Előző
Következő
új cikk

Vélemény

Ellenzéki fájások

Népszava|2018. máj 22. 06:09
[A+ A-]

Az ellenzéknek görcsei vannak. Még nem világos, hogy ez szülési fájás vagy agónia , de nem kell hozzá sok idő, és majd ez is kiderül. A rángás végigrohant a Jobbikon és az LMP-n, hogy aztán ne kerülje el a szocialistákat és a segítségükkel a parlamentbe egyetlen újoncként bekerült Párbeszédet sem. Az eltérés legfeljebb az, hogy a Jobbikot, az LMP-t és az MSZP-t a választási kudarcot követő útkeresés miatti, természetesnek mondható belharcok gyötrik, míg Karácsony Gergelyék frakcióválságát külső erő okozta. Már amennyiben a liberális párt erőnek nevezhető. Egyedül a Demokratikus Koalíció megingathatatlan: amíg Gyurcsány Ferenc van, addig ők is, és amíg ők, addig Gyurcsány Ferenc is. Irigylésre méltóan egyszerű képlet, kár, hogy ez is éppen hogy csak elég volt a parlamenti küszöb megugrásához.

Se erő, se pénz, se ötlet. Ez így haláltusára utal. Van viszont pár új, az ellenzéki közvélemény - az ország fele - számára egyelőre hitelesnek tűnő arc, például Karácsony, Hadházy, Mellár, Márki-Zay. Ebből még kijöhet valami. Közéjük tartozhatott volna Bősz Anett is, de neki más, előre tudhatóan a sikertelenségbe vezető utat választottak. Érthető, hogy a politizáláshoz pénzre van szükség, de most nagyon úgy néz ki, hogy a pénz miatt kitört vita végképp el fogja lehetetleníteni a liberálisok politizálását. Fodor Gábor nem hogy nem kap befutó helyet a jövő évi európai választáson, de az is valószínűtlen, hogy valaha oda tudjon férkőzni az előbb-utóbb majd szükségszerűen összeülő ellenzéki kerekasztalhoz. A liberális eszme ezt is túl fogja élni, de Fodor és köre esetében erre nem érdemes mérget venni.

Most persze nagy a szemforgatás, megy az értetlenkedés, hogy miképpen ajánlhatott az MSZP elnöke pénzt a liberálisoknak. Egy pillanat alatt merül feledésbe, milyen nyomás nehezedett tavaly a szocialistákra, hogy produkáljanak valamiféle koalíciót, szövetséget a Fidesz monolit tömbjével szemben. Jószerével az egész évük erről szólt, Botka László felbukkanásával majd bukásával és Karácsony "kitalálásával". Az LMP, az Együtt és a Momentum nem állt kötélnek, maradt a koordináció a DK-val és a közös lista a Párbeszéddel, meg azzal, akit még olcsón meg lehetett szerezni. Most már persze jól látni, hogy az utóbbi többet ártott, mint használt, de akkor sokaknak tűnt úgy, hogy annál jobb egy ellenzéki fotó, minél többen szerepelnek rajta. Pedig nem.

Könnyű lenne a szocialistákon gúnyolódni, de hát nem történt semmi meglepő, régóta ez a magyar politikai gyakorlat. A Fidesz például hosszú évek óta így építgeti a maga táborát. Egykor felvásárolta a kisgazda frakció zömét, aztán az MDF néhány öreg motorosát... Ki tudja megmondani, hány százalékot kapna Semjén Zsolt, ha a KDNP külön méretné meg magát? És azt, hogy a Fidesz ilyen-olyan kasszáiból mennyi megy a kereszténydemokratákhoz?

Az ellenzéknek először is közvetlen és távlati céljai tisztázására van szüksége. Ha ez megvan, akkor ötletre, hogy miként juthat el odáig. Csak ezt követheti azok kiválasztása, akik vissza tudják hozni a morált a politikába. Bár már ott tartanánk.

Horváth Gábor