Trump háborúban a médiával

Váratlanul összehívott, maratoni sajtóértekezletén Donald Trump visszatért kampánya bevált módszeréhez, cáfolta, hogy a Fehér Házban kitört volna a káosz, elkezdte sorolni a „példátlan” eredményeket, s főként, földbe döngölte a kormányzatáról „hamis híreket” terjesztő, „hazug médiát”.

Trump eredetileg a munkaügyi tárca élére kiszemelt új jelöltjét, egy elismert jogászt, Alexander Acostát készült bemutatni, de hirtelenjében megszervezett, csütörtök este a Fehér Házban tartott sajtóértekezlete több mint 75 percig elhúzódott. Az elnök láthatóan elemében érezte magát, személyeskedő csatározásokba bonyolódott újságírókkal, s kedvenc vesszőparipáit is elővezette, például arról, milyen nagy fölénnyel nyerte meg a választást. Ronald Reagan óta senki nem kapott ilyen sok elektori voksot, állította, s nem zavartatta magát, amikor az NBC tévé tudósítója rögtön helyreigazította. (Trump 304, idősebb Bush 426, Clinton 1992-ben 370, 1996-ban 379, Obama 2008-ban 365, 2012-ben 332 elektori voksot kapott.)

Noha a 45. elnök több kudarcot is elszenvedett, ő maga úgy látja, csak a hazug média állítja, hogy káosz lenne a Fehér Házban. Valójában az adminisztráció „olajozott gépezetként” működik, büszkélkedett. Zűrös helyzetet örökölt, magyarázta, házzátéve, ilyen rövid idő alatt egy elnöknek sem sikerült ilyen sok mindent elérni.

Egy – a többitől szignifikánsan eltérő – Rassmussen-felmérésre hivatkozva azt mondta, támogatottsága 55 százalékon áll, a tekintélyes Pew intézet azonban 39 százalékot mért, előzőleg a Gallup 41 százalékra tette az elnök népszerűségét. A Pew szerint 56 százalék helyteleníti, 46 százalék erősen helyteleníti eddigi elnöki működését. Az elnök ezúttal még a CNN tudósítójának is lehetőséget adott kérdezni, de alighanem csak azért, hogy alkalma legyen elmondani, a CNN nézettsége csökken, a hírtévé, a „kudarcos” New York Times, de az egész, általa ellenségesnek tartott média elveszítette hitelességét.

Trump ismét védelmébe vette menesztett nemzetbiztonsági tanácsadójátt, Michael Flynn szerinte „csak a munkáját végezte”, cáfolta viszont, hogy az ő felhatalmazásával tárgyalt volna szankciókról az orosz nagykövettel, s tagadta, hogy bárki más, őt magát beleértve beszélt volna az oroszokkal. Flynn bukását szerinte a kiszivárogtatások okozták, amelyeknek majd utána jár. Megismételte, hogy az orosz kapcsolatok erősítése jó dolog, de a média ezt is negatívan állítja be. „Putyin most már biztosan azt gondolja, az amerikaiak visszatértek a régi játékaikhoz, s kizárt, hogy Trump ezek után megállapodjon velünk” – ezzel magyarázta az elmúlt napok provokatív orosz lépéseit.

Az olajozottan működő fehérházi gépezet egyébként újra elakadt, a Trump által a nemzetbiztonsági tanácsadói posztra felkért Robert Harward nem fogadta el az ajánlatot, családi okokra és üzleti elkötelezettségére hivatkozott, de médiaértesülések szerint a fő gond az volt, hogy sajátjaira akarta volna lecserélni Flynn embereit.

Nixon listát vezetett

Korábbi amerikai elnökök is hadakoztak a sajtóval, de ez talán soha nem ért még el ilyen példátlan mértéket. Már Thomas Jefferson is bírálta az újságokat, 1814-ben egy barátjának azt írta: „Bánt engem, akárcsak Önt, hogy a sajtó milyen bűzös rothadásnak indult, megvetem az újságírók rosszindulatát, közönségességét, hazug szellemét.” Nem csupán a Watergate-ügyet kirobbantó Washington Post riportereit, de az egész médiát ádázul gyűlölte az egyetlen lemondásra kényszerült elnök, Richard Nixon, listát vezetett az ellenségesnek tartott újságírókról, volt, akit lehallgattatott. Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama is igyekezett megakadályozni a kiszivárogtatásokat, távol tartani a fehérházi riportereket, de egyedül Trumpnak jutott eszébe, hogy ki kellene tiltani őket az elnöki rezidencáról (végül nem tette meg).