Nyugdíjbotrány: „Háromszázhatvanöt forint volt a pénztárcámban…”

A Magyar Államkincstár állította, péntek estig minden pénzintézetnek elutalta a januári nyugdíjakat, így elvileg szombaton már mindenki hozzáférhetett a járandóságához, ám a valóságban sokan csak hétfő reggel jutottak a pénzükhöz.

- A lányomék elvittek bevásárolni és szombaton és vasárnap is náluk ebédeltem – mondta Lukács Istvánné, Magdi néni, miközben türelmesen várta, hogy sorra kerüljön a bankautomatánál. Nagyjából tizenötödik volt a sorban, melyben két fiatalon kívül csupa idős ember várakozott, hogy végre hozzájuthasson a nyugdíjához.

Mert noha közleménye szerint a Magyar Államkincstár péntek estig minden pénzintézetnek elutalta a januári nyugdíjakat, s így elvileg szombaton már mindenki hozzáférhetett a járandóságához, a valóságban sokan csak hétfő reggel jutottak a pénzükhöz.

- Nyolcvankilencezer forintot kapok havonta – magyarázta Lukács Istvánné –, nem sok, de be tudom osztani. Még úgy sem volt gond, hogy karácsonykor azért többet költöttem, mint egy átlagos hónapban. De be volt osztva minden fillér, s úgy számoltam, pénteken jön a pénz. Először nem is értettem, miért nem jött üzenet a telefonomra az átutalásról, aztán a szomszédasszonytól meghallottam, hogy csak hétfőn vagy szerdán lesz nyugdíj. Háromszázhatvanöt forint volt a pénztárcámban…

A hetvenes éveiben járó asszonynak szerencséje volt, lánya és családja a városban él, így bevásároltak neki, s meghívták mindkét hétvégi napra ebédre. Korsós Ferencék viszont teljesen magukra voltak utalva.

- Ketten együtt 179 ezer forintot kapunk, s ebből télen jó sokat elvisz a gázszámla – tárta szét a kezét megadóan a hetvenesforma férfi. – Az ünnepek is nagyobb kiadással járnak, így nagyon vártuk a nyugdíjat. Kőkemény hazugság, hogy pénteken megjött, csak a bankok nem értesítettek: szombaton délelőtt direkt eljöttem, de az automata azt írta ki, nincs elég pénz a számlán.

- Még szerencse, hogy az ünnepekkor maradt a menüből és lefagyasztottam, mert így volt mit enni – vette át a szót a felesége. – És mi még jól jártunk, mert a szomszédéknak a postás viszi a nyugdíjat, s ők csak szerdán kapják meg.

- Olvastam, hogy rosszul utalt a kincstár – szólt közbe egy valamivel fiatalabb férfi. – Mondják már meg, hogyan fordulhat elő. Ha én rosszul utalnék el egy számlát, s nem érkezne meg a pénz határidőre, megbüntetnének. Ezek pedig nyugdíjasok millióival toltak ki büntetlenül. Nem elég, hogy szart sem ér a pénz, már meg sem kapjuk?! Azokra ki gondolt, akiknek nem volt mit enni?

- Hallottam, Pesten utalványt osztott az önkormányzat – vetette közbe Korsós Ferencné. – Hát itt is lehetett volna. Tudok olyanról, aki a vasárnapi ebédre a kutyájával felezett meg egy kutyakonzervet…

Az állítás komoly érzelmeket generált, volt, aki szerint jelzésértékű, ami történt, s ahogy elvette a kormány a magánnyugdíjakat, úgy majd a nyugdíjakat is el fogja.

– Ne beszéljen hülyeséget! – torkolta le Márton Imréné. – A nyugdíjat kötelező odaadni.

– Arra is van törvény, hogy mikor, mégsem kaptuk meg – vágott vissza a borúlátó férfi. – Vagy maga igen? Akkor mit áll itt sorba?

Márton Imréné csak legyintett, de azért elismerte, fogalma sincsen, mikor érkezett meg a pénz a számlájára.

– Szombaton délután eljöttem, de be volt zárva az ajtó, én meg nem tudom kinyitni a kártyával – mondta.

Másvalaki pedig azért nem próbálkozott a hétvégén, mert nem mert volna annyi pénzzel egyedül hazamenni a kihalt városban.

– Az biztos, hogy mostantól erre is figyelni fogok – jegyezte meg Magdi néni. – Eddig mindig félretettem a számlákra, s elosztottam a maradékot tizenkettedikéig, mostantól majd pár ezret még félrerakok. Mert ha egyszer csúszhat a nyugdíj, akkor máskor is előfordulhat. És én nem fogok kutyakonzervet enni!