Párisi mintára akt-kiállítást rendezett az Uránia-műkereskedés. A kiállítás — meztelen emberi alakokról festett képek gyűjteménye — a maga nemében első Budapesten. Néhány előnyösen és sok kevésbé előnyösen ismert művész elküldötte régi, már sokfelé kiállított képeit. Új mű úgyszólván egy sem akadt. Azonban a régieknek is otthon maradt a java. Az egész kiállítás amolyan langyos, gyenge közepes hatású. A képek nem csak ismertek, de egyúttal többnyire régiek is, megcsinálásuk, mesterkélt beállításuk, színfelfogásuk tekintetében.
Csupa meztelen női alak — a férfi-aktok hiányzanak — de még a meztelenségük is olyan kevéssé csábító.
A sok gyenge, középszerű kép fölé emel kedik Glatz Oszkár képe, amely három, tóban fürdő fiút ábrázol, Ferenczy, Vaszary, Telkessy Valéria, Beömm Ritta képei, Csók István egyik-másik aktja, Vajda Zsigmond fürdő nője.
Nagyon kellemes a sok nagy igényű és kis értékű olajfestmény után Zádor Gyula rajzait, Aiglon apró, vízfestési képeit látni. A kiállításnak az értékét a közepesnél is lejjebb süllyeszti néhány bántóan gyenge, színpadias kép. Amelyik művész aktot rajzol, fest, az tulajdonképpen tanul.
Ezeknek a nagy része nem komoly tanulmány, nem a tanulással járó becsületes, tiszteletreméltó, érdekes küzdés nyomait viseli, hanem azt a törekvést áruíja el, hogy egy-egy szép női arccal, bőven osztott női hússal a gyengébb ízlésű néző megtévesztésére fordította festőjük minden igyekezetét.
Első ilyen kísérlet gyanánt mindenesetre érdekes az Uránia tárlata, de az akt-ábrázolás olyan fontos és figyelemreméltó részlete a művészalkotásnak, amely komolyabb, gondosabb, szélesebb, nagyobb szabású kezelést érdemel.
Az akt. A közönséges, polgári életben állig felöltözködve járkálnak ugyan az emberek, ám a művésznek, aki híven akarja visszaadni az emberi test minden mozdulatát, a ruhán átütő minden formáját, első sorban a meztelen emberi test formáit, mozgásait kell tökéletesen ismernie. A művész tanulmányainak céljaira levetkőztetett emberi test az akt. A világ legnagyobb művészei mind állandóan foglalkoztak akt-tanulmányokkal. Közben persze akárhányszor befejezett, kész, értékes kép, vagy szobor lett a tanulmányból. Ezeknek a meztelenségén természetesen nem szabad megütközni, mert a céljuk komoly és jó. Egyébként sem kell szégyellni azt a becsületes, a természetes meztelenséget, amelynek nincs aljas célja.
Népszava 1907. szeptember 29.
