Szelestey Lajos;
nemzetközi sajtó;
2019-05-18 10:01:16
Szabad szemmel: gyülekezik az európai szélsőjobb
Nemzetközi sajtószemle, 2019. május 18.
Az FPÖ befolyásos vezetőinek álláspontja szerint Strachénak és Gudenusnak le kell mondania az Ausztriát megrázó botrány után. Utódként Hofer, az infrastrukturáért felelős miniszter jön szóba, aki majdnem államfő lett. Kurz kancellár ma tárgyalni akar a kisebbik koalíciós partner vezetőjével, utána áll a sajtó elé. Kérdés, hogy ezek után fenn akarja tartani a jelenlegi koalíciót vagy új választást ír ki. A Szabadságpárt azt reméli, hogy inkább az előbbi lehetőség mellett dönt.
Az helyből riasztó, hogy Orbán személyében Trump olyasvalakit dicsért, aki odahaza lerombolta a demokráciát, de még ennél is szörnyűbb, hogy budapesti amerikai nagykövet bevallása szerint az elnök igyekszik követni a magyar példát.
A hétfői washingtoni találkozó légköre rendkívül jó volt, ami csak akkor szokott előfordulni, amikor a Fehér Ház gazdája diktátorokkal társalog. Az orbánizmus a médiakorszak tekintélyelvűségét jelenti: nem brutális módszereket alkalmaz. Ördögnek állította be a migránsokat, rájátszott az antiszemita és iszlámellenes előítéletekre, korrumpálta az igazságszolgáltatást, megfélemlítette az ellenzéket és állami pénzből honorálta a haverokat. És fellép azokkal szemben, akik megpróbálnak terhelő bizonyítékokat gyűjteni ellene.
A kormányfő azzal igazolja a visszaéléseket, hogy megvédi a magyarokat a muzulmán migránsoktól, noha azok Magyarországon jóformán nincsenek is. A saját érdekében dolgozik, de a keresztény értékek védelmezőjének tünteti fel magát. Az újság konkrét példákkal támasztja alá, hogy Trump átvette a magyar forgatókönyv bizonyos elemeit. Az USA-ban azonban nem lesz olyan könnyű aláásni a demokráciát, mint Magyarországon, mert a tengerentúlon jó két évszázadosak a demokrácia hagyományai. De az elnöki jogkör így is igen széles és a politikus ezt arra használja fel, hogy Orbán aljas nyomdokaiba lépjen.
A felgyújtott ungvári magyar kulturális központ példa arra, hogy Oroszország miként igyekszik feszültséget kelteni Ukrajna és NATO-szövetségesei között. Mert a Kreml burkoltan azon dolgozik, hogy elidegenítse Kijev nyugati szomszédjait. Emiatt napirenden vannak a vandál cselekmények és a gyűlölet bűncselekmények – mondják európai illetékesek. Moszkva provokatőrök segítségével akar etnikai ellentéteket kelteni. Két lengyel újfasiszta beismerte, hogy az orosz ügy egyik szélsőjobbos német barátjától kapták a pénzt a magyar intézmény elleni gyújtóbombára. De meg is lett az eredménye a mesterkedésnek, mert a nacionalista magyar kormány akadályozza a magas szintű találkozókat a NATO- és az ukrán képviselők között – a kisebbségi jogok megsértésére hivatkozva.
A hat éve tartó kelet-ukrajnai háború volt az oroszok számára a kísérleti labor, hogy kipróbálják, miként kell káoszt kelteni és alakítani a közvéleményt. A KGB hasonló módszereket alkalmazott a hidegháborúban. Magyarország álláspontja meglehetősen vegyes Ukrajna ügyében. Orbán, Putyin csodálójaként, sok ezer útlevelet adott ki, noha a szomszédos államban tilos a kettős állampolgárság. Olyanok is kaptak úti okmányt, akiknek a magyar származása csak nehezen bizonyítható. Viszont az ukrán elhárítás azt közölte, hogy meggátolt egy kamu konferenciát, amelyen a magyar közösség állítólagos tagjai azt tervezték, hogy Kárpátalja elszabadására szólítanak fel. Az amerikai bírálat ellenére Magyarország továbbra is akadályozza Ukrajna közeledését a NATO-hoz, ám ily módon a Kreml külpolitikai célját mozdítja elő, vagyis, hogy elakadjon Kijev csatlakozása a katonai szervezethez – írja a konzervatív újság.
