Dörzsöltség

A dörzsöltségnek vannak fokozatai. Alapvető például, hogy politikus nem sétál be a neki állított csapdába. Vagy ha mégis, veheti a kalapját, és pártjával együtt bukik, amint az történt Heinz-Christian Strache osztrák alkancellárral.

Akit – nem mellesleg - néhány nappal korábban még Orbán Viktor magyar miniszterelnök ölelt keblére Budapesten. Az mindenesetre remélhető, hogy magyar politikussal ilyesmi aligha fordulhat elő. Legalábbis a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint. Gulyás Gergely ugyanis bízik benne, „közöttünk nincsenek vezető pozícióban olyanok, akik hasonló óvatlanságot követnének el”.

Ám ha jobban meggondoljuk, ez a kitétel azért elég furcsa. A miniszter nem azt mondja, hogy itt senki sem vádolható korrupcióval, vagy más hasonlóval. Csak annyit állít, hogy az ő társai elég dörzsöltek, nem hagynák magukat bepalizni. Aztán még egy kicsit elmélkedik azon is, mennyire hasznos, hogy a hazai sajtó túlnyomó többsége „fontos része a nemzeti szuverenitásnak”. Értsd: a hatalom kezében van, az ellenőrzi, ily módon nem vetemedne arra, hogy netán rossz színben tüntesse fel hazánk felkent vezetőit. Még akkor sem, ha esetleg kiderülne róluk, hogy nem annyira patyolattiszták, mint amennyire szeretnék elhitetni.

Gulyás Gergely nyilatkozata fényében még az utóbbi évek sajtóelhárítási rendszere is új értelmet nyer. Példát lehet venni magáról a miniszterelnökről, akinek hiába is tesznek fel kínosnak vélt kérdéseket, ő gondosan kikerüli őket. Famulusai meg gyakran inkább elszaladnak az Országház folyosóin a kellemetlenkedő sajtómunkások elől. Akiket a miniszterelnök sajtósa néha saját kézi erejével tart távol Orbántól.

A miniszter viszont most beszélt. Válaszolt. A dörzsöltség dicséretét zengte. Miközben ő maga nem bizonyult elég dörzsöltnek. Ifjú ember, még tanulhat. Ha hagyják.