George H. W. Bush, a korszakváltás államfője

94 esztendős korában távozott George Herbert Walker Bush, az Egyesült Államok 41. elnöke.

George H. W. Bush republikánus politikus 1989 és 1993 között volt a Fehér Ház ura – erre az időszakra esett a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása, majd a Szovjetunió felbomlása. Ennek a globális jelentőségű fordulatnak az előfeltételei Ronald Reagan elnöksége alatt értek meg, de az átmenet levezénylése már Bush feladata volt, és ez lett fő életműve. Ő kormányozta át Amerikát a kétpólusú globális rend megszűnése utáni állapotba, amelyről aztán hamar bebizonyosodott, hogy nem jött létre „a végleges világrend”, nem ért véget a történelem.

Bush a hagyományos amerikai értékek mellett őszintén elkötelezett, a humánumra, a tapintatra, türelemre és udvariasságra sokat adó államférfi volt - csupa olyan vonás jellemezte, amit most egymással versengve méltatnak a politikusok, függetlenül attól, hogy mennyire érvényesítik ezeket saját mai gyakorlatukban.

A pénzember-szenátor apa és bankárlány anya gyermeke Amerika hadba lépése után, 1942-ben, 18 évesen bevonult, a haditengerészet legfiatalabb pilótájaként a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált. Gépét 1944-ben lelőtték, egy tengeralattjáró mentette meg, helytállását számos kitüntetéssel ismerték el. Leszerelése után a Yale Egyetemen szerzett közgazdász diplomát, majd az olajiparban helyezkedett, el, később ugyanebben a szektorban volt vállalkozása. Politikai pályafutása 1966-ban kezdődött, Texas államban választották republikánus képviselővé. Később vezette a pekingi amerikai összekötő irodát, volt CIA-igazgató, illetve ENSZ-nagykövet, majd Ronald Reagan alelnöke.

Konsztantyin Csernyenko szovjet pártfőtitkár temetésekor, 1985-ben ő folytatta az első megbeszéléseket amerikai részről Mihail Gorbacsovval. Háromszor is járt Magyarországon, ezek közül a legemlékezetesebb 1989 júliusi látogatása volt, amikor előkészített beszédének esőáztatta papírját széttépte, és spontán szónoklatban üdvözölte az akkor a szabadság útjára lépett magyarokat.

Elnökként történelmi jelentőségű találkozót tartott 1989 decemberében Gorbacsovval. Bush volt az, aki a fontosabb nyugati vezetők közül egyedüliként fenntartás nélkül támogatta a német újraegyesítést.

Kuvait 1990-es iraki megszállása után sikerült meggyőznie a közvéleményt az Öböl-háború szükségességéről, és a Sivatagi Vihar fedőnevű hadműveletben az ENSZ-felhatalmazással rendelkező, amerikai vezetésű szövetséges erők kiűzték Szaddám Huszein csapatait Kuvaitból. A külpolitikájával népszerűséget szerzett elnök azonban az ország belső, gazdasági problémáira nem talált megoldást, az adókkal kapcsolatos ígéretét nem tudta betartani. A választópolgároknak inkább ez számított, ezért 1992-ben alulmaradt a demokrata párti Bill Clinton ellenében.

Kitüntetéseinek száma szinte végtelen, és az elismeréseket Amerika azzal koronázta meg, hogy 2009-ben hadrendbe állították a róla elnevezett USS George H. W. Bush nukleáris repülőgép-hordozó hajót.

Még kilencvenedik születésnapját is ejtőernyős ugrással ünnepelte, az utóbbi időben azonban elhatalmasodott Parkinson-kórja, és kerekesszékbe kényszerült. Hitvese, akit a világ „az ősz Barbaraként” ismert meg, és akivel csaknem 74 éven át élt házasságban, idén tavasszal hunyt el.

Az Adams dinasztia mellett mindmáig csak a Bush család mondhatja el magáról, hogy apa és fia személyében két elnököt is adott a nemzetnek - George W. Busht ráadásul két ciklusra is megválasztották.