Most már tényleg elegük van a briteknek

Közeledik az igazság pillanata Nagy-Britanniában, a Brexit ügyében. Hogy lesz-e megoldás, a héten talán okosabbak lehetünk.

Kevés idejük maradt a kisebbségben kormányzó brit konzervatívoknak, hogy az Európai Tanács április 10-én estére kitűzött, rendkívüli csúcsértekezlete számára elfogadható tervet kovácsoljanak össze. Theresa May háromszori nekifutás és visszautasítás után nem merte negyedszer is a Ház elé terjeszteni a brüsszeli alkut. Ratifikáció híján és a küszöbön álló rendezetlen kilépés elkerülése érdekében újabb, ezúttal június 30-ig tartó hosszabbítást kért Donald Tusktól, az Európai Tanács elnökétől.

Az indítványra a brüsszeli konzultáción kapja meg a választ. May asszonynak alaposan meg kell nyugtatnia a 27 állam- és kormányfőt, hogy világos és reális elképzelése van a kilépésre vonatkozó jogi keretek parlamenti elfogadtatására. A “főpróba” hírét hétfő délben jelentették be. A kormányfő kedden Berlinbe, majd Párizsba utazik, hogy az EU legbefolyásosabb vezetőivel, Angela Merkellel és Emmanuel Macronnal találkozzon a csúcsra való felkészülés jegyében. Brüsszel valószínűleg egy rugalmasan kezelhető mintegy egyéves késlekedést, angol szójátékkal “flextension”-t hagy jóvá.

May vasárnap chequersi hivatalos vidéki rezidenciáján készült videóüzenetben ismételte meg, miért kezdeményezte és folytatja az ellenséges reakció közepette megbeszéléseit a Munkáspárttal a Brexit-megállapodás parlamenti támogatása érdekében. Az önmagához képest „csivitelő” hangon szóló kormányfő elmondta: “Számos politikai kérdésben nem értek egyet a Munkáspárttal. Ám a Brexit területén több ponton megegyezik a véleményünk. Mindketten véget akarunk vetni a munkaerő szabad áramlásának és biztosítani kívánjuk, hogy az ország számára előnyös megegyezéssel lépjünk ki az EU-ból, megvédve a munkahelyeket és a biztonságot”.

Saját költői kérdésére, vajon sikerül-e átverekedni az alkut a parlamenten, a kormányfő hangsúlyozta a mindkét oldalon tanúsított kompromisszumkészség fontosságát. Theresa May további fejleményekig nem terjeszti be negyedik alkalommal is Jean-Claude Junckerrel kötött megállapodását az alsóház elé, de figyelmeztetett: a politikai vezetőknek választaniuk kell: vagy jóváhagynak egy megállapodást, vagy a szigetország “nem hagyja el az EU-t”.

Az előjelek nem különösebben kedvezőek a Konzervatív és Munkáspárt megegyezése szempontjából - a Labour rugalmatlansággal vádolta a kormányt -, de egyik fél sem szívesen vállalta volna magára a tárgyalások felfüggesztésének felelősségét. A megegyezés előtt tornyosuló egyik akadály a népszavazás kérdése. Míg a munkáspárti képviselők többsége alapfeltételnek tekinti a Brexit-alku népszavazásos megerősítését, a konzervatívok jó része “riasztónak” tartja az ötletet, miután a szavazólapon a “maradás” lehetősége is megjelenne.

Ha minden a várakozásoknak megfelelően alakul, Theresa May háromszor is megjelenhet a héten a westminsteri parlament alsóháza előtt. A szerda déli miniszterelnöki interpellációk előtt a Munkáspárttal folytatott megbeszélésekről és a kilépés elhalasztására tett javaslatáról várnak beszámolót a honatyák, majd csütörtökön a brüsszeli csúcstalálkozón elért eredményeihez, a korrigált kilépési dátumhoz kér tőlük hozzájárulást. Mindennek fényében dől el, mi történik a péntek este 11 órás kilépési határidővel.

Keveseknek okozhat meglepetést, de örülni sem kell talán annak a friss közvélemény-kutatási eredménynek, mely szerint az ország jelentős része kész a “radikális politikai változásokra”. Tízből négy megkérdezett úgy gondolja, a problémákat könnyebben is meg lehetne oldani, ha a kormánynak “nem kellene annyit bíbelődnie a parlamenti szavazásokkal”. A megkérdezettek több mint fele ért egyet azzal, hogy Nagy-Britanniának “erős, a szabályok megtörésére kész vezetőre van szüksége”.

A Hansard Society-nek a közvélemény politikai hangulatát vizsgáló éves felmérése szerint a lakosság közel háromnegyede érzi úgy, hogy a “kormányzás sok kívánnivalót hagy maga után”. A 72 százalékos arány rendkívül magasnak számít, és az i napilap szerint utoljára a képviselők költségelszámolási botránya (2010) után született hasonlóan megsemmisítő verdikt.