Kína csendben felvásárolja Oroszországot, Putyin ennek biztos nem örül

Publikálás dátuma
2018.07.10 12:40

Fotó: AFP/ Aleksey Nikolskyi
Peking mind fontosabb partner Moszkva számára, egyre jelentősebbek az ázsiai befektetések. A fokozatosan javuló viszonynak azonban vannak árnyoldalai is: a kínai tőke egyértelműen arra törekszik, hogy felvásároljon egyes, stratégiainak tekintett cégeket.
Oroszország mindinkább Kína felé fordul azóta, hogy az országgal szemben az Európai Unió a Krím bekebelezése után, 2014 tavaszán büntetőintézkedéseket vezetett be. Ezek azonban nem hozták meg a várt hatást, csak azt érték el, hogy Oroszország más piacokat keressen. 2015-ben Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök ezzel kapcsolatban kijelentette: „gazdasági szempontból az országot arra kényszerítették, hogy aktívabban működjön együtt ázsiai országokkal”. Majd azt is hozzátette, éppen emiatt hálásak is azoknak az államoknak, amelyek a büntetőintézkedések bevezetése mellett döntöttek.
Ezt a szorosabb együttműködést a számok is alátámasztják – jegyzi meg a Die Welt. Ma már Kína Oroszország legfontosabb külkereskedelmi partnere, Németországot taszította le a trónról. Természetesen Berlin azért így is jelentős partner maradt, hiszen 2017-ben 50 milliárd dollár volt a kereskedelem összértéke. Az orosz külkereskedelem 8,6 százaléka Németországgal folyik. Peking esetében azonban rendkívül szembetűnő a gyarapodás. Kínával már a külkereskedelem 10,5 százaléka zajlik, miközben ez az arány 2013-ban még 6 százalékos volt. Oroszország 48 milliárd dollár értékben importált Kínából, ez a duplája a Németországból származó behozatalnak.
Kína azért még nem versenyezhet az egész Európai Unióval, hiszen az orosz külkereskedelem 45 százaléka továbbra is az EU-val zajlik. Ugyanakkor néhány éve az arány még 50 százalék volt, így a csökkenés e tekintetben is szembetűnő.
A hitelfelvétel, illetve más pénzügyi tranzakciók esetében is egyre kevésbé fontos a nyugat szerepe Oroszország számára, bár ez az átállás enyhén szólva nem halad túl gyorsan. Bár Moszkva már a szankciók elfogadása után azt közölte, gyorsan sikerül szoros pénzügyi kapcsolatot kialakítania az európaiak helyett kínai bankokkal, sok szakértő ezt meglehetős kétkedéssel fogadta. Már csak azért sem, mert – amint az orosz ipari és vállalkozói szövetség elnöke, Alexander Sohin még 2014-ben a Die Weltnek elmondta – az orosz és a nyugati bankok közötti kapcsolat évtizedek alatt alakult ki. Ahhoz tehát, hogy Moszkva kínai pénzintézetekre álljon át, szintén hosszú évekre van szükség már csak amiatt is, mert az ezzel kapcsolatos döntés az ázsiai bankoknál sem történik meg egyik napról a másikra. Kína az orosz vállalatok külső adósságának mindössze hat százalékát finanszírozta az elmúlt évben, miközben Nagy-Britannia, Ciprus és Németország összesen 38 százalékot mondhat magáénak – derül ki az orosz hitelminősítő, az AKRA adataiból.
A Kreml azonban továbbra is bízik az áttörésben, és ennek fontos szakasza lehet a júniusban, az állami Vnyesekonom Banknak nyújtott 9 milliárd dollár értékű orosz hitel. Ezzel az összeggel finanszírozzák majd az új kínai selyemút oroszországi beruházásait. A tervek szerint összesen 70 közös projektet finanszíroznak majd vele. A beruházás elvben mindkét félnek jó. Kína kiépíti oroszországi pozícióit, Moszkva viszont még több kínai beruházást remél. E tekintetben azért jelentős Peking lemaradása. Miközben az Európai Unióhoz fűződik a külföldi beruházások 50 százaléka Oroszországban, Pekingre kevesebb mint egy százalék esik az orosz jegybank adatai szerint. Összesen valamivel több mint 10 ezer dolláros beruházásról van szó. Oroszország ennek körülbelül az egytizedét fekteti be Kínában.
Peking különösen nagy érdeklődést mutat egyes oroszországi szektorok iránt. Kiváltképp az állam nyersanyagkincsei jelentenek komoly vonzerőt a kínai befektetők számára. Igaz, ezt Oroszországban nem hallják túlságosan szívesen. És itt jön képbe az, hogy a kínai érdeklődésnek vannak árnyoldalai is. Nyugaton nem egy példa volt arra, hogy a kínaiak erőszakosan vásárolták fel cégek részvényeit, és ez a jelenség Oroszországban sem ismeretlen. Moszkva eddig sikeresen akadályozta meg, hogy az ázsiaiak felvásárolják az orosz cégek részvényeinek többségét, ugyanakkor Peking törekvése teljesen egyértelmű. A kínai olajvállalat, a Sinopec, valamint a selyemút alap már 10-10 százalékot vásárolt fel az orosz gázfeldolgozó és vegyipari vállalat részvényeiből. A folyékony gázszállítással foglalkozó Yamal LNG vállalat esetében pedig ez az arány már összesen 29,9 százalék.
Kína és a Rosznyeft állami olajvállalat viszonya nem új keletű. Az ázsiaiak már 2004-ben milliárdos nagyságrendű összeget fektettek az akkor még ismeretlen cégbe. A pénzösszeg is segített a vállalatnak abban, hogy jelentősen növelje olajexportját. 2013-ban a kínaiak 25 éves lejáratú szerződést kötöttek a céggel, összesen 270 milliárd dollár értékben. Ennek nyomán megduplázták a