Szociális, fenntartható és feminista Európát!

Miután már csak pár nap van az európai parlamenti választásokig, nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontosak ezek a választások. Nem csupán az európai projektünk, az európai építkezés számára, hanem azért is, hogy eldöntsük, milyen Európát is akarunk. A tét az, hogy mi milyen Európát akarunk. Amikor Európáról beszélek, nem arról beszélek, hogy „mit akar Brüsszel”, ahogyan azt a jobboldali és a populista pártok megpróbálják elhitetni velünk. Nem, Európa az az uniós polgárok összessége, legyen szó svédekről, spanyolokról, írekről vagy rólunk, magyarokról, és az Európai Parlament képviselői, akiket mi választunk meg, ők lesznek majd azok Brüsszelben, akik megvédik álláspontunkat és elképzeléseinket. Nyilvánvaló, hogy amit mi, szocialisták és szociáldemokraták szeretnénk, az egy szociálisabb, szolidárisabb, szabadabb, igazságosabb és fenntarthatóbb Európa. Közös jelöltünk, Frans Timmermans helyesen fogalmaz; mi haladást akarunk és nem visszalépést, társadalmi befogadást és nem a jobboldali kirekesztést; egyenlőséget és nem diszkriminációt, tiszteletet és nem gyűlölködést, a nemek közötti egyenlőséget és nem a patriarchális, férfi privilégiumokat. Mi az embereket részesítjük előnyben, és nem az üzletet; az éghajlatváltozásra vonatkozó igazságosságot és nem a nyereséget; a szociális lakásokat és nem a nagyvállalati beruházásokat; az emberi jogokat és nem az identitás kérdéseit. De nem csak politikai jelszavakat, ígéreteket vagy hangzatos szavakat szeretnék írni, hanem teszek néhány konkrét javaslatot is. Az Európai Szocialisták Pártja tisztességes minimálbért akar minden uniós országban azért, hogy biztosítsuk az emberhez méltó életet, és hogy az emberek normálisan ki tudjanak jönni a fizetésükből. Ma Magyarországon a minimálbér nettó 99 000 Ft. Hadd kérdezzem meg, hogy ki tudja ebből kifizetni a lakbért, a villany- és vízszámlákat, az élelmiszereket, az iskolai felszereléseket a gyerekeknek, a munkába járáshoz a bérletet, az orvosi költségeket és a gyógyszereket, és hogy ezek után még egy kis pénz is maradjon ebből a nagyon kevés 99 000 forintból? Amennyiben nem garantálunk tisztességes minimálbért, akkor csak még több egyenlőtlenséget termelünk, tovább növelve a dolgozó, de szegény emberek csoportját. Az egyik legjobban növekvő költséget, többek között Magyarországon is, a lakhatás jelenti, különösen a fiatalok számára. A fiatalok ma már hosszabb ideig maradnak együtt a szüleikkel, mielőtt lakást tudnak bérelni, vagy egy sajátot megvásárolni. Mi megfizethető lakásokat akarunk mindenkinek. A fiatalokról szólva azt is szeretném, hogy ők jövőt lássanak Magyarországon, úgy érezzék, hogy itt álmodhatnak és álmaikat itt meg is valósíthatják, és hozzájárulhatnak az ország fejlődéséhez. Ehelyett Orbán elűzi őket, mert egyetemet zárat be, nem teremt munkahelyeket és lehetőségeket az embereknek, vagy éppen elfogadtatja és bevezeti a rabszolga törvényt, hogy az embereket fizetés nélkül dolgoztassák! Mi, az európai Szocialisták Pártja, minden embernek lehetőséget adunk arra, hogy tanuljon és munkát, szakmai gyakorlati lehetőséget találjon az Ifjúsági Garanciák keretében, illetve hogy felfedezze Európát más diákokkal együtt az Erasmus + programok által. Megértem, hogy az emberek, és különösen a fiatalok hátat fordítanak az Európai Uniónak, amikor az élet nehéz, és úgy érzik, hogy nem tisztességes. Számos igazságtalanság és egyenlőtlenség egyik legnagyobbika az