Hajléktalan-rendelet: brutális szabály, csöndes hajnal

A jelek szerint a rendőrség nem siet élesben kipróbálni a sokat vitatott, mától érvényes, a hajléktalanokat a puszta létük miatt is büntető új rendeletet. Budapest belvárosában, a tereken, nagyobb aluljárókban legalábbis csöndes volt a hajnal.

– Na, már nem kell sokáig néznünk ezt! – csóválja dühösen a fejét a Rákóczi téren kutyáját sétáltató asszony hétfő hajnalban, nem sokkal hat óra után. A másik környékbeli kutyás egyetértően bólogat, aztán mindketten szörnyülködve nézik, amint a közeli padon épp meztelenre vetkőzik egy torzonborz hajléktalan férfi, hogy vastag, mocskos éjjeli ruháját nappali öltözetre cserélje.

– Jobb is, ha elviszik őket. Talán még ezeknek a szerencsétleneknek is jobb lesz így – utal az egyik asszony arra, hogy hétfőre virradó éjjel lépett életbe az új rendelet, amely alapján minden eddiginél szigorúbban járhatnak el az utcán élő emberekkel. Október 15-től ugyanis „jogellenes az életvitelszerű lakhatás közterületen.” Ha az otthontalan a rendőri felszólítás ellenére sem hagyja el az „elkövetés” helyszínét, nem vonul be a hajléktalanszállóra, akkor szabálysértési őrizetbe vehetik, és végül elzárásra büntethetik. Ha a hajléktalan odébb is áll, de rövid időn belül négyszer felszólítják, akkor rögtön őrizetbe veszik, előállítják, ingóságait elveszik, a „tárolhatatlan” holmikat megsemmisítik. A jelek szerint azonban a rendőrség nem siet a rendelkezés gyakorlati tesztelésével: az új szabályozás első napjának hajnalán legalábbis nem láttuk nyomát razziáknak Budapest belvárosában. A Rákóczi téren a padon öltöző férfit sem igazoltja senki, és a közeli padokon is zavartalanul alhat több, paplanba burkolózó ember.

– Tényleg hagyni kellene, hogy itt éljenek? – kérdezi a „kutyások” egyike. Amikor azonban szóba kerül, hogy az otthontalanok a hajléktalanszálló helyett könnyen őrizetbe, sőt akár börtönbe is kerülhetnek, már elbizonytalanodnak kissé.

– Jó, az már túlzás lenne, de hát valamit csak kell tenni! – visszakozik a másik.

Ahogy a Rákóczi tértől a Blaha Lujza tér felé indulunk, különös politikai akció nyomait látjuk: a szocialisták sálakat kötöttek a körúti fák törzsére. A kitűzött cetliken az olvasható: „Vegyél egyet, ha szükséged van rá!” Így tiltakoznak az ellen, hogy a kormány az ellátás helyett embertelen megoldást választott. A Blaha híres, hírhedt aluljárójában sem volt nyoma hétfő reggel razziának: a mocskos falak mentén ezen a hajnalon is zavartalanul alusszák bódult álmukat férfiak és nők. Innen pár utcányira, a Szent Rókus Kórház mögötti padokon, ahol máskor sok otthontalan húzza meg magát, most csak egyetlen férfit találunk. Az elemes zsebrádión a Kossuth rádió híreit hallgató Czéh Imrétől tudjuk meg, itt sem volt razzia, csak elmentek már a dolgukra a „barátai”, akik szintén itt élnek. A szakállas, élénk tekintetű, 55 éves férfi 2000 óta él az utcán.

– A szokásos – mondja az egykor lakatosként dolgozó férfi, amikor arról faggatjuk, miként lett otthontalan. Elvált, a lakás a feleségé lett, nem volt ki segítsen rajta, így kikerült az utcára és ott is ragadt. Mivel ért a lovakhoz – innen a csúfneve, Csikó – olykor elszegődik tanyákra dolgozni, télen pedig a „Vajdába”, vagyis a Vajda utcai hajléktalanszállóba megy, de tavasztól ősz végéig az utcán él. Öt éve már a Rókus kórház mellett sétálóutca padjainak egyikén rendezkedik be.

– Mi lesz, ha jönnek a rendőrök? – kérdezzük a férfit.

– Hát akkor odébb megyek.

– Hajléktalanszállóra nem menne?

– Csak télen.

– Miért?

– Mert nem bírom odabent.

– És ha újra jönnek a rendőrök?

– Akkor újra odébbállok.

– És utána?

– Megint vissza jövök. Ez jó hely. Kedvesek az itteni házakban lakók. És itt vannak a barátaim is.

– Negyedszerre már őrizetbe vehetik.

– Tudom, ezt is mondták a Kossuthon.

– Nem félti a holmiját?

– Miért kellene?

– Megsemmisíthetik, amiről úgy gondolják, hogy veszélyes lenne tárolni.

– A hálózsákom vagy a ruhám? – teszi rá kezét a pad melletti két nagy IKEA-zsákra. – De mindegy is, mert úgy számolom, november elejéig kihúzom. Akkor meg kezdődik a téli krízisidőszak és akkor beköltözöm a szállóra. Addig csak nem gyűjtök be négy felszólítást.

A hajléktalanok zöme azért nem olyan tájékozott, mint Czéh Imre.

– Hogy milyen rendelet? – kérdez vissza a Kolosy téri mini Tesco előtt üldögélő hajléktalan. Jókora cowboy kalapot visel, előtte több zsákba begyűrve a holmijai. Arra viszont csak legyintés a válasz, hogy mit tesz, ha elküldik menhelyre a rendőrök. A Margit híd alatt hétfő reggel is ott vannak a rendszeresen itt éjszakázó fedél nélküliek motyói, a szivacsok, pokrócok. A hajléktalanok viszont már nincsenek.

– Talán továbbálltak – vonja meg vállát a Lokált osztogató újságos, majd jelezve, hogy a szabályok szigorításának híre ide is eljutott, gyanakvóan firtatja: – Miért érdekli, hol vannak? Talán rendőr?

A Deák téren sem találkozunk hatósági emberekkel, csak egy biztonsági őrrel, aki a kérdésre, hogy volt-e éjjel razzia, hivatalnokokat megszégyenítő választ ad: „Kérem, a rendőr illetékessége megítélni, hogy milyen helyzetben, hogy járjon el. Rendőrök pedig mindig vannak."

Lent az aluljáróban hatan-heten még alszanak, néhányan már összepakolták cuccukat.

– Ma nem, de korábban voltak itt a rendőrök – mondja egyikük. – Még szórólapot is osztogattak arról, hogy mi lesz október 15 után. Dehát máskor is fenyegetőztek már azzal, hogy menni kell. Aztán mindig visszajövünk.