Éljen Május 9.!

Az alábbi közleményt adta ki 2017 tavaszán a DK: „A Demokratikus Koalíció 2018 után munkaszüneti nappá fogja nyilvánítani május 9-ét, hogy minden európai magyar polgár szabadon, saját akarata szerint ünnepelhesse az Európa Napot!” Ebből a mondatból az a remény is kiszüremlett, hogy 2018. április 8-át – a parlamenti választást - követően a DK a törvényhozásban meghatározó szerepet játszhat, és a Balog tiszteletes-miniszter által kiharcolt „nagypénteki győzelem” után újabb munkaszüneti nap beiktatására kerülhet sor hazánkban.
Mint ismeretes, tavaly áprilisban nem következett be a politikai fordulat Magyarországon, de mi ettől függetlenül május 9-én is szabadon, saját akarat szerint emlékeztünk meg az Európai Unió alapjait lefektető Schuman-nyilatkozat (1950) évfordulójáról, az alapítók iránti tisztelet, illetve az egységes Európába vetett hit jegyében. Csaknem 70 éve ismerte meg a világ a méltán híres és elismert francia külügyminiszter tervét, miszerint az alapító tagállamok (azaz Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Hollandia, Belgium és Luxemburg) szén- és acéltermelésüket rendeljék egy közös főhatóság, az Európai Szén- és Acélközösség (más néven: Montánunió) alá, amely a későbbi Európai Unió fundamentumát képezte. Érvényes gondolatként él ma is, hogy „A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk. (…) Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritást megteremtésére van szükség.”
Manapság sokan keverik május 8. és május 9. tartalmát. Az Európa-nap (május 9.) az EU országaiban nem munkaszüneti, hanem jeles emléknap, amely öt évvel a II. világháború befejezése után keletkezett fontos dokumentumra és elképzelésre hívja fel a figyelmet. Május 8. - a Győzelem napja - Franciaországban és Csehországban viszont nemzeti ünnep, így náluk értelemszerűen munkaszüneti nap. Európa sok országában is megünneplik a II. világháború kontinentális befejezésének napját, mivel 1945. május 8-án kapitulált a náci Németország hadserege a szövetséges haderők előtt. A szovjet-orosz érdekkörbe tartozó államok - hivatkozva az időeltolódásra is – csak 9-én tartottak/tartanak katonai parádét a Nagy Honvédő Háború hősei tiszteletére. Mi, magyarok világháborús katonai sikerekkel nem büszkélkedhetünk, ezért a Győzelem napja nálunk nem nagyon lelhetett otthonra.
2019. május 7-én a Demokratikus Koalíció néhány képviselője – gondolom, figyelemmel a céldátumra és az élesedő kampányra – parlamenti előterjesztést nyújtott be az Országgyűlés elnökéhez „Egyes törvényeknek az Európa-nap munkaszüneti nappá történő nyilvánításával összefüggő módosításáról” címmel. Részlet az indoklásból: „A kormányfők 1985-ös milánói találkozójukon elhatározták, hogy ez a nap legyen „Európa-nap” mely minden tagország minden állampolgárához szól. Ezen a napon az uniós intézmények megnyitják kapuikat a nagyközönség előtt. A nyílt nap célja, hogy a polgárok betekintést nyerjenek az európai uniós intézmények munkájába. A törvényjavaslat - e nap munkaszüneti nappá nyilvánításával – az Európa-nap méltó megünnepléséhez járul hozzá.” 
A gondolat aktuális, a szándék nemes. A közeli megvalósulás esélye – tekintettel a parlamenti erőviszonyokra is - viszont igen szerény, és ezért úgy érzem, hogy sokkal előbb lesz munkaszünet Nagyboldogasszony napján vagy december 24-én, mint az Európa-napon. De ha – valami kontinentális szintű politikai földcsuszamlás következtében - május 26. után rövid időn belül megalakulhat a DK által (is) erőteljesen favorizált Európai Egyesült Államok, akkor nem lesz akadály, és valamennyi tagország örömmel támogatni fogja a május 9-i munkaszüneti napot, ezzel is emléket állítva Robert Schumannak és nagy ívű terve megvalósulásának.
Nem vagyok az új munkaszüneti napok beitatásának lelkes pártolója, ellenkezőleg: általában elutasítom az éves munkaidőalap nem szakmai alapon történő változtatását, főleg annak rövidítését. De most kivételt teszek, mert hatalmas a tét, és történelmi a kérdés. Vajon Magyarország a következő évtizedben megbecsült és teljes jogú tagja lesz-e az európai népek integrált közösségének, vagy sem? Ha igen, akkor – istenuccse - jöjjön a DK javasolta munkaszüneti nap (kerül, amibe kerül), de ha szégyenszemre (megint) partvonalon kívülre kerülünk, akkor engem abszolút hidegen hagy, hogy melyik nap a fizetett ünnep, és melyik nem. De addig is bízzunk az egységes és együttműködő közösség erejében, sikerében. Hajrá Magyarország! Hajrá Európa! Éljen Május 9.!

