Lakosságcsere

Kedves magyar szavazó téged alaposan átvertek. Már azzal is, hogy miután sorozatban három választást (országgyűlési, EP, önkormányzati) húztak be a rezsicsökkentéssel kampányolva, az ingatlanár-robbanás nyomán háromszorosára nőttek Magyarországon a lakhatási költségek – a régióban csak nálunk, tehát aligha függetlenül a kormány gazdaságpolitikájától. De amit a migránsozással műveltek, arra tényleg nehéz szavakat találni.

Még sehol sem volt a menekültválság, de már teleszórták az országot plakátokkal: „nem veheted el a magyarok munkáját”, „be kell tartanod a törvényeinket" – persze nem szírül vagy afgánul, hanem magyarul. (Mintha a víz alatt halnyelven írt feliratok hirdetnék: „engedély nélkül horgászni tilos”.) Építettek látványkerítést a déli határra – autópálya-kilométeráron –, majd elkezdtek kardozni a „bevándorláspárti” Brüsszellel meg a többi képzelt ellenséggel. Mivel pedig közben vagy félmillió magyar lelépett, ők viszont nem akarnak többet fizetni a dolgozóknak (miért is akarnának, ha immár a tapintatból Mészáros Lőrincként emlegetett első hűbérúr a legnagyobb munkáltató), szép csöndben telerakták az országot bevándorlókkal.

Nem leszünk bevándorlóország? Nem migránsokkal oldjuk meg a munkaerő-problémát? Az Eurostat adatai szerint az egész EU-ban messze Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben, két év alatt 113 százalékkal a nem uniós polgároknak kiadott tartózkodási engedélyek száma. Tavaly már 117 ezer ilyen papírt szignáltak a szorgos magyar hivatalnokok, jórészt ukrán, török és mongol vendégmunkásoknak. (Hogy is volt? „Különbséget kell tennünk a valódi menekültek meg a kizárólag a jobb élet reményében útnak induló gazdasági migránsok között!” Hát ők különbséget tesznek: az előbbieket visszazavarják oda, ahonnan jöttek, az utóbbiak kedvéért meg átírják a szabályokat, hogy vízum és engedély nélkül jöhessenek.)

Nem volt szükségszerű, hogy így történjen. Magyarországon nem munkaerő-, hanem bérhiány van: épp tegnap tette közzé a KSH, hogy bármelyik szakmába vissza lehet csábítani az embereket nyugatról, csak tisztességes munkabért kell nekik fizetni. És még csak az sem igaz, hogy az importmunkás olyan sokban különbözne az eredendő gonosz metaforájaként lefestett migránstól. Tessék csak megkérdezni erről a vendégmunkás-szállókkal megszórt Székesfehérvár lakóit: a nyelvet nem beszélő, a helyi szokásokat nem ismerő, esténként és hétvégente ráérő (zömében) fiatal férfiak, az ebből adódó problémákkal. Az egyik fehérvári kertváros lakói most épp azért harcolnak, hogy kapjanak legalább egy elválasztó betonkerítést a szállójuk mellé, miközben a helyi nagyvállalat magyar dolgozói szerint alapvetően a bérek és a sztrájkok letörésére kellenek. (Értsd: ha fölmerül a bérkövetelés és a sztrájk, máris előkerül az érv, hogy rendben, jöjjenek akkor az ukránok.)

Orbán Viktor mindenesetre bevonult a történelembe: utoljára a kunokat betelepítő IV. Béla (1206 – 1270) hozott annyi idegent az országba, mint a magyar homogenitást – szóban - bárkivel szemben megvédő hős miniszterelnök.