Hitelcsapdában

Erős kijelentéssel heccelik a devizahiteleseket a bankok - ezzel a címmel summázta az egyik gazdasági portál a Bankszövetség főtitkárának lapunkban megjelent interjúját, amelynek meglepő helyzetértékelése - szerzőként kellő szerénységgel vettem tudomásul - széles körű médiavisszhangot keltett.

Kovács Levente ugyanis nem kevesebbet állított, mint hogy a "devizahitelesek döntő többségének az összes tartozással összefüggő problémája megoldódott, a végtörlesztéstől kezdve az árfolyamgáton át a forintosításig tartó folyamat lezárt egy korszakot." Sőt a hazai bankok szószólója még le is sajnálta azokat a devizahiteleikbe belerokkant, jogkereső családokat, akiknek maradék reményét már csak a hazai és uniós bíróságok számukra talán kedvező ítéletébe vetett hitük táplálja. "... a múltban felmerült kérdések jogilag szilárd válaszokat kaptak. (...) Már egyre kevesebb per van folyamatban, egyre kevesebb ügyvéd hajlandó szakmailag nehezen, jobbára sehogy sem indokolható nézeteket képviselni. (...) Ami pedig a nemzetközi jogi fórumok bekapcsolását illeti, reálisan ott sem várható a magyar megoldást felülíró állásfoglalás" - prejudikál a főtitkár, akinek nézeteit még a hazai bíróságok sem osztják. Hiszen több esetben maguk fordultak - az előttük folyó pert megszakítva - az uniós igazságszolgáltatási fórumhoz, és állásfoglalást kértek. Mintha a főtitkár szavai azt sugallnák: tűrj békességgel, és ne jogászkodj.

Az ellenzéki pártok a tavaszi országgyűlési választást megelőző kampányuk során - változó intenzitással - a zászlajukra tűzték a volt devizahitel-károsultak ügyét. Az érintettek számát, a családtagokkal együtt fél- és kétmillió közé tették. A valós szám ugyan az alacsonyabb érték közelében lehet, viszont másfél százezer lehet azoknak a száma, akik fizetésképtelenek. Rajtuk a magáncsőd intézménye segíthetett volna, de a kereszténydemokraták által kezdeményezett (és érdekes módon a szocialisták által is támogatott) törvény végrehajtásának körülményeit olyan szerencsétlenül fogalmazták meg, hogy alkalmazása végülis érdektelenségbe torkollott. A Nemzeti Eszközkezelő forrásai is rendre kimerülnek.

A sajtót is bejárta annak az egykori sztárénekesnőnek az esete, aki 13 esztendeje felvett egy 10,6 millió forintos, svájci frank alapú jelzáloghitelt, melyből 9 milliót törlesztett, s jelenleg 19 milliós a tartozása, hamarosan pedig a végrehajtóval lesz dolga.

Gondolhatnánk, a rendszerváltás óta megtapasztalt legnagyobb sokk, a devizahiteladósságok kilátástalansága után hasonlóval nem kell majd szembesülni. Az elmaradt alapkamatemelés miatt - a növekvő infláció árnyékában - azonban a forinthitelkamatok is rákapcsoltak. Bár ma még "csak" három százalékos éves pénzromlásról adhat számot a statisztikai hivatal, ez két esztendő múlva összességében akár 5-6 százalékra is ugorhat.

Akinek változó kamatozású hitele van, annak törlesztőrészlete elszállhat, és ez könnyen eltüntetheti a két számjegyű béremelések eufóriáját. Az árfolyamkockázat rémét a kamatkockázaté váltja fel.