Nagy-Britannia;Franciaország;menekültek;La Manche-csatorna;

Nem kívánatos vendég az európai tárgyalóasztalnál a brit belügyminiszter

A legalább huszonhét halálos áldozatot követelő La Manche-csatornai tragédia ismét felszínre hozta a Franciaország és az Egyesült Királyság közötti ellentéteket.

A brit közvélemény nehezen dolgozza fel a szerdai, a La Manche-csatornában, Calais-hoz közel történt szerencsétlenséget, melynek során egyelőre tisztázatlan körülmények között felborult egy az angol tengerpart felé haladó, menekülteket szállító kishajó. A fedélzetén tartózkodó többnemzetiségű bevándorló közül legalább huszonheten vesztették életüket. Ha lehet egyáltalán erről beszélni, a kedélyeket különösen felborzolta, hogy a halottak közé három gyermek és egy terhes nő is tartozik. Bár a vízbe fulladtak neve, kora, nemzetisége e sorok írásakor még nem volt ismert, a pénteki i napilap jelentése szerint a szörnyű véget értek többnyire iraki kurdok, irániak és afgánok voltak, míg a túlélők szomáliaiak és irakiak. Francia nyomozók tizenhét férfi, hét nő, két fiú és egy lány áldozatot említettek.

A mentésben részt vevő Notre Dame de Risban hajó kapitánya, Charles Devos elmondása szerint a lélekvesztő utasai közül nem mindenki viselt mentőmellényt és a felfújható hajó legfeljebb egyszer használatos lehetett, utána ki kellett volna dobni a szemétbe. Az új élet reményében Dover felé hajózó menekülteknek nem volt esélyük a kaland túlélésére. A csütörtök délután kezdődött, pénteken is folytatódott viharos idő szerencsére sokak bátorságát elvette a vállalkozástól, de a tragikus halálesetet közvetlenül követően további kishajók futottak be a doveri sziklákhoz. Ebben az évben rekord 25 ezer 700 ember, a 2020-as szám háromszorosa tette meg az utat kishajón Franciaország és Anglia között. A világ legforgalmasabb hajózási útvonala, a Doveri-szoros, a Csatorna legrövidebb összeköttetése a két part között rendszeresen követeli kétségbeesett menekülők életét. A Belügyminisztérium csütörtökön közzétett adata szerint szeptemberig, az elmúlt húsz év legmagasabb számát elérve, 37 ezer 500-an folyamodtak a szigetországban menekült státuszért. 64 százalékuk volt eredményes, miután meggyőzték a hatóságokat, hogy háborúk és üldözés elől szöknek, védelemre van szükségük. A menekültügyet ismét reflektorfénybe állító eset kapcsán felmerült, mennyire nem tartotta be viszont a brit kormány az augusztusi afgán krízis során tett látványos ígéretét 20 ezer afgán földönfutó törvényes áttelepítésére.

Közvetlenül a megrázó eseményt követően a magát "megdöbbentnek" nevezett Boris Johnson és

Emmanuel Macron, aki megfogadta, "Franciaország nem engedi meg, hogy a La Manche-csatorna temetővé váljon, illetve meg fogja találni és elítéli a tragédiáért felelős személyeket", egy telefonbeszélgetés során megegyezett az "emberek életét kockára tevő csempészbandák tevékenységének leállításában". A brit kormányfő egy nappal később tovább ment és a francia elnökhöz intézett késő esti részletes levelében konkrét javaslatokat tett a Franciaországból az Egyesült Királyságba irányuló menekülthullám megfékezésére. A tory vezető két indítványa is kiverte a biztosítékot az Élysée-palotában. Az egyik annak a már korábban is előterjesztett követelésnek a megismétlése, hogy a két ország a francia partszakasz leghatékonyabbnak látszó pontjain együttes őrjáratok bevezetésével akadályozza meg a menekültek kihajózását. Ebbe beletartozhatna a francia csendőrség és a brit határőrség egységes parancsnoki struktúra, vagy pedig privát biztonsági vállalatok közös irányítás alatti működtetése. Johnson másik, embercsempészet-ellenes elvárása, hogy egy a UK és az EU között kötendő visszafogadási egyezmény keretében vissza lehessen küldeni Franciaországba az illegális menekülteket. Ezzel azonnali hatállyal lehetetlenné válna a gengszterbandák által követett "üzleti modell".

Franciaország gyorsan és félreérthetetlenül válaszolt a brit előterjesztésre. Gerald Darmanin belügyminiszter visszavonta brit hivatali megfelelője, Priti Patel meghívását a vasárnapi, Calais-ban sorra kerülő EU-válságtanácskozásra, melyen Franciaország, Belgium, Hollandia, Németország és a Bizottság képviselői vesznek részt. Darmanin "csalódottnak" nevezte magát az "elfogadhatatlan" levél, de különösen annak a szociális hálón való közzététele miatt.