Általános válságba került a demokrácia, miután Oroszország és Kína szabad kormányokat támad, és azt akarja, hogy erős emberek irányítsanak. Amerika viszont hallgat, miközben a tekintélyelvűség új hulláma van készülőben, Magyarországtól a Fülöp-szigetekig. Így foglalja össze a jelenlegi helyzetet Larry Diamond, a Hoover Intézet és a Stanford Egyetem kutatója. Rámutat, hogy Amerikának vissza kell térnie a régi útra, vagyis a demokrácia ellenségeinek visszaszorításához, különben az egész világban veszélybe kerülnek a demokratikus viszonyok. A folyamat 2006 kezdődött. Belejátszott az illiberális, migránsellenes mozgalmak megerősödése Európában és az USÁ-ban, az amerikai demokrácia minőségének romlása, valamint Moszkva és Peking felemelkedése világhatalomként.
Egy sor országban választott vezetők estek neki a demokrácia mély szöveteinek, vagyis a bíróságok, az üzleti világ, a sajtó, a civil társadalom, az egyetemek és olyan, érzékeny állami intézmények függetlenségének, mint a titkosszolgálatok és a rendőrség. A módszer mindenütt azonos: szép sorjában kizsigerelik a demokrácia szerkezeteit és normáit, míg nem marad más, csak egy üres héj. Ezzel párhuzamosan egyre elnyomóbbak és agresszívabbak a tekintélyelvű rezsimek. Felbátorítja őket Oroszország és Kína, valamint az Egyesült Államok visszavonulása a nemzetközi színtérről. Hogy ezt a szelet meg lehessen fordítani, ahhoz erőteljes washingtoni segítség szükséges, mert támogatni kell a demokratákat, nyomás alá kell helyezni az autokratákat és szembe kell szállni a veszedelmes orosz és kínai terjeszkedéssel.
A mai milánói populista tömeggyűléssel Salvini meg akarja erősíteni vezető szerepét a készülő szélsőjobbos és nacionalista blokk élén, de még nem tudta megszerezni az összefogásnak a Fideszt és a PiS-t. Az eseményen, amely az erőt és az egységet hivatott bizonyítani a jövő heti választás előtt, ott lesz a Le Pen-féle Nemzeti Gyűlés, valamint a német AfD. De éppen a francia politikus személye elriaszt több lehetséges partnert. Maga Salvini nagy sikerre számíthat az urnáknál, akár 31 százalékot is szerezhet, ami 25 helyet jelenthet számára Strasbourgban, szemben a jelenlegi öttel. Már nem beszél arról, hogy Olaszországnak ki kell lépnie az EU-ból, de ettől még folyamatosan támadja Brüsszelt. Azzal riogat, hogy ha nem tesznek valamit, akkor Európából 5 éven belül iszlám állam lesz, ahol a bizonytalanság, a félelem és az éhség uralkodik majd.
Orbán rá akarja beszélni a Néppártot, hogy az működjön együtt a nacionalista és ultrakonzervatív erőkkel, a szociáldemokraták helyett. Ám attól elzárkózik, hogy összeálljon Le Pennel, miután az nincs hatalmon. A lengyeleket pedig a francia vezető oroszbarátsága zavarja. Vagyis a szélsőjobbosok valószínűleg a jövőben is megosztottak maradnak, csak két frakciót alakítanak a mostani három helyett. Salvini ugyanakkor idáig nem sokat árult el arról, miként szeretné átalakítani az uniót a szélsőséges szövetség élén. Emiatt felmerül a gyanú, hogy a tömbbel csupán saját magát próbálja fényezni odahaza.
