Vergődés

Soha véget nem érő tévéshow-hoz kezd hasonlítani a Brexit. Pénteken a Munkáspárt megszakította a tárgyalásokat Theresa May kormányfővel az Európai Unióból való kilépésről szóló megállapodásról, de lássuk be, a meglepetés az lett volna, ha a kormányfő épp az ellenzék vezető pártjának segítségével őrzi meg miniszterelnöki tisztségét. May tényleg mindent megtesz azért, hogy ne kelljen kiköltöznie a Downing Street 10-ből. Miközben a háta mögött gyülekeznek a keselyűk, és Boris Johnson volt külügyminiszter a múlt héten bejelentette, kormányfő akar lenni, júniusban negyedszerre is a parlament elé akarja tárni azt a „dealjét”, amelyet a képviselők már háromszor elutasítottak. May azonban időt akar nyerni.

Időt, de mire? – kérdezhetnénk. Semmi jele sincs ugyanis annak, hogy az európai parlamenti választás után bármiféle olyan Brexit-megoldás körvonalazódna, amelyre már a parlament is áldását adná. Sőt a káosz csak tovább nőhet, miután a legutóbbi felmérések szerint Nigel Farage Brexit pártja akár 35 százalék feletti eredményt is elérhet, s az a szégyen is megeshet, hogy a toryk csak az ötödik helyen végeznek. Mindez - a brit választási rendszer miatt - nem jelenti azt, hogy egy esetleges parlamenti voksolást is Farage pártja nyerne meg, de azt igen, hogy Maytől mindenki meg akar szabadulni. Egy felmérés szerint a tory szavazók 80 százaléka is.

Garancia persze semmire sincs, így arra sem, hogy May után egycsapásra minden megoldódik. S milyen sajátos fintora a sorsnak: a két európai focikupa, a Bajnokok Ligája és az Európa Liga döntőjébe épp akkor jutott be négy angol csapat, amikor senki sem tudja, mikor lesz a Brexitből bármi is. A BL döntőjébe valóságos csodával bekerült FC Liverpool német mestere, Jürgen Klopp, aki a Brexit nagy ellenfeleként ismert, megjegyezte: a nagy angol csapatok bizonyították, hogy Európában kívánnak maradni. Klopp azt reméli, mint minden igazi „európai”: a józan ész győz, és a brit képviselők és választók nagy része belátja, Londonnak igenis Európában a helye.