok látnivalót tartogat. A nemzetközi járatok többsége a fővárosba érkezik. A modern épületek között szinte oázisként bújnak meg a híres tajvani kertek. A legnagyobb ezek közül a Lin család birtoka, amely ugyan Tajpej közepén áll, mégis olyan csendes és békés, mintha vidéken lennénk.

A meditatív élmény után kissé szokatlan visszatérni a nyüzsgésbe, ám vétek kihagyni a főváros egyik védjegyének számító Tajpej 101 kilátót. A toronyház – amelynek aljában egy bevásárlóközpont és számos étterem található – 508 méteres magasságával az ötödik legmagasabb épület a világon, 2004 és 2010 között pedig a dobogó tetején állt. Napközben, de akár éjszaka is érdemes felmenni a villámgyors – 1010 méter/perc sebességgel emelkedő – lifttel, hiszen a nappali nyüzsgés és az éjszakai fények is egyedülálló élményt jelentenek. Az épület egyébként a közepén elhelyezett, 660 tonnás acélgömbnek köszönhetően földrengésbiztos, erről a 2008-as, Tajvanon is érezhető, szecsuáni természeti katasztrófa idején már megbizonyosodhattak az éppen ott tartózkodó turisták.

Távozás előtt érdemes megállni a földszinten található Din Tai Fung étteremben, amely a világ egyik leghíresebb tésztázója. A hely specialitása az angolul dumpling néven ismert, finomságokkal töltött gőzölt tésztabatyu, amelyet bambusztálban szervíroznak. Ez igazi ázsiai specialitás, és az egyik legfinomabb változata kétségkívül itt készül. A Din Tai Fung kis családi vállalkozásként indult 1958-ban. Akkoriban csupán főzőolajat árultak, idővel azonban a boltok polcain is egyre elterjedtebb lett az olaj, így az üzlet megmentése érdekében profilt kellett váltani. Ekkor a tulajdonos és a felesége Sanghajból hozatott séfeket, akik a Din Tai Fung védjegyének számító tésztabatyukat készítették. Mostanra az Egyesült Államoktól az Egyesült Arab Emírségekig számos országban vannak éttermeik.

Éjszakai piac és teamúzeum

Az éttermi étkezés egyébként is szinte rituálé – amint arra egy tajvani diplomata emlékeztetett –, a helyi üzletemberek szívesen kötnek alkut étkezés közben, hiszen ilyenkor többnyire laza, oldott a hangulat. A nagy, kerek, forgó asztalra apró tálakban kirakott ételeket a vendégek megosztják egymással, akár a spanyolok a tapast. A bizalmas étkezés márpedig az első lépés a gyümölcsöző együttműködés útján.

A habkönnyű batyukat érdemes amolyan előételként fogyasztani, ugyanis az esti étkezést az éjszakai piacon a legjobb befejezni. Tajpej szívében van az egyik leghíresebb ilyen éjszakai piac, a Raohe Street Night Market, ahol a sült bogaraktól a legújabb street food különlegességekig mindent megtalálni. A piac maga igen autentikus: bár vannak turisták, főként helyiek látogatják, s éjszaka is harsog a tajvani zene. És nem csak ételeket kínáló standokat találunk itt; a Night Market tökéletes hely a szuvenírek beszerzésére, azonban a márkás cipők, gyógyfüvek, Buddha szobrok tengerében kötelező alkudni!

Az éjszakai nyüzsgést kiválóan ki lehet pihenni másnap a tajpeji Pinglin Teamúzeumban, amely a fővárostól keletre, a tengerpart közelében, a teacserjéktől zöldellő hegyek között található. A nyugalmat árasztó épületbe belépve egyértelművé válik, hogy nem száraz leírásokkal tarkított tárlattal hódolnak a múzeumban a teatermesztés és -ivás művészetének, hanem az odalátogatók aktív részvételét megkövetelő, interaktív kiállítással.

Tajvanon – Ázsia számos országához hasonlóan – komoly kultúrája van a teának. A múltban különösen nagy kincsnek számított, az 1800-as években egy gramm tea egy gramm aranyat ért. Csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, s díszes, aranyozott, zárható ládikákban tartották a teafüvet. A század végén is fontos kereskedelmi portékának számított, a japán uralom idején a tea volt Tajvan fő exportcikke (ahogy manapság a chipek). A manufaktúrákban igen nagy műgonddal szárították és fermentálták a leveleket. Nagyjából 48 órára volt szükség ahhoz, hogy az élénkzöld levelekből előállítsák az iható morzsalékot. A mester, aki készítette, ez idő alatt nem ment haza, ott aludt az üzemben, mert csak úgy érezte tökéletesen az aromákat, ha együtt lélegzett és élt a teával. A különböző zamatokat a múzeumba látogatók is megízlelhetik, a kiállítás végén ugyanis kóstolón lehet tesztelni a frissen megszerzett tudást. A tea egész Tajvanon alapital, egyes régióknak megvannak a saját speciális teafajtáik. Nem csupán a teák miatt érdemes azonban kimozdulni a fővárosból.

