„Nekem itt szavam nincs, az országnak nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá.
A legnagyobb magyar imáit decemberben a karácsony közeledtével fogalmazta meg. 1820
Széchenyi István életútját is emóciók, az érzelmek és a racionalitás kormányozta.
Az ország kormányzásának „három talpköve van: gondolkodásra s combinációra a legnagyobb rész szólíttassék fel: de már a tanácskozó test száma bizonyos határt ne hágjon át: a végrehajtó hatalom száma pedig lehető legkisebb legyen” - írja Széchenyi a Magyar játékszínrül című könyvében.
Egekbe nyúló hármas pyramid! – írja magyar irodalmunk kerek 200 esztendeje született egyik legismertebb és legjelentősebb alakja, Arany János Széchenyi emlékezete című költeményében.
Széchenyi gazdag, országépítő élete alapján 1857. április 26-án Béla fiának emlékeztetőt írt
Széchenyi István az ország fejlődése érdekében fontosnak tartotta az „elmesúrlódásokat”, a különböző vélemények ütköztetését.
Régen is voltak, ma is vannak emberek, akik nagy értékű adományokkal hozzájárulnak köz- és magáncélok megvalósításához, értéket teremtenek, közügyet szolgálnak, ők maguk viszont háttérben maradnak.
„Hála azon fényes elméjű és nemes nagylelkű honfiaknak, kik vezérlették honunk s némileg az Emberiség szent ügyét…” - állnak közel százhetven esztendővel ezelőttről Bolyai Jánosnak, a jeles magyar tudósnak Jegyzőfüzetében a sorok.
Városban élő ember vagyok. Nem tudhatom, él-e még az a szokás, hogy a haláleset után a szobákban letakarják a tükröket
Koszorúzási ünnepséggel és emléküléssel tisztelegtek Széchenyi István (1791-1860) előtt születésének 223. évfordulója alkalmából pénteken Budapesten.