„Megszoktam, hogy szemétnek néznek”

A hajléktalantörvény hatályba lépésétől január elejéig 298 hajléktalant figyelmeztetett a rendőrség. Az utóbbi hónapokban kevésbé vegzálták az utcán élőket.

Kellemes meleg és finom ételillat fogadott minket a Menhely Alapítvány budapesti, Vajdahunyad utcai hajléktalanszállóján; érkezésünkkor a lakók épp ebédhez készülődtek, paradicsomos, sajtos spagetti került az asztalra, desszertnek pedig néhány doboz túrórudi is előkerült – na nem a „drága pöttyös” fajtából. – A szálló idősotthon részlegén járunk, itt laknak állandó ügyfeleink. Ide olyan idős férfiak kerülnek, akik már valóban életveszélyes helyzetben éltek az utcán és más ellátási forma nem jelentett megoldást számukra – magyarázta rögtönzött „idegenvezetőnk”, Komonyi Zoltán, az Alapítvány egyik szociális munkása. Az otthon 24 férőhelyes, mindig teltház van; az itt élők életük végéig maradhatnak, egy szerény, az egyéni jövedelem (például nyugdíj) függvényében meghatározott térítési díj ellenében megpróbálnak számukra minél kényelmesebb, otthonosabb környezetet teremteni.

Az ebédlő sarkában, egy nagy könyvespolc mellett még mindig állt a gazdagon díszített karácsonyfa. Szenteste ajándékbontás is volt – természetesen a könyvek, a díszek, az ajándékok is adományozás útján érkeztek. A szolgáltatások közé tartozik a napi háromszori étkezés, heti háromszori orvosi ellenőrzés, folyamatos gondozói, ápolói jelenlét, ruhatárfrissítés, fodrászat. A lakókat 3-4 ágyas szobákban tudják elhelyezni, a tisztálkodást tágas, jól karbantartott fürdőhelyiségben oldhatják meg. Az egyik szobában egy régi varrógép is helyet kapott – mint kiderült, az egyik lakó egykor szabóként dolgozott, szakmáját a mai napig gyakorolja, egyebek mellett lakótársai ruháját javítja. Az időt nemcsak olvasással, tévézéssel, társasjátékozással múlathatják az itt élők, az Alapítvány olykor buszos kirándulásokat is szervez.

Egy szinttel lejjebb található a 35 ágyas, úgynevezett lábadozó részleg; ide a közterületen élő, krízisautóval beszállított, leromlott egészségi állapotú emberek kerülnek. – Ez a részleg csak krízisidőszakban, novembertől következő év áprilisának végéig üzemel. Forráshiány miatt nyáron nem tudjuk működtetni – mondta Komonyi Zoltán. Az ide bekerülő, átfázott emberek meleg ételt és teát, tiszta ágyat, ruhát, pizsamát kapnak. Éjjeli menedékhelyként 52 férfinak tudnak ágyat biztosítani, de a leghidegebb napokon ez a szám 60 fölé is emelkedhet. Előfordul, hogy éjszakánként még a fürdőszobában is matracokat kell leteríteni.

– Igyekszünk a lehető legtöbb embert elszállásolni, ha hozzánk már nem férnek, a Diszpécser Szolgálaton keresztül valahol máshol próbálunk helyet keríteni nekik – fogalmazott Komonyi. Van lehetőség nappali melegedésre, ezzel együtt a hajléktalan emberek holmijainak elraktározására is. Komonyi szerint náluk működik „Közép-Európa legnagyobb csomagmegőrzője”, amit a szálló területén található egykori hangárépületben alakítottak ki. Itt több mint 800 zárható szekrény van, ezek közül havi 900 forintért lehet kibérelni egyet. A szolgáltatást a Menhely Alapítvány vezette be elsőként és igen népszerű a hajléktalan emberek körében, mert így nem kell mindig magukkal cipelniük táskáikat, bőröndjeiket.

– Engem ne nagyon fotózzanak, mert még a végén kiesik a lencse a fényképezőgépből. Nem akarnak az emberek „ilyet” látni – mondta nevetve egy idős férfi a lábadozóban. Hangjában ennek ellenére keserűség hallatszott. Noha elmondása szerint már megbékélt azzal, hogy az utcán a legtöbben „szemétnek” nézik, akit „el kell takarítani”, továbbra is érezni lehetett rajta: mélyen belül megviseli, ahogy szerencsésebb sorsú embertársai viselkednek vele. A szolgáltatások köre egyébként az átmeneti lakók esetében sem merül ki a meleg étellel, ággyal, tisztálkodási lehetőséggel. A lábadozóba kerülő emberekkel életút interjút is készítenek az Alapítvány munkatársai, majd ha az érintett részéről van fogadókészség, igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az egészségi állapotukon túl a kliensek jövedelmi, lakhatási viszonyai is rendeződjenek.

Volt már rá példa, hogy ez sikerült is, és több hónapos közös munka után az egykor földön fekvő emberből rendszeres jövedelemmel rendelkező, betegségeiből időlegesen vagy véglegesen kigyógyított, saját lakhatást megfizetni tudó embert engedhettek útjára.