Az európai választással közeledik az igazság pillanata a nacionalisták számára, de összefogásuk haloványnak látszana Orbán Viktor nélkül. Hiszen ő a szélsőjobb zászlósfigurája és egyelőre még nem kötelezte el magát, hogy csatlakozzon a populista szélsőjobb ernyőszervezetéhez. Egészen mostanáig bízott abban, hogy jobbra tudja tolni a Néppártot, így az szövetségre lép a Salvini vezette tömörüléssel. Ám viszonya nem javul a középjobbal, sokkal inkább azonosul a nacionalistákkal. Szerinte a PiS, az FPÖ és a Liga is felelősségteljesen kormányoz, stabilitást szavatol a saját országának és európai – a maga módján. Ráadásul a hétfői fehér házi fogadás is dagasztja a vitorláit. Bevándorlás-ellenes jelszóval kampányol, ami fura, hiszen Magyarországon nincsenek migránsok, ellenben több, mint 600 ezer magyar települt át más uniós államokba.
Európában ugyan 4 év alatt meredeken, 92 százalékkal visszaesett az illegális migránsok száma, de a kérdés változatlanul megosztja a tagállamokat, ezért az EU-nak megoldást kell találnia, noha a számokat tekintve a válság már elmúlt. A populisták azonban továbbra is azt állítják, hogy ostrom alatt állnak az európai társadalmak, ugyanakkor akadályozzák, hogy közös erővel lehessen orvosolni a problémát. Mivel a csökkenő lakossságszám a gazdasági növekedést veszélyezteti, a szélsőjobbos politika gazdaságilag katasztrofális, ugyanakkor cinikus. Hogy le lehessen győzni, ahhoz az EU-nak bizonyítania kell, hogy képes elhárítani az emberkereskedelem kaotikus megugrását és rendezetté tenni a bevándorlást. Ehhez átfogó és egységes stratégia szükséges a külső határok védelmére, valamint a menedékrendszer megreformálására.
A hatékony határvédelemhez nagyobb felhatalmazás, illetve a tagállamok támogatása kell. Enélkül a kontinens ki van szolgáltatva a következő menekültválságnak. Elengedhetetlen továbbá, hogy kialakítsák a menedékkérők elosztásának rendjét. Ha az olyan populista kormányok, mint a magyar és a lengyel erre nem hajlandók, akkor nélkülük kell tovább menni. Nem valószínű, hogy ezért kikerülnének a schengeni övezetből, ahogyan azt Macron javasolta, de nem is maradhat következmények nélkül ez a szembeszegülés. Például csökkenthetik számukra a brüsszeli pénzeket. A félelemkeltés ellensúlyozására a mérsékelt erőknek hangsúlyozniuk kell, hogy Európa hosszú távon nem tud meglenni a külső munkaerő utánpótlás nélkül. De azt is egyértelművé kell tenniük a liberálisoknak, hogy a sokszínűségnek vannak határai. Azon kívül el kell érni, hogy az indulási országok vegyék vissza az elutasított menedékkérőket, de odahaza ne érje bántódás őket.
A jobboldali-populisták idegengyűlölő retorikája veszélyes és kontraproduktív. Ám beletalált az általános félelembe.
Igen veszedelmesnek tartja Orbán Viktor az Európai Parlament és a német szociáldemokraták volt elnöke. Merthogy a magyar kormányfő testesíti meg a nemzetállamok jogkörének erősítését célzó ideológiai támadást az EU-n belül. Kimutatta a foga fehérjét és az európai jobboldal vezére akar lenni. Jéghidegen kalkulál, nincsenek elvei, de a demokraták még mindig elég erősek, hogy szembeszálljanak vele. Schulz hozzátette, hogy a schengeni térséget ma nem őrült szélsőségesek fenyegetik, hanem a magyar, a lengyel, az osztrák és az olasz kormány. Ezek a politikusok bent ülnek fontos tagállamok hatalmi központjaiban és ez életveszélyes.
