Maradt a propagandaháború: megjósolhatatlan az orosz-ukrán taktika

Kérdéses az óév végén létrejött fegyvernyugvás jövője, de a megtévesztő szócsaták még mindig a hibrid hadviselés legtűrhetőbb válfaját jelentik.

December 29-én lépett életbe a tűzszünet a Donyec-medencében (Donbasz) húzódó frontvonal mentén, ahol az Oroszország által támogatott donyecki és luhanszki „népköztársaság” fegyveresei néznek farkasszemet az ukrán kormányerőkkel. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) azt reméli, hogy a fegyverek némák maradnak az ortodox karácsony, január 7. után is. Az eddigi tűzszüneti megállapodásokat sorra megszegték ebben a 2014 óta tartó háborúban, amelyben az ENSZ becslései szerint mintegy 10 ezren haltak meg, köztük 2700 polgári lakos. Moszkva csaknem öt évvel ezelőtti agresszív ukrajnai fellépése – a Krím elcsatolása és a Donbasz térségében élő orosz nacionalisták fellázítása – nyomán a világ megismerte a hibrid hadviselés fogalmát, ami nagyjából azt fedi, hogy az oroszok a nyílt és közvetlen katonai erő alkalmazása mellett kiterjedten alkalmazzák a gazdasági, diplomáciai, politikai nyomásgyakorlás, a zsarolás, valamint legfőképpen a megtévesztés, dezinformáció széles eszköztárát is.

Ide tartozhat adott esetben – mint az például a Krím elfoglalásakor tapasztalható volt - az azonosító jelzés nélküli „zöld emberkék” bevetése, a reguláris erők álcázása, olyan önkéntesekből álló csapatként való feltüntetése, amelyre a moszkvai vezetésnek úgymond nincs ráhatása, valamint a megtévesztő álhírek, alaptalan vádaskodások terjesztése, a tényleges vagy potenciális ellenfelek összezavarása, elbizonytalanítása, köztük bizalmatlanság keltése.

Az elmúlt hetek eseményei során az orosz propaganda mondhatni tobzódott az ilyen dezinformációs műveletekben, miközben az elnökválasztásra készülő Ukrajnában is alaposan felpörgött az aggodalomra okot adó hangulatkeltés. A vészjósló előjelekhez képest már annak is örülni kell, hogy egyáltalán megállapodtak a tűzszünetben.

Ezek az előjelek konkrétan a november 25-i incidenshez kapcsolódtak. A Fekete-tengeren, a Krím partjaitól 13-14 tengeri mérföldre az orosz parti őrség tüzet nyitott három kisebb ukrán hadihajóra, amelyek a Kercsi-szoroson keresztül az Azovi-tengerre próbáltak volna átjutni. Az oroszok a három hajót lefoglalták, a 24 főnyi legénység ellen pedig tiltott határátlépés címén eljárást indítottak. Kijev szerint az ukrán hajók előre jelezték áthaladási szándékukat a Kercsi-szoroson, ráadásul az orosz figyelmeztető lövések nyomán már visszafordultak, amikor az oroszok rájuk támadtak. Moszkva ezzel szemben azt állítja, hogy az ukrán vízi járművek provokálták ki az összetűzést, tudatosan megsértették az orosz területi vizeket, és a figyelmeztető lövéseket is semmibe vették.

Oroszország engedélyhez köti a Kercsi-szoroson való áthaladást, ami nemzetközi jogi értelemben több mint problémás. A szoros ugyanis a Krím keleti nyúlványa és Oroszország között húzódik, tehát de facto mindkét partja orosz ellenőrzés alatt áll ugyan, ám de jure a Krím ma is Ukrajnáé. A szoros orosz lezárása ráadásul elvágja a Fekete-tengertől az Azovi-tenger partján található ukrán kikötőket.

Ugyanakkor azon túl, hogy Ukrajna és a nemzetközi közösség nem ismeri el a Krím orosz annektálását, ukrán illetékesek kilátásba helyezték azt is, hogy akár lépéseket tehetnek a szoros fölött az oroszok által – a kijevi álláspontból következően illegálisan - emelt hatalmas híd üzemelésének a megakadályozására. Az oroszok biztonsági szempontokra hivatkozva vezettek be drákói szabályokat a Kercsi-szoroson való áthaladásra, és azt állítják, hogy az ukránok fel akarják robbantani a kercsi hidat.