A Kutya éve
Nem sok jót ígérnek a kínai horoszkóp szakértői azoknak, akik a Kutya évében születtek. Bár 2018 az ő évük, idén nem biztos, hogy szerencséjük lesz. Ennek ellenére azt ajánlják a kutya „szülötteinek”, hogy maradjanak nyugodtak, kiegyensúlyozottak. Nem minden szempontból negatív az idei év: ha valaki fejlesztési, energiaügyi projektek beindítását fontolgatja, érdemes mihamarabb belevágni.
Ezeket jó eséllyel kíséri majd szerencse. Fontos azonban, hogy az ötletgazda ne legyen kapzsi, s ne csupán az anyagi javak felhalmozása legyen a célja. Az asztrológusok szerint 2018 lehet a nagy életmódbeli elhatározások éve is, így például most könnyebben lehet leszokni a dohányzásról. Az idei a remény éve is, így a kultúrák közötti párbeszédé, a szolidaritásé és a közönnyel való leszámolásé is.

A legbefogadóbb vallás

A sziget többi részét gyorsvonattal a legcélszerűbb felfedezni, hiszen 300 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedik, így hamar el lehet jutni bárhova. A sziget déli csücskében fekvő Kaohsziungba például akár kevesebb mint két óra alatt. Ez Tajvan harmadik legnagyobb városa, ám olyan csendes és békés szegletei vannak, mint a Fo Guang Shan Buddhista Múzeum. A név kissé félrevezető, hiszen egy óriási területen elhelyezkedő központról van szó, ahol az egyszerű turistákat és a buddhizmus iránt érdeklődő külföldieket egyaránt szívesen látják (sőt, a házasodni vágyókat is, ugyanis a világ minden tájáról érkeznek ide fiatal párok, hogy az egyedülálló környezetben mondják ki a boldogító igent). A hatalmas pagodák, és a magaslatra épített arany Buddha szobor – 108 méteres magasságával a legnagyobb ülő Buddha a világon – olyan nyugalmat áraszt, hogy a buddhizmusra kevéssé fogékony szemlélődők is békére lelnek. Az órák valósággal repülnek a központban, ahol a több nyelven beszélő férfi és női szerzetesek szívesen szóba elegyednek a turistákkal, és válaszolnak kérdéseikre. Hamar kiderül, hogy a buddhizmus az egyik legbefogadóbb vallás, követői úgy vélik, mindenkiben megvan a lótusz, vagyis mindenki képes elérni a megvilágosodást. Csupán öt alapszabályt fontos betartani: ne ölj, ne lopj, ne kövess el szexuális visszaéléseket, ne fogyassz bódító szereket, és ne hazudj.

Amennyiben valaki mégsem fordulna a buddhizmus felé, a tajvani látogatást érdemes lezárni egy pohár, skót "társait” is verő Kavalan whiskyvel, az európai eredetű ital ugyanis a sziget egyik védjegye. A whisky azonban csupán egy, Formosa rejtett kincsei közül. Érdekes módon magára Tajvanra is sokáig úgy hivatkoztak, mint Ázsia legjobban őrzött titkára. Szerencsére, a titokra idővel fény derült.

A fény ünnepe
Tajvanra érdemes az év elején utazni, nem csupán azért, mert így kicsit lecsalhatunk az itteni télből, hanem azért is, mert ekkor igen kellemes, tavaszi a klíma. Egy kis szerencsével elcsíphetjük az év egyik legnagyobb eseményét, a kínai újévet, és az azt követő ünnepi időszakot. Ekkor tartják a Lampion-fesztivált is, ami az év egyik leginkább várt ünnepsége. A holdújév 15. napján tartják, ez általában február végére, március elejére esik.
Az elmúlt 17 évben Tajvan különböző városai adtak otthont a nagyszabású ünnepségnek, amelynek csúcspontja, amikor kigyullad a fő lampion, amely általában egy szimbolikus figurát ábrázol. Idén egy őslakos kisfiú, és az ő hű társa, egy kutya volt a főszereplő, hiszen a kínai horoszkóp szerint az idei a kutya éve.
A fő lampiont hatalmas területen több száz kisebb, különböző meséket és mondákat megelevenítő, óriási lámpás veszi körbe. Mind nagyon modern benyomást keltenek, a Lampion-fesztivál azonban ősi gyökerekkel rendelkezik. Számos eredettörténete ismert, különböző – egymástól független – mondákkal magyarázzák kialakulását. Ezek közös vonása, hogy a fesztivál az újévi ünnepségeknek a megkoronázása, lezárása.

Körösi Ivett

Lájkoljon minket a Facebook-on is!