adókedvezmények rendszere, az adózási egyenlőtlenség. Miért van az, hogy olyan óriáscégek, mint például a Google vagy az Amazon, amelyek milliárdos nyereséget érnek el, csupán “aprópénzt” fizetnek, szemben a sarki kis étterem tulajdonosával, aki jövedelmének felét fizeti be adóként? Azt szeretnénk, hogy a társasági adókulcs minimális mértéke 18% legyen a nagyvállalatoknak, és biztosítani kell, hogy mindenki hozzájáruljon az adórendszerhez. Befektetéseket kell eszközölnünk a jövőbeli iparágakba és ágazatokba. Azokba, amelyek alkalmazkodni fognak a megoldandó társadalmi-gazdasági, illetve a környezetvédelmi változtatásokhoz is. Ez csak akkor lehetséges, ha befogadó módon dolgozunk. Az a befogadó mód és megközelítés, amelyik a társadalom valamennyi nő és férfi tagjával számol, valamennyi nőért és férfiért dolgozik. Ezzel pedig elértem a kampány utolsó fontos pontjához. A PES Nőszervezetének elnökeként ez abszolút prioritás számomra. Nem érhetünk el társadalmi igazságosságot feminista program nélkül, egy olyan menetrend nélkül, amely hiszi, tervezi és küzd a nemek közötti egyenlőségért a társadalmi, gazdasági és politikai szférában. Ez olyan program, amely egyenlő esélyeket és haladást követel meg mindenki számára, így a nőknek és a férfiaknak egyaránt. Ezért beszélünk arról, hogy egy feminista gazdaságért dolgozunk, ami teljesen ellentétes azzal, amit Orbán kínál. Orbán azt kínálja, hogy a nők maradjanak otthon, és csak legyen gyerekük, de nem ahogyan ők szeretnék eldönteni, hanem az “anyai kötelességből”. Mi olyan társadalmat és gazdaságot akarunk, amely a nőkért működik és értékeli a nők hozzájárulását. Ehhez újra kell gondolnunk a globális gazdasági és pénzügyi rendszert, hogy mindenki számára egyenlő emberi jogokat érjünk el, visszalépés nélkül. Ráadásul ma Európában a nők és férfiak közötti átlagos bérkülönbség 16,2%. Ez azt jelenti, hogy a nőknek 58 további napot kell ledolgozniuk, hogy ugyanolyan fizetést kapjanak, mint a férfi kollégáik. És a helyzet nem javul a nők számára, amikor idősödnek. Az unióban a nők és a férfiak közötti átlagos nyugdíj különbség 37,5%. A nők számára pedig nagyobb a kockázat, hogy elszegényednek. Ez elfogadhatatlan, a nők többet érdemelnek! Ezért a szocialisták és a szociáldemokraták már évek óta azt követelik, hogy –  Határozzanak meg célokat és célkitűzéseket, hogy figyelemmel kísérhessük a tagállamokat az Európai fizetési különbségek vizsgálatának rendszerével. Az egyik konkrét cél az lenne, hogy a nemek közötti bérszakadékot évente 2%-kal csökkentse, tagállamonként és korcsoportonként, –  Vezessenek be átláthatósági táblázatokat, hogy értékeljék a nemek közötti bérszakadékokat, ahogyan azt 2012-ben Belgiumban a barátaink már bevezették. –  Javasoljanak egyértelmű és visszatartó erejű szankciókat abban az esetben, ha a tagállamok nem teljesítik e célkitűzéseket.
Ahogyan Frans Timmermans mondta: „A 21. században 21. századi munkakörnyezetet kell biztosítani minden nő és férfi számára”. Ennek érdekében azt ígéri, hogy mandátumának öt éve alatt megszünteti a nemek közötti bérszakadékot, amikor az Európai Bizottság elnöke lesz. Itt az ideje, drága barátaim, hogy Európát társadalmi projektté alakítsuk, olyan unióvá, amely minden polgárával, minden polgára érekében működik, és amelyik senkit sem hagy az út szélén. Mindannyian ezt választhatják, ezért hát menjenek el, és szavazzanak május 26-án! Segítsünk Európának, hogy szociális, feminista, tisztességes, szabad és fenntartható legyen!