Szigorú államtitok

Ferihegyen voltam éjszakás forgalmista 1974 márciusában. Eseménytelenül peregtek az órák, ám hajnali egykor benyitott a technikai igazgató.
- Szovjet különgép érkezik – mondta izgatottan. – De te nem tudsz róla. 
Az ő munkaideje délután fél ötkor lejárt, ahhoz, hogy éjszaka megjelenjen, különleges eseménynek kellett történnie. A szabály szerint a forgalmisták dolga volt a repülőgépek kiszolgálása és felkészítése az útra, de már megszoktuk, hogy mindig vannak kivételek. Sőt csak azért vannak szabályok, hogy lehessenek kivételek. 
- Gromiko elvtárs érkezik Budapestre – súgta a fülembe. – De te nem tudhatsz róla. Itt maradsz az irodában, mindent én intézek. Teljes zárlat. Se telex, se telefon, se éjszakai takarítás. Világos?
Andrej Gromiko igazi veterán volt, és tekintély a világban. Már 1944-ben szovjet nagykövet Washingtonban, 1957-től pedig külügyminiszter. És csakugyan teljes volt zárlat. Néhány sötét ruhás alak jött-ment, szinte céltalanul. A repülőgép leszállt, azután a fontos elvtársak rendőrségi kísérettel suhantak el a város felé. Az igazgató személyesen ellenőrizte az üzemanyag-felvételt, utána bejött az irodába, cigarettázni. - Gromiko elvtárs titkos látogatásra jött - mondta halkan. - Valami fontos dolga van. Államtitok. A legszigorúbb államtitok. - Éjszaka? - Fontos elvtársaknak mindig lehetnek fontos dolgaik – sokatmondóan nézett rám. – És ha bárki megkérdezi, hogy itt járt-e Gromiko elvtárs, te azt feleled, hogy nem tudod. És nem is tudod.
Két órával később Gromiko és kísérete visszaérkezett, a repülőgép kigurult és felszállt. Az igazgató elővette a zakója belső zsebéből a laposüveget és meghúzta. Engem is megkínált, de én szolgálatban voltam, és amúgy is csak a saját laposüvegemből iszom. Volt megint telex, telefon, takarítás, lehetett jönni-menni. Reggel megérkezett a nappali szolgálat, volt-e valami érdekes éjszaka, kérdezte a csoportvezető, nem volt semmi különös, feleltem, és reméltem, nem kérdezi meg, véletlenül nem járt-e itt Gromiko külügyminiszter. Mielőtt hazamentem, felhívtam apámat, hogy kölcsönkérjem tőle a családi Zsiguli kulcsát egy fontos randevúhoz, aztán gyorsan letettem a kagylót, mielőtt Gromikóról érdeklődött volna.
Délelőtt a belvárosi Anna cukrászdában vártam szívem akkori választottjára. Mellettem két középkorú férfi beszélgetett.
- Hallottad, hogy éjszaka itt járt Gromiko? – kérdezte az elegáns, magas férfi.
- Csakugyan? – kérdezte a másik és letette a kezében tartott Népsportot. 
- Kissingerrel találkozott a Gellért Szállóban - mondta az elegáns. - Valami közel-keleti ügyről tárgyaltak. Egy barátom mesélte, aki ott dolgozik, de megkért, hogy ne meséljem el a senkinek. Az is lehet, hogy Kádárt leváltják. Vagy háború lesz.
- Elképzelhető – bólogatott a népsportos. – Az oroszok ilyenek. Mindent titokban csinálnak.
Szerző
Odze György

Vergődés

Soha véget nem érő tévéshow-hoz kezd hasonlítani a Brexit. Pénteken a Munkáspárt megszakította a tárgyalásokat Theresa May kormányfővel az Európai Unióból való kilépésről szóló megállapodásról, de lássuk be, a meglepetés az lett volna, ha a kormányfő épp az ellenzék vezető pártjának segítségével őrzi meg miniszterelnöki tisztségét. May tényleg mindent megtesz azért, hogy ne kelljen kiköltöznie a Downing Street 10-ből. Miközben a háta mögött gyülekeznek a keselyűk, és Boris Johnson volt külügyminiszter a múlt héten bejelentette, kormányfő akar lenni, júniusban negyedszerre is a parlament elé akarja tárni azt a „dealjét”, amelyet a képviselők már háromszor elutasítottak. May azonban időt akar nyerni.
Időt, de mire? – kérdezhetnénk. Semmi jele sincs ugyanis annak, hogy az európai parlamenti választás után bármiféle olyan Brexit-megoldás körvonalazódna, amelyre már a parlament is áldását adná. Sőt a káosz csak tovább nőhet, miután a legutóbbi felmérések szerint Nigel Farage Brexit pártja akár 35 százalék feletti eredményt is elérhet, s az a szégyen is megeshet, hogy a toryk csak az ötödik helyen végeznek. Mindez - a brit választási rendszer miatt - nem jelenti azt, hogy egy esetleges parlamenti voksolást is Farage pártja nyerne meg, de azt igen, hogy Maytől mindenki meg akar szabadulni. Egy felmérés szerint a tory szavazók 80 százaléka is.
Garancia persze semmire sincs, így arra sem, hogy May után egycsapásra minden megoldódik. S milyen sajátos fintora a sorsnak: a két európai focikupa, a Bajnokok Ligája és az Európa Liga döntőjébe épp akkor jutott be négy angol csapat, amikor senki sem tudja, mikor lesz a Brexitből bármi is. A BL döntőjébe valóságos csodával bekerült FC Liverpool német mestere, Jürgen Klopp, aki a Brexit nagy ellenfeleként ismert, megjegyezte: a nagy angol csapatok bizonyították, hogy Európában kívánnak maradni. Klopp azt reméli, mint minden igazi „európai”: a józan ész győz, és a brit képviselők és választók nagy része belátja, Londonnak igenis Európában a helye.