A november 25-i incidens nyomán Kijev az ország 10 megyéjében hadiállapotot vezetett be 30 napra. E döntés nyomán az orosz propagandagépezet gőzerővel kezdte sulykolni, hogy a hadiállapot célja Petro Porosenko ukrán elnök hivatalban maradása. Ukrajnában ugyanis március 31-én tartják az elnökválasztás első fordulóját. (Ha egyetlen jelölt sem kap abszolút többséget, akkor április 21-én második forduló dönt.)

A közvélemény-kutatások szerint jelenleg nem Porosenkónak áll a zászló, hanem Julija Timosenkónak, aki korábban volt már kormányfő, aztán korrupciós vádakkal börtönbe is csukták, és most jónak látszanak az esélyei a hatalom visszaszerzésére. Timosenkót „gázhercegnőnek” is nevezik – ő volt az, aki miniszterelnökként Ukrajna számára sokak szerint kedvezőtlen gázszállítási megállapodást kötött Oroszországgal.

Egyes elemzések szerint ha elnökké választják, akkor enyhülhet az ukrán-orosz konfliktus, amely Porosenko alatt nem tudott kimozdulni a patthelyzetből, a be nem fagyott, legfeljebb csak „takaréklángon” tartott állóháború állapotából. Moszkvában tehát az a „narratíva”, hogy Porosenko a kercsi incidenssel és a hadiállapottal „honvédő bajnoknak” próbálja beállítani magát. Évvégi összegző sajtótájékoztatóján Vlagyimir Putyin orosz elnök tett is olyan megjegyzést, hogy a hadiállapottal „az egyik pályázónak” sikerült növelnie saját győzelmi esélyeit. Mondta ezt annak ellenére, hogy a harminc nap elteltével, december 26-án Porosenko a hadiállapot megszüntetése mellett döntött – ahelyett, hogy meghosszabbította volna –, és a légkör kedvező változása most lehetővé tette a tűzszünet életbe léptetését.

Kevesebb, mint 24 óra elteltével ugyan az ukrán fél már arról számolt be, hogy a túloldalról gránátvetővel megsértették a fegyvernyugvást, de áldozatokról nem szólt a közlemény. Az viszont már kifejezetten nyugtalanító, hogy az ukrán katonai hírszerzés a tűzszünet első napján közölte: számos titkosszolgálati jelzés utal arra, hogy az oroszok vegyi fegyver alkalmazását készíthetik elő a Donbasz térségében. Az ottani szakadár erőkhöz állítólag vegyi hadviselésben, illetve mérgező anyagok alkalmazásában jártas orosz katonai specialisták érkeztek, valamint különböző vegyvédelmi eszközöket is a térségbe juttattak az oroszok, mégpedig olyan állítások kíséretében, hogy valójában az ukrán fél akar vegyi fegyvert alkalmazni, és aztán meg akarja vádolni a donyecki és luhanszki szakadárokat.

Eközben Ukrajna és Oroszország kölcsönösen különböző szankciókkal sújtja egymást. Részben a kereskedelmet korlátozzák, részben pedig olyan személyek beutazását tiltva, illetve vagyonát zár alá véve, akiknek a hivatali szerepét, illetve magatartását különösen sérelmesnek tartják.

Ukrajna most ráadásul egyoldalúan 12-ről 24 tengeri mérföldre terjesztette ki az úgynevezett tengeri csatlakozó övezet határát. Ezen belül a parti őrség hajói feltartóztathatják, átkutathatják, lefoglalhatják és üldözőbe is vehetik azokat a kereskedelmi hajókat, amelyekkel szemben felmerül a csempészet, illetve egyéb jogsértések gyanúja. Hadi- vagy állami hajókkal nem tehetik meg, de a kijevi rendelkezés újabb konfliktusfelületet teremthet Oroszországgal.

Az orosz-ukrán propagandaháború tehát mit sem veszít a hevességéből, mindkét fél sötét szándékokat tulajdonít a másiknak. Egyelőre megjósolhatatlan, hogy az ukrán, illetve az orosz vezetés milyen taktikát választ, a szavakon túl megpróbálkozik-e tényleges, érdemi katonai lépésekkel. Vagyis valamelyikük tesz-e lépéseket, hogy elősegítse, vagy éppen meghiúsítsa Porosenko választási győzelmét.