Szerző
Gurmai Zita
Frissítve: 2019.05.19. 13:50

Európa reménye

Németországban már hónapok óta arról szól a fáma, hogy Angela Merkel akár még kancellári tisztségének lejárta előtt Brüsszelbe költözik, és az európai politika meghatározó alakja lesz. Ő maga ugyan cáfolta ezt, és a CDU elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer is azt mondta, Merkel 2021 őszéig a szövetségi kormány élén marad, de kétségtelen, van logika ezekben a híresztelésekben. Kramp-Karrenbauernek is az lenne az érdeke, hogy mielőbb megszabaduljon Merkeltől: népszerűségi mutatói hónapról hónapra csökkennek, csak a belpolitikai színtér marad a számára, a kancellár viszont – a munkamegosztásnak köszönhetően -  egyre többet foglalkozhat külpolitikával és az Európai Unió reformjával, ugyanakkor a kellemetlenebb döntések nem rá hárulnak. 
Nehéz elképzelni nyugdíjasként Merkelt, ha 2021-ben lejár kancellári mandátuma. S bár az állam- és kormányfőknek már a jövő heti EP választást követően meg kell állapodniuk a legfontosabb uniós tisztségekről, ha Merkel később mégiscsak úgy döntene, Brüsszelbe költözik, nehéz elképzelni, hogy ne találnának neki kivételesen fontos pozíciót. 
Az EU-nak szüksége is lenne a hozzá hasonló formátumú politikusokra. Akár Manfred Weber, akár más személy lesz az Európai Bizottság következő elnöke, tekintély, karizma és hitelesség szempontjából meg sem közelítené a kancellárt. Az EU egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs igazán karakteres vezetője. Jean-Claude Junckert megválasztása óta számos bírálat érte, az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk pedig súlytalan, hiszen valós hatalma nincs. 
További nyomós érv, hogy sosem állt ennyi kihívás előtt az EU. Donald Trump amerikai elnök mintha ellenségnek tekintené az Uniót, Kína is számos fejtörést okoz, mert nem hajlandó megnyitni piacait az EU előtt, Oroszország Európa megosztásán mesterkedik, s akkor még nem beszéltünk a populistákról vagy a Brexit megjósolhatatlan hatásaitól. Úgyhogy csak egyet remélhetünk: a kancellár meggondolja magát. Ez lenne Európa és ez Magyarország érdeke is, hiszen Merkel még Orbán Viktorral is képes szót érteni.

Amerikából jöttem

Amerikából jöttem, mármint nem én, hanem a miniszterelnök. Viszont én is emlékszem a játék szabályaira. Valaki kiment, kitalált egy foglalkozást, aztán visszatérve nagy büszkén bejelentette a többieknek: „Amerikából jöttem, mesterségem címere…”, és elmutogatta a szakmáját. Ők meg vagy kitalálták, vagy nem.
Hagyományőrzési célból most újra ezt játsszák velünk. Valaki kiment, visszajött, de leginkább csak azt hozzák tudomásunkra: Amerikából jött, ami ugyebár önmagában is nagy szó. De hogy miben mesterkedett kint, azt vagy kitaláljuk, vagy nem. Mi lehetett a foglalatossága: netán fegyverkereskedő? Vagy földgázban utazik? Hiszen a nagyhatalmak kegyét már több ízben kereste üzleti ajánlatokkal. Még egy ilyen, és ráfizetjük a gatyánkat is. Még az atomerőmű-párti szakemberek is azt mondják, ijesztően megfontolatlan a paksi beruházás szerződése. A kínai építésű Belgrád-Budapest vasútvonal beláthatatlan idő múlva térül meg. Nekünk. Mészáros Lőrinc hál’istennek rögtön keres rajta. Az sem véletlen, hogy a washingtoni út előtt egy nappal a kormányfő a Roszatommal tárgyalt. A megnyugtatás gesztusa: ha Trumpnak udvarolva az amerikaiakkal is kötne üzletet gáz-ügyben, attól még Putyinék bőven kárpótolhatják magukat az atomenergia-bizniszben. Régi trükk. Csapodár férj, ha elkórincál hitvese mellől, többnyire megajándékozza egy csokor virággal.
Sajnos a légvédelmi rendszert és a cseppfolyósított gázt elég nehéz elmutogatni, ezért Orbán végül kénytelen volt némi szóbeli információt is adni, nehogy elrontsa a játékunkat. A Habony-féle hírügynökség számára csak kibökte (barátok közt megered az ember nyelve), hogy szó volt az amerikai cég által kitermelt fekete-tengeri gázról és légvédelmi rakétarendszer vásárlásáról is. 
