Hirdetések;oktatás;szakképzés;gimnázium;iskolaigazgató;iskolaigazgatók;Palkovics László;

2017-08-23 07:04:00

Hatalmi lecke iskolaigazgatóknak

Miközben az oktatási államtitkár állítja: az Orbán-kormány által választott út helyes, s a most kinevezett közoktatási intézményvezetőknek is ezen kell járni, az eredmények cáfolják Palkovics Lászlót.

Az oktatási rendszer lassan változik, de mára vitathatatlanná vált, hogy az az út, amelyet néhány éve kijelöltek, helyes irány volt - állította Palkovics László oktatásért felelős államtitkár. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen igazgatói kinevezéseket adott ugyanis át Palkovics és Solti Péter, a Klebelsberg Központ elnöke. Az államtitkár köszöntőjében kiemelte: az oktatásban végbement változtatások eredményeként hatékonyabb rendszer és egyértelműbb viszonyok alakultak ki, mindenki tisztán lát, pontosan tudja, mi a feladata, milyen elvárásoknak kell megfelelnie. "Az irány jó, az eszközök és a források rendelkezésre állnak", de a helyi igényekre az új igazgatóknak kell megtalálni a válaszokat - magyarázta Palkovics.

Solti Péter eközben hangsúlyozta: a működés fenntartása, stabilitása kialakult, minden adott a kiszámítható, értékteremtő munkához a most induló tanévben. Úgy látta ugyanakkor, az igazgatóknak munkájuk során nehézségekre ugyanúgy kell számítaniuk, mint sikerekre. Mindig törekedniük kell arra, hogy a kihívásokat keressék, továbbá azokat a pontokat, amelyeken javítani kell - mondta. Hozzáfűzte: a vezető alapjaiban határozza meg az iskolában folyó pedagógiai munka minőségét.

Solti eme kijelentésével vélhetően mindenki egyetért, ahogyan a Palkovics államtitkár által említett elvárásokkal is tisztában van valamennyi közoktatási résztvevő. Csakhogy ma már azt is tudja minden pedagógus és iskolaigazgató, hogy itt legkevésbé a szakmai felkészültségről van szó, mint inkább politikai ideológiai elkötelezettségről. A nyár során ugyanis ismét botrányok sorát okozta, hogy a döntésre jogosult minisztérium olyan igazgatókat nevezett ki egyes intézmények élére, akiket sem a tantestület, sem pedig a szülők nem támogattak. A köznevelési törvény értelmében persze ezt megteheti a tárca, hiszen döntési jogköre nincs a tantestületnek, csupán véleményezhet.

A jogszerűség ellenére erőteljes politikai befolyásról árulkodott, hogy aki az oktatáspolitika irányultságával, egyes intézkedésekkel szemben szót emelt, az tantestületi, szülői, vagy akár diákok tömegeinek támogatása ellenére sem maradhatott intézménye élén. De nem is kellett tiltakozni, ha épp egy Fidesz-közeli potentátnak kellett állást biztosítani, akkor is sor került a cserére. Ez utóbbi felmerült a Budapest II. kerületében lévő Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium igazgatóváltásának körülményei kapcsán, ahol az intézmény új vezetőjének Ferencváros fideszes alpolgármesterének tanácsadóját választották annak ellenére, hogy a szülők és a tanárok is tiltakoztak ez ellen.

Ami pedig az oktatáspolitikai kritikusokat illeti: a tiltakozás, vagy épp szakmai véleménykülönbség nyomán "indokolttá vált" igazgatócsere felmerült a makói József Attila Gimnázium, a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium, egy kecskeméti, a keszthelyi, az algyői és a fővárosi, IX. kerületi középiskolák esetében is. Mindezek közös jellemzője volt: eltávolították a rendszernek kellemetlen igazgatókat.

Hova vezet ez?
A második és harmadik Orbán-kormány idején véghez vitt közoktatási átalakítások nem épp a Palkovics által megálmodott irányba vitték a rendszert. Sőt, a köznevelési rendszer minőségi zuhanórepülésben van: 2011 és 2015 között a közoktatásban tanuló 16 évesek aránya 5,7 százalékkal, a 17 évesek aránya 14,7 százalékkal, a 18 évesek aránya pedig 11,9 százalékkal csökkent.
A nagyon korán (a negyedik évfolyam végére) kialakuló teljesítményszakadékok Magyarországon a legnagyobbak Európában, a nyolcadik évfolyam végére ráadásul a legjobban és legrosszabbul teljesítő tanulók közötti matematika eredménykülönbség jelentős mértékben, 13 ponttal növekedett 4 év alatt.
Eközben a PISA vizsgálat által mért matematika alapkészségek 2012-es jelentős (13 pontos) romlása után 2015-re nemhogy javultak volna, kis mértékben tovább romlottak. A szövegértés és természettudományos kompetenciák pedig 2015-ben katasztrofális mértékben romlottak: a szövegértés 18 ponttal, a természettudomány 17 ponttal.
A magyar 15 éves diákok 2015-ben mért teljesítménye leszakadt a fejlett országok átlagától. Ráadásul a PISA-vizsgálat legutóbbi eredményei azt is kimutatták: a szövegértési és természettudományos alapkészségek tekintetében kudarcot valló tanulók aránya az utóbbi években drasztikusan növekedett.
Összességében a köznevelési törvény elfogadása óta eltelt öt év alatt a magyar közoktatás eredményessége minden lényeges szempontból súlyosan, az elmúlt negyedszázadban példátlan mértékben romlott. Mindez egyáltalán nem meglepő, hiszen az erőltetett ideológiai képzés és központosított oktatásirányítás mellett a forráskivonás jellemezte az elmúlt 7 évet: Orbán Viktor másodszori hatalomra kerülése óta még sosem költöttek többet a GDP 4,4 százalékánál oktatásra, 2013-ban, a mélyponton mindössze 3,9 százalék volt ez az arány, azaz nominálisan 120,5 milliárd forinttal költöttek kevesebbet oktatásra.