Szegregálni Isten áldásával

Brüsszel törvénymódosításra kényszerítette a kormányt a romák szegregált oktatása miatt, ám a jogszabályok továbbra is hagynak kiskapukat, különösen az egyházi intézményeknek. A jelenlegi folyamatok évtizedekre előre bebetonozzák az iskolai elkülönítést.

Bár a kormány csak meglepettségének és értetlenségének adott hangot, amikor idén májusban az Európai Bizottság (EB) kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a roma gyerekek egyre nyíltabb iskolai elkülönítése miatt - sőt az eljárásban "Brüsszel bosszúját" vélték felfedezni -, a kabinet végül mégis kénytelen volt belátni, a magyar törvények, illetve azok megvalósítása sem a Faji Egyenlőségi Irányelvvel, de egyéb uniós jogszabályokkal sincsenek összhangban. Ennek ékes bizonyítéka az a törvénymódosítási javaslat, amit Trócsányi László igazságügyi miniszter nyújtott be még októberben.

Megírtuk: a módosítás törli a köznevelési törvény azon rendelkezéseit, amelyeket Balog Zoltán humánminiszter hozott tavaly a görögkatolikus egyház által fenntartott nyíregyházi Huszár-telepi iskola ügyétől "feltüzelten" (az iskoláról első- és másodfokon is azt állapította meg a bíróság, hogy jogellenesen szegregál, a miniszternek ez nem tetszett). Balog úgy módosíttatta a törvényt, hogy egyes esetekben felmentést adhasson egyházi iskoláknak a szegregáció tilalma alól. A mostani módosító - az EB nyomására - ezt semmissé teszi. Emellett módosul az egyenlő bánásmódról szóló törvény is, amely alapján egyértelmű: a felekezeti oktatást biztosító intézmények nem hozhatnak létre faji, etnikai szegregációt felekezeti oktatás szervezése címén.

Az Európai Roma Jogok Központja szerint ez beismerése annak, hogy a Kúria döntése - amely végül törvényesnek mondta ki a Huszár-telepi iskola gyakorlatát, az alsóbb bírósági ítéletek ellenére - az egyenlő bánásmód törvény, illetve a Faji Egyenlőségi Irányelv hibás értelmezésén alapult. Szendrey Orsolya, a központ szakértője elmondta: a faji irányelv egyetlen felmentést ismer az egyenlő bánásmód hatálya alól, ez pedig a "pozitív intézkedések" köre, amelyek egy kisebbségi csoport meglévő hátrányainak felszámolására irányulnak. Az eddigi gyakorlatok azonban sem tartalmukban, sem formájukban nem tekinthetők ilyennek, ezt számos eset (például a hajdúhadházi, győri, kaposvári ügyek, amelyekben a bíróság a cigány gyerekek jogellenes iskolai elkülönítését állapította meg) is megerősíti.

Szendrey rámutatott: a törvény "kisebbségi oktatás" címén továbbra is kiskaput hagy az állami és egyházi iskoláknak a roma gyerekek elkülönített oktatásának fenntartására. A törvénymódosítás azt is kimondja, hogy az egyházi és kisebbségi oktatás nem okozhat minőségbeli különbséget, "az alaptanterv szerinti ismeretek megszerzését általánosan érvényesülő színvonalon" kell biztosítani. Hogy ez pontosan mit takar, az nem derül ki, ahogy arról sem rendelkezik a javaslat, hogy az oktatás minőségének milyen fokmérői vannak, az egységes színvonal fenntartását ki, mikor, hogyan fogja ellenőrizni.

A módosítás tehát egyáltalán nem ad biztosítékot a szegregáció megszüntetésére (arról sem rendelkezik, mi lesz a sorsa a jelenleg működő mintegy 400 szegregált iskolának), ugyanakkor az látszik belőle, hogy a kormány továbbra is számít az egyházak segítségére a "szeretetteljes felzárkóztatásnak" keresztelt oktatási szegregáció kivitelezésében. Érdemes felidézni, hogy még a 2010-es kormányváltás előtt valamennyi iskolafenntartó (önkormányzat, egyház, alapítvány) intézkedési terv kidolgozásába kezdett a szegregáció megelőzése és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esélyegyenlőségének előmozdítása érdekében, ezekből viszont - miután az Orbán-kormány 2011-ben kivezette az esélyegyenlőségi feltételt az uniós pályázati rendszerből és felszámolta a megvalósulást támogató és monitorozó hálózatot - semmi nem lett.

Sőt, az egyházi iskolák 2013 óta tartó folyamatos térnyerésével egyre szűkülni látszik azon lehetőségek köre, amelyek a roma diákok iskolai elkülönítésének megszüntetését céloznák. Az egyház két típusú iskolai szegregációban is jeleskedik: az egyikben külön a cigány diákoknak tart fent iskolát (ilyen a már említett Huszár-telepi), vagy szegregáló hatású iskolákat alapít. Ez történt tavaly augusztusban Komádiban is, ahol a kormányhivatal annak ellenére engedélyezte új református iskola megnyitását, hogy már a kezdetektől egyértelmű volt, az egyházi intézmény az állami iskola teljes szegregálódásához fog vezetni. Így is történt, a jómódú, nem roma családok gyerekei az egyházi iskolába jelentkeztek át, a cigány gyerekek maradtak az államiban. Ez azért lehetséges, mert az egyházi iskolák tetszőlegesen válogathatnak a diákok között, ha nem akarják, a cigány gyerekeket egyszerűen nem veszik fel.

A komádi iskolaügy nem egyedi eset, ugyanez történt például Nagyecseden is, ahol most helyi civil körök összefogást is fontolgatnak az egyházi iskola alapításával teljessé vált szegregáció kezelésére. Szendrey Orsolya szerint a jelenlegi folyamatok nem az iskolai elkülönítés megszüntetésének irányába mutatnak, sokkal inkább évtizedekre előre bebetonozzák az iskolai szegregációt.

- Olyan mértékűek a társadalmi előítéletek, hogy a magyar szülőket jelenleg jobban foglalkoztatja, milyen bőrszínű és jövedelmi helyzetű osztálytársai lesznek gyermekeiknek, minthogy milyen tanáraik lesznek és milyen felekezeti oktatásban fognak majd részesülni - fogalmazott a szakértő. A szülői döntésekre hatnak az egyházi intézményeket favorizáló, az állami intézményrendszer problémáit elmélyítő szakpolitikai döntések és az a folyamatos romaellenes kormányzati retorika is, ami a romák társadalmi leszakadásában a maguk felelősségét hangsúlyozza. Ez a retorika a romákat a bevándorlókhoz hasonló teherként azonosítja, melyet a magyar nép kénytelen viselni, és a roma gyerekek "szeretetteljes" iskolai szegregációja mellett emeli fel szavát.