Napi őrületek, bekattanások

Mindig öröm, ha fiatalok jót csinálnak, markánsan jelentkeznek új idők, új dalaival. Ha képesek intenzíven hatni, és akár még fel is zaklatnak, akkor bizony erőteljes, amit csinálnak. A homokember és a Baal előadása is ilyen, tehetséges színinövendékek közreműködésével.

Nyughatatlan, lázálmokkal teli, izgalmasan zaklatott előadás A homokember, Szász János rendezésében, színinövendékek előadásában, az Ódry Színpadon. Attól olyan felzaklatottan intenzív E. T. A. Hoffmann remekmívű novellájának színpadi változata, hogy egyértelműen érződik, a fiatalok belejátsszák a saját útkeresésüket, bekattanásukat, akár őrületüket.

Miközben mások bőrébe bújnak, magukról is beszélnek, és sok tekintetben pőrére vetkőznek előttünk. Tétován bolyonganak, vagy felbőszülten üvöltenek, netán kivetkőznek önmagukból. Lázasan keresik a helyüket a világban.

Igyekeznek boldogok, szerelmesek lenni, de a külvilágon kívül saját rémképeik is iszonytatóan útjukat állják. Viaskodniuk kell testükkel, lelkükkel. Közben felőrlődnek, elbizonytalanodnak, teljesen elanyátlanodnak, kicsúszik lábuk alól a talaj, majd újra és újra megpróbálnak nekirugaszkodni az életnek.

Többen játsszák ugyanazt a szerepet, hogy mindenki megmutathassa magát, és meg is mutatja, miközben erőteljes a csoportos teljesítmény, ütőképes együtt a csapat, látszódnak a nagyon is különböző, érdekes egyéniségek, más-más alkatok.

Hosszú, a divatbemutatók kifutójára emlékeztető tér két oldalán ülünk, amit Szász sikerrel alkalmazott már jó néhány éve, amikor Máté Gábor első osztályával a Platonovot rendezte. És mivel rengeteget mozognak a szereplők, még a párbeszédek közben is, ezért karnyújtásnyi közelségbe is kerül mindenki hozzánk .

Ebben az intim térben, amit homokkal borítottak be, nem kényelmesedhet el egyik színész sem, bár erre egyelőre nem is mutatkozik hajlam a harmadéves bábszínész növendékek között. Hogy mennyi hajlam mutatkozik bennük a bábozásra, arra persze fokozottan kíváncsi lettem volna első közös nyilvános megmutatkozásukon, de a produkcióban egyetlen báb sem szerepel.

Azaz, hogy szerepel benne egy báb, akibe a főhős bele is habarodik, de azt is „élő” színésznő játssza, szaggatott mozgással, automatára emlékeztető, ugyanazt a két szót ismételgető, gépies hanggal. A homokember pedig, aki kivájja mások szemét, inkább a képzelet teremtménye, de hát ebben a horrorba hajló történetben összemosódik az álom és a valóság.

Egy dolog tűnik biztosnak, hogy izgalmas egyéniségekből áll Meczner János és Tengely Gábor osztálya. Amit Barna Zsombor, Csiby Gergely, Főglein Fruzsina, Horváth Alexandra, Horváth Márk, Kovács Domokos, Nagy Petra, Pájer Alma, Tóth Mátyás, Valentyik Anna csinál, az mindenképpen ígéretes.

A Baal vizsgaelőadása a Színház- és Filmművészeti Egyetem és a Szputnyik Hajózási Társaság közös produkciójában jött létre, és már ki is került az egyetemről, ettől a hónaptól a Jurányi Inkubátorház repertoárjára vette, az ötödéves Kovács D. Dániel ütős rendezésében. A Brecht darabja esetében is a zaklatottság az úr. Felfokozott indulatok csapnak össze, a feszültség állandósul.

A Király Dániel által játszott Baal a művészet, a szabadság, a gátlástalan önmegvalósítás, az alkohol szerelmese. Közben pusztítja magát, és mindenki mást is, aki körülötte van. Bármennyi taszító tulajdonsága is van, mágnesként vonzza az embereket, mert elképesztően karizmatikus, nemtől függetlenül beleszerelmesedik, aki csak kapcsolatba kerül vele. A szereplők a fekete földdel beborított színpadon játszanak, akár meg is hempergőznek benne, tobzódnak a mocsokban.

Nem tudnak mit kezdeni magukkal, nem tudnak mit kezdeni mással, lényegében egymásról nyúzzák le a bőrt. Lemeztelednek előttünk, Baal, és barátja Ekart, akit Hajduk Károly alakít, a szó szoros értelmében is. Ott álnak pőrén, abban a kiszolgáltatottságban, aminek maguk is előidézői, és pusztítják, ami csak köréjük kerül. De közben persze váteszek is ők, sajátos messiások, akik az élet értelmét is kutatják, lerészegedve is filozofálnak, kifinomultak, és durván gorombák egyszerre.

Körülöttük pedig az enervált, szanaszét hullott társadalom képviseletében Bach Kata, Kárpáti Pál, Béres Miklós, Jankovics Péter, Kurta Niké, Pető Kata, Rainer-Micsinyei Nóra, Szabó Zoltán alakításában ott járják hosszúra nyújtott, sajátos haláltáncukat a többiek. Egy gyilkos társadalom mohón szeretetre vágyó, boldogtalan képviselői. Szuggesztív produkciók, ha nem akarja az ember, akkor is a hatásuk alá kerül.