Munkácsy: Gáz van

Ismeretlen Munkácsy kép bukkant föl a tengerentúlon. Munkácsy Mihály: Gáz van című nagy méretű olaj festményét egy Amerikában élő magyar műgyűjtő vásárolta meg. A kép egy közmunkást ábrázol, amint vállán állami gázvezetékkel, kezében Lázár János-féle kis teljesítményű gázórával legelő híján éhen pusztult rackajuhok és szürkemarhák között ballag a dolgára. A háttérben hortobágyi tanya látható, népi motívumokkal díszített kézműves atomreaktor blokkokkal.

Az amerikás magyar az alkotást kölcsön adta a Fidesz Lendvai utcai székházának. A festmény annyira megtetszett a kormányfőnek, hogy utasította levághatatlan kétbalkezét, a jegybank jelenlegi elnökét, ajánlja fel a képért a magyar minimálbér ellenértékét - dollárban. Az USA-ban megélhetési bevándorlóként meggazdagodott, hazánkból elszármazott műgyűjtő az összeg hallatán vérszemet kapott és a magyar átlagbér összegének megfelelő zöldhasúban szabta meg az árat.

A magyarok miniszterelnöke jogos felháborodásában utasítást adott az illetékeseknek, hogy a festményt harminc évre titkosítsák és vegyék védett státuszba, hogy ne lehessen az országból kivinni.

Ez a történet ugyan a képzelet szüleménye, de a hasonlóság a mai magyar valósággal nem a véletlen műve. Az effajta rémálom minden napjaink részévé vált. Az Orbán kormány a "rezsi csökkentéssel" ellehetetlenítette a hazai háztartási- energiaszolgáltatói ágazat legnagyobb szereplőit. A gázszolgáltatók sorra kihátráltak a lakossági piacról a kormányzati politikával mesterségesen előállított több tízmilliárdos veszteségük miatt. Majd amikor az utolsó, a legnagyobb is vélhetően a színfalak mögött jelezte, hogy bedobja a törülközőt, megszületett a Trócsányi-levél, s a rezsi szabadságharc vezénylő tábornoka kitűzette a fehér zászlót Brüsszelben. És vissza vonulót fújt.

Az állami gázmonopólium megszerzése után már csak az udvari pojácák égették magukat a "tapodtat sem engedünk, a kormány kitart a rezsi csökkentés mellett, sőt!" szöveggel. Rég lezsírozták már a nagyok, hogy vagy a díjakat emelik, vagy valamilyen bújtatott adóval, de előteremtik a legalább nullszaldóra valót. A 2018-as választás még messze van, addig Brüsszelre mutogatva lehet az unió ellen hergelve a népet emelni az árakat, azután egy újabb gyors rezsi csökkentéssel neki lehet futni a hatalom végleges bebetonozásának. A lepusztított energiaszolgáltatókat pedig majd bagóért át lehet játszani a haveroknak.

Látszólag messze esik egy Munkácsy festmény sorsa a lakossági energiaszolgáltatástól és sok egyéb ügytől, pedig ugyanaz a logika érvényesül: mindent elvehetünk, amire úgy érezzük, szükségünk van.

A Golgotát, ami nem is Magyarországon, hazai megrendelésre készült, magyar származású tulajdonosa kölcsön adta Magyarországnak, majd amikor nem tudott az állammal megegyezni a vételárban, az Orbán kormány bejelentette az einstandot.

Na, ezért sem jön már majd ide ép eszű külföldi befektető - hacsak nem kap több tízmilliárdos állami támogatást -, és ezért nem fog senki kölcsön adni nekünk még egyszer értékes műalkotást. Tudják, hogy gáz van.

Igaz, nem a képzeletbeli festményen, hanem a rendszerben!