May munkáspárti segítséggel próbálja elfogadtatni a brüsszeli megállapodást

A “puha” Brexit hívei a “tények győzelmét ünneplik az álmodozások felett”, az euroszkeptikusok bírálják a “marxista ördög” szalonképessé tételét, a munkáspártiak azt kockáztatják, hogy a kormányfő őket teszi felelőssé a nehézségekért.

Szerdán a meghökkent politikai élet és a Brexit-válságba alaposan belefáradt közemberek egyaránt megpróbálták értelmezni Theresa May kedd esti bejelentését Jeremy Corbyn meghívásáról a kilépési tárgyalóasztalhoz. A kormányfő maratoni és viharos hétórás kormányülés után tette közzé, hogy a parlamentben kialakult patthelyzet megoldása érdekében fordul az ellenzék vezéréhez, aki röviddel később el is fogadta a felkérést. Theresa May három parlamenti vereség után szánta el magát a váratlan lépésre, annak biztos tudatában, hogy a Munkáspárt Brexit-politikájának sarkalatos elemei a vámunió és az egységes piac megőrzése.

A miniszterelnök asszony megismételte: nem kívánja, hogy a szigetország megállapodás nélkül hagyja maga mögött az Európai Uniót. Tájékoztatott arról is, hogy kéri a szervezetet a kilépés elhalasztására május 22-ig, illetve a legközelebbi időpontig, amikorra tető alá lehet hozni a parlament által is jóváhagyott, nem az “alapszerződés”, hanem a politikai nyilatkozat részét képező megállapodást. Az ellenzék vezére “felelőssége tudatában” mondott igent az invitációra. Theresa May Brexit-politikájának további friss eleme, hogy amennyiben a munkáspárti vezetővel folytatott megbeszélései nem hoznak eredményt, többféle opciót fog a parlament elé terjeszteni az Egyesült Királyság és az EU jövőbeni együttműködésével kapcsolatban. A szavazás eredményét a kormány kötelező érvényűnek tekinti majd.

A kormányfő és az ellenzék vezérének szerda délutáni találkozója előtt a kabinet több tagja is ellenezte, hogy May a Munkáspárt segítségével próbálja meg átsegíteni a brüsszeli alkut a célvonalon. A sajtó várakozásával ellentétben szerda délig csak egy alacsonyabb rangú kormánytag, Nigel Adams, walesi ügyekért felelős államtitkár mondott le, mégpedig a BBC ismeretei szerint erős szavakat vágva Theresa May-hez: “Ön és a kormánya láthatólag úgy döntött, hogy jobb egy olyan alku, amit egy a brit érdekeket politikai életében soha figyelembe nem vett marxistával köt, mint a megállapodás hiánya”. Befolyásos euroszkeptikusok ugyancsak hangzatos kifejezésekkel illették a Corbynnal folytatott tárgyalást. Boris Johnson, volt külügyminiszter, egyben May egyik lehetséges utóda „nagyon valószínűnek” nevezte, hogy „a brit kereskedelempolitika és kulcsfontosságú törvényhozási hatalom kerülhet Brüsszel kezébe, - Nagy-Britannia beleszólási lehetősége nélkül”. Az Európai Kutatócsoport vezetője, Jacob Rees-Mogg szerint May „kísérletet tett a népszavazás eredményének megváltoztatására”. Két szélsőséges konzervatív képviselő, Steve Baker és Mark Francois frakció tagságát is kész kockáztatni bizalmatlansági indítvány benyújtásával a kormánnyal szemben.

A különösen nagy érdeklődéssel várt szerda déli miniszterelnöki interpellációk során Jeremy Corbyn egyetlen, Brexittel kapcsolatos kérdést nem tett fel. Konzervatív képviselők viszont, akik úgy érzik, May számára fontosabb a megegyezés, mint a pártegység, több kritikus kihívást intéztek vezetőjük felé. Válaszainak lényege az volt, hogy végre akarja hajtani a Brexitet, mégpedig mielőbb és rendezett formában, ehhez pedig a Ház jóváhagyására van szükség. Mint ismert, a képviselők háromszor vetették el May „dealjét” és minden alternatív Brexit-változatot is leszavaztak. A kormányfő meggyőződése, hogy a társadalom elvárja tőle, „az egész parlament felé nyújtsa ki a kezét”.

Theresa May az alsóház iránti békülékenység benyomását kívánta kelteni, ám a tory képviselőknek megtiltotta, hogy szerda délután megszavazza a konzervatív Sir Oliver Letwin és a munkáspárti Yvette Cooper által beterjesztett törvényjavaslatot az EU megállapodás nélküli elhagyásának kizárásáról, amennyiben nem sikerül április 12-e utánra elhalasztani a Brexitet.