Előző
Következő
új cikk

Belföld

Önmagukkal harcoltak a lánglovagok a tévétoronyban

Népszava|2018. máj 25. 14:49
[A+ A-]

Fotók: Csortos Szabolcs

Három tűzoltó feküdt félájultan a pécsi tévétorony teraszán péntek délelőtt kilenc órakor, s levegő után kapkodva tűrte, hogy társaik levegyék arcukról az oxigénpalack maszkját, majd hátukról a palackot. Csak percekkel később ültek fel és vonszolták odébb magukat a végletekig kimerült férfiak. Nem lett azonban kevesebb a földön fekvő ember, mert a torony lépcsőházának ajtóküszöbén 100-120 másodpercenként újra és újra átbukott egy félájult, harákoló lánglovag.

Ezúttal nem veszélyhelyzet űzte csaknem öntudatlan állapotba a tűzoltókat, hanem az, hogy pénteken rendezte meg harmadszor a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság a lépcsőfutó bajnokságot a Misinatetőn magasodó adótoronyban. A versenyzőknek a negyedmázsás felszereléssel nehezítve 438 darab 18 centis lépcsőt leküzdve kellett felérni a nagyjából 25-26 emelet magasságban lévő kilátószintre.

– Itt nem szabad futni, okos beosztással kell nekivágni, ha nem, akkor az ember a végén csak vánszorog – mondta még a torony tövénél a rajtra készülve Rafai Tibor, a dunaújvárosi Véd-Sz tűzoltóság csapatának tagja, aki a negyven évesek kategóriájában indult. A feleségével két gyermeket nevelő, 43 esztendős férfi állította, hogy neki az erőt az ébredés utáni kakaó biztosítja, amit két sonkás szenyó után küld minden reggel le gyermekkora óta. Nem tudom, hogy a kakaótól vagy mástól, de Rafai remekül bírta, 3 perc 32 másodperc alatt legyűrte a lépcsősort (ezzel kategória győztes lett a negyvenesek között), állva maradt a cél után is, és a feléje nyújtott pohár vizet hörögve ugyan, de nevetve, felszabadult rikkantással loccsintotta saját arcába.

Léber Zoltán viszont még tíz perccel a célba érés után is üveges tekintettel ült a torony tetőteraszának betonmellvédjéhez támaszkodva. Jogász felesége és két kicsi lánya, a 6 éves Alíz és a másfél éves Szofi az aggodalom és a büszkeség sajátos kevercsével figyelték a 38 esztendős családfőt.

– Az utolsó két emeleten úgy éreztem, sínbe tették a lábam, és már nem hajlik, nem mozog – mondta a Siklóson szolgáló tűzoltó. – A családom minden versenyre elkísér, nem bánom, ha a lányok látják, mennyire kimerülök, azt akarom, hogy tanulják meg: az életben mindenért meg kell küzdeni, de megéri.

Léber 11 éve szolgál a katasztrófavédelemnél, közben három évig pályaelhagyó volt, akkor kiment felségével és nagyobbik lányával Németországba, hogy kicsit megalapozza magát. A férfi csomagküldőszolgálatnál dolgozott, felesége ápoló volt idősek otthonában. Aztán visszajöttek, s Léber újra tűzoltó lett, és efféle versenyekkel teszi próbára magát. Pécsett a múlt év után idén is nyert a korosztályában.

Amúgy több hasonló versenye is van a hazai lánglovagoknak. A magyar bajnokságot Budapesten a SOTE 23 emeletes toronyépületében tartják. A pécsi futást sok tűzoltó nehezebbnek véli, mivel az itteni, félhomályos csigalépcső monotonabb, mint a SOTE épületének félemeletenként 180 fordulatot vevő grádicsa, s a pécsi torony spiráljában az se tudják a résztvevők, hogy hol tartanak. Van, aki viszont a tatabányai turulhoz vezető emelkedőn rendezett futást érzi a legkeményebbnek, mert ott a lépcsőkiosztás roppant egyenetlen és esetleges. Amikor a rajtnál várakozókat arról kérdeztem őket, hogy mire jók ezek a versenyek, akkor nagyon egybevágó válaszokat kaptam. A tavalyi és idei abszolút győztes, a 28 éves Bodó László, a kaposvári Kötél Egyesület civilben mérnökként dolgozó önkéntes tűzoltója így felelt:

– Az ember szereti próbára tenni magát. Itt díj nincs, a motiváció mindössze az, hogy legyőzzem önmagam. És ami még ennél is fontosabb, hogy utána együtt maradunk, eszünk, iszunk, beszélgetünk, s eközben barátságok szövődnek.

Bodó egyébként idén 3 perc 13 másodperc alatt ért fel, tavaly négy másodperccel gyorsabban tette meg az utat. Amikor felért, állva, a térdére hajolva fújta ki magát.

– Nem volt itt a legnagyobb vetélytársam, a pécsi Molnár Máté, így éreztem, hogy ennyi is elég lesz – magyarázta „visszaesését”. – Bevallom magamnál többre is becsülöm azokat, akik percekig feküdtek: ők odatették magukat, a saját határaikat keresték. Ez nagyon szép.

Az említett Molnár Máté azért nem állt rajthoz, mert a sarka odalett. A pécsi tűzoltó nem titkolta, hogy mindennek a sport az oka.

– Hiába, az egészséget igazán a kemény sporttal tehetjük tönkre – jegyezte meg ironikusan a 28 éves férfi.

Mások legyintettek erre, hogy az unalom még egészségölőbb. A pécsi torony versenyzői közül pénteken senki nem unatkozott.

Ungár Tamás

Lájkoljon minket a Facebook-on is!