Ezek minket ugyan hazavághatnak, de mégsem vagyunk akkora katonai és gazdasági hatalom, hogy önmagukban az ilyen üzleti csábtáncok indokolnák az évek óta várt meghívást. Pláne, hogy nem is számítunk túl megbízható partnernek. Márki-Zaytól odakint állítólag tudakozódtak, mennyire lehet hinni a miniszterelnöknek.
Magyarázatnak az is kevés, hogy két rokonlélekről van szó. Cornstein nagykövet szerint Trump vallott Orbánnak: „Olyan, mintha ikrek volnánk!” De sajnos vannak, akik a legszebb idillbe is beleköpnek. Gondoljunk csak Jágóra vagy a János vitéz gonosz mostohájára. Ez esetben szerepüket az amerikai sajtó java, szenátorok, képviselők (köztük Trump párttársai) töltötték be. Büdös nekik a helyzet, fintorognak a magyar politikai állapotok miatt. Kulcsár Istvántól tudjuk: a híres Huffington Post olyan bicskanyitogató eufemizmusnak tartja, amivel Trump jellemezte a lap által diktátorként kezelt Orbánt („kissé vitatott”), hogy kifakad: „Ezt a kifejezést a nagynénénk használja, amikor „A szürke ötven árnyalata” c. erotikus regényről beszél”.
Jó, Trump nem idegenkedik a skandalumoktól, de miért éri meg neki sok egyéb baja mellett ez a balhé? Méghozzá annak ellenére éri meg, hogy közben éppen zajlik az európai választási kampány, amelybe így jócskán belemászott. 
Valójában nem annak ellenére, hanem éppen azért. Ez a találkozó kevésbé szól a szimpátiáról vagy az üzletről, mint Európáról. Azért is hiányoznak a konkrétumok. Trump arra játszik, hogy az Unió gyengüljön. Szemben elődeivel, ő nem a béke zálogát, nem szövetségest, hanem riválist lát benne. Neki untig elég, ha az USA vezérelte NATO számíthat európai tagállamaira, nem hiányzik a „közös piac” által felturbózott gazdasági versenytárs, az európai demokratikus értékeket pedig kifejezetten rühelli. Minél több kritikát kap Orbán Nyugat-Európában, minél inkább feszegeti az uniós normákat és kereteket, annál hasznosabb és kedvesebb eszköz Trump szemében. Ahogy hasonló okokból Putyinéban is. Tamás Gáspár Miklós szokott keménységével mondta ki: „Trump az EU nyílt ellensége”. És – ahogy írja - ellensége annak, amin az Unió alapszik: a parlamentarizmusnak, az emberi jogok tiszteletének, a hatalmi ágak szétválasztásának. Nem véletlenül áradozott a sajtó szerint a nagykövet republikánus munkatársak körében arról, hogy Orbán „a markában tartja a kormányzatot, a parlamentet és a bírákat”. Hát észrevette, kedves Mr. Cornstein?
Érdemes összerakni az időrendet. Amint megérkezik a washingtoni meghívás, Orbán felbátorodva bejelenti, hogy mégsem támogatja Webert. Az amerikai külügyminiszter váratlanul lemondja látogatását az európai szövetség iránt elkötelezett Merkelnél. Lezajlik a vizit a Fehér Házban, Trump sajtótájékoztatója szerint csak az a baj, hogy Európa nem Orbánhoz hasonlókat lép. A magyar miniszterelnök hazatérve elutasítja, hogy a választás előtt fogadja a néppárti „bölcsek tanácsát”, akiknek korábban még együttműködést ajánlott. Szakadnak az utolsó szálak az uniópárti erőkhöz.
Ez már bonyolultabb játék, mint az „Amerikából jöttem”. Vegyük inkább a „Valami Amerika” c. filmet. Abban egy szélhámos érkezik vissza Amerikából szülőföldjére, mindenfélét ígér az itthoni balekoknak, nagyokat mond és kicsalja a pénzüket, megrabolja az álmaikat. Vicces mozi volt, több részes, igazi kasszasiker, dőlt a jónép a kacagástól.
Szerző
Lendvai Ildikó