A politikus igen fontosnak tekinti, hogy a következő Bizottságba ne kerülhessenek be egyes országok részéről olyanok, akik nem fogadják el 100 szig a tolerancia, a tisztelet és a szolidaritás elvét. Mert félő, hogy Budapest és Róma olyanokat akar delegálni, akiknek semmi keresnivalójuk a testületben. Hogy ne juthassanak szerephez, abban az Európai Parlamentnek lehet döntő szerepe.
A CSU egyik magas rangú politikusa szerint a Fideszt azért függesztették fel a Néppártban, mert Orbán Viktor retorikája egyre Európa-ellenesebb, a kormányfő maga pedig mind nacionalistább lett, és ezt már nem lehetett eltűrni. Angelika Niebler, aki közvetlenül Weber mögött szerepel a keresztény szociálisok EP-listáján, megerősítette, hogy sokáig győzködték a kormányfőt, és az egy sor területen hajlandó is volt a korrekcióra, de azután a Juncker elleni plakátakció betette a kaput. Most már az ő térfelén pattog a labda. A képviselő megjegyezte ugyanakkor, hogy az EPP nem tér ki az összeütközés előtt, de mintha Magyarországot szigorúbb mércével mérnék, mint másokat. Hiszen hasonló gondok vannak Romániában és Csehországban is, ám ott a szociáldemokrata, illetve liberális pártcsalád nem lép fel hasonló eréllyel a kormánypárt ellen.
Niebler nagyon fárasztónak nevezte, hogy az utóbbi öt évben a képviselők csaknem egyharmada olyan volt Strasbourgban, aki nem tudott mit kezdeni a közös Európával és a nemzetállamot szorgalmazta. De azért így is sikerült előbbre jutni egy sor területen. Pl. a Brexit, az USA, Oroszország és most Kína ügyében.
A konzervatív lap arra figyelmeztet, hogy Orbán kulturális háborúja az európai egységet fenyegeti. Mert ugyan fiók demagógnak csúfolják, ám a nyugati liberálisoknak rá kell ébredniük, hogy létveszélyt jelent. És nagyot tévednek, ha kézlegyintéssel intézik el a Billy Eliot-féle ügyeket. Magyarország az újfajta tekintélyelvűség prototípusa, a miniszterelnök pedig a viharmadár, aki jelzi az alapvető változást a nyugati demokráciában. Tehetséges és okos szónok, messzire látó stratéga és ügyes taktikus. Ő vezeti a felkelést, amely kettészakíthatja az EU-t. De még ennél is fontosabb, hogy a legképzettebb képviselője annak az ideológiának, amely a liberalizmus első lényeges vetélytársa az utóbbi 30 évben.
Nem véletlen, hogy Turmp ünnepelte a héten. Budapesten még esküdt ellenségei is elismerik képességeit. Azaz már nem lehet anélkül elítélni, hogy meg ne hallgatnánk. Így az alapkérdés az, mit is jelent az illiberális demokrácia és meddig mehet el. A migránsválság csinált belőle államférfit. Szerinte egy nemzet homogén, a vér, a hit, a nyelv és a sok szokás tartja össze. Egyaránt alkalmazza a mézesmadzagot, illetve a korbácsot. Utóbbit azok ellen, akik nem állnak be a sorba, lásd Sorost, az MTÁ-t, az egyetemeket, vagy akár a Mazsihizs elnökét.
