Versei videoklipszerűen összekapcsolódó képekből épülnek fel, a sajátosan tördelt szövegtest formája is filmszalagra emlékeztet. De nemcsak vizualitásukkal nyernek meg maguknak, hanem különleges ritmusukkal, zenéjükkel is
Több mint másfél évtizede nem adott ki verseskötetet, a Költészet Napjára tegnap megjelent De mennyire című könyv már csak ezért is eseményszámba megy mind Várady Szabolcs, mind a versbarátok számára.
Chrysta Bell, az alkotótárs kilépett David Lynch árnyékából.
Technoparasztok, vajákosok, busók, sámánok, ludvércek követelik vissza a nacionalista ideológia által kisajátított magyar történelmi múltat. Azaz a jövőt
„Tabukról tudtunk beszélgetni és tanúja lettem A végső kocsma című regényével folytatott küzdelmének: hogyan kellett igénybe vennie más emberek testét, hogy végig tudja írni ezt a regényt.
Dragomán György már fél éve a tudomány szigetén él, afféle utópiában.
Nem alszunk eleget. Vagy ha igen, nem pihentető az alvásunk
Szemmel egyáltalán nem láthatóak, mégis minden érzékszervünkkel észlelhető változást idéznek elő – sőt, az érzékszerveinket is helyettesíteni fogják előbb-utóbb! Ma még csak reméljük, hogy segítenek legyőzni testi betegségeinket, holnap már talán a testünket is magunk mögött hagyjuk.
„Nagy lépés lenne egy békésebb és boldogabb ország felé, ha elfogadnánk, hogy a világ nyitottabb hely annál, mint ahogy azt mi Magyarországról elképzeljük” – mondja Fehér Boldizsár a bruttó nemzeti boldogság esetleges hazai bevezetését firtató kérdésünkre.
Vezetőváltás történt a nagymúltú Galaktika tudományos-fantasztikus folyóiratnál, február óta Mund Katalin a lap főszerkesztője.
2014. február 17-én, hétfőn este a Müpában a Literárium-est keretében hallhattuk-láthattuk őt utoljára – csütörtökön már a halálhírét olvashattuk az újságokban: 50 évesen önkezével vetett véget életének
Milyen jó is lenne, ha a magyarok legalább annyira összefognának, mint a jelentős sportesemények idején, és legalább pár pulit a Holdra küldenének! Már azt a terepjárófajtát.
„Az olvasó önazonossága folyamatosan veszélyeztetve van.
Érthetetlen, nemzetietlen, dekadens, fajtalan – egyfelől; költőzseni, iránymutató orákulum, a magyar társadalmi progresszió emblematikus figurája, aki szembefordult a félfeudális Magyarországgal – másfelől.
Vajon mit teszünk az internettel, és mit tesz az internet velünk? A digitális nyomok olvasói egyre többet tudnak erről, és olyan kérdések foglalkoztatják őket, mint hogy felforgatják-e az életünket a Harry Potter-rajongók és kell-e félnie a Fidesznek a mikrocelebektől.
Kiszolgál és kiszolgáltat; ha letöltöd, feltölt vagy felzaklat; függővé tehet, függetlenül attól, mire használod – generációnyi idő óta osztja ketté a valóságot, bár annak idején nem sok jövőt jósoltak neki.
A vesztesek érdeklik, mert az ő történeteikből lehet a legtöbbet tanulni. Tallér Edina számára a boldogság mindig gyanús, a jótékonykodás viszont alapvető dolog, nem jófejség kérdése
A jövő technológiája már rég a mindennapjaink szerves (egyben szervetlen) része. Robotokkal, algoritmusokkal kell felvennünk a versenyt, ha érvényesülni szeretnénk a munkaerőpiacon
A mai fiatalok már nincsenek annyit fizikailag együtt, a társas kapcsolatokra ott a Messenger, a Facebook, a Viber, nem tudják, mi az: „járni”.
Minden siker kulcsa az elköteleződés – mondja Vámos Miklós – egy foglalkozás, egy téma vagy egy nő mellett, vállalva a pofára esés kockázatát is.
Bármennyire élvezem én a Strandot, Simon Bettina első verseskötete nem csak szép és jó. Tele van veszélyekkel, őrülettel, csapdákkal – így vagy úgy, de elveszek benne olvasóként
Kezdetben vala az üres ökológiai fülke. Amit aztán jól kitöltenek a beléje szabaduló élőlények
A család: dinamikus valóság, menet közben tudjuk kialakítani a számunkra legjobban, mondja Lackfi János költő, író, akit legújabb regénye kapcsán kérdeztünk a gyerek-szülői kapcsolatokról.
A jelen ifjúsága csak lebeg a szülők biztosította jólétben, és nincs semmi amiért úgy érezné: érdemes lázadni.
Magunk mögött hagytuk ugyan a 20. századot, de traumáink, gyűlöletünk velünk élnek tovább