Most pedig már Brüsszellel hadakozik. A nagy játszma célja, hogy az unió a szuverén nemzetek laza szervezete legyen, de úgy, hogy azért csak jöjjenek a nagyvonalú pénzügyi támogatások. Szövetségesi hálózatot hozott létre a földrészen, ám a nacionalistákat nem az jellemzi, hogy érdekeik túlzottan egybeesnek. Viszont romboló képességük jelentős. Az EU-t nem arra tervezték, hogy ellenálljon az összehangolt és kitartó belső ellenzéknek. De egyre inkább valószínűnek látszik a kétsebességes Európa. A szakadás. Az orbánizmus gyorsan napi tényező lesz a legtöbb tagállam napi politikájában. Ideológiájának még a legegzotikusabb elemei is elterjedtek. Szembe kell szállni ezzel, mégpedig az eszmék csatájában, ahelyett hogy figyelmen kívül hagynánk az etnikai nacionalizmust. Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese szerint Orbán máris úgy érzi: megnyerte a küzdelmet és a liberális világrendnek vége.
„Orbán Viktor földjén, aki a „keresztény Európa” programjával kihívja az EU-t”. Ezzel a címmel közöl igen hosszú tudósítást a francia konzervatív lap, kiemelve, hogy a kormányfő a magyarok történelmi félelmeire épít, ám az illiberális modellel az európai közös értékeket támadja. A választáson neki áll a zászló. A kampányban egymás után hív fel a nemzet és a határok védelmére. Ellenfelei nevetségesnek és rasszizmussal átitatottnak tartják a „muzulmán hordák” elleni kirohanásokat, hiszen a látóhatáron egyetlen migráns sincs. Ezzel szemben Novák Katalin azt magyarázta az újságírónak, hogy a kormányfő szerint ha Európában nem születnek gyerekek, viszont mechanikusan behozzák a munkaerő utánpótlást, abból előbb-utóbb civilizációs probléma lesz, mert az embereket nem lehet importálni, mint mondjuk, a tojást.
Győrffy Dóra, aki Kornai-tanítványként a Corvinuson és a Pázmány Péter Egyetemen oltat, kutatásai alapján egy olyan rendszert ír le, amely az ártalmas és nyugtalanító tekintélyelvűség felé halad. Kitér a tanszabadság elleni támadásokra, valamint a CEU-ra nehezedő nyomásra. Azt fejtegeti, hogy a hatalom azért nem szereti a Közép-Európai Egyetemet, mert nem tudja ellenőrizni. Ugyanakkor az igazságszolgáltatás függetlensége meggyengült és a Fidesz teljesen kézben tartja az Országgyűlést. Továbbá nincs verseny a gazdaságban és a sajtóban. Az MTA-ra gyakorolt nyomás kapcsán megjegyzi, hogy a tudósok nem szeretnének a hatalom szolgái lenni. Kovács Zoltán minderre úgy reagált, hogy ezek a bírálatok nem tényeken, hanem érzelmeken és politikai véleményeken alapulnak. Egy hivatalos forrás szerint a kormányt azért akarják megbüntetni bizonyos nyugati körök, mert az elutasítja a nyílt társadalmat.
Az olasz-magyar történész, Stefano Bottoni elárulja, hogy az elején támogatta Orbán, mert észlelte, milyen katasztrófát hagyott maga után a szocialista kormányzás időszaka. Az abszolút hatalom birtokában azonban a miniszterelnök új, konzervatív elitet, polgárságot akar teremteni, amelyet a katolikus iskolákban képeznek ki. A konzervatív-liberális újságíró, Stumpf András azt hangsúlyozza, hogy egy országnak joga van eldöntenie, kiket fogad be. Ám ő is kifogásolja, hogy egyre kevésbé érvényesül a verseny és a sokszínűség. Úgy gondolja, hogy az EU-nak itt kellene közbelépnie, és nem az értékekre hivatkozva. Bottoni pedig arról beszélt, hogy az ellenzék maga is tehet saját, szörnyű helyzetéről, mert nem képes épkézláb tiltakozásra. Mégis támogatni kell, mert a hatalom akkora eréllyel lép fel ellene. Ezért az emberek félnek. Hogy miért, arra egy nyugati diplomata úgy válaszol, hogy a posztkommunista államokban a győztesek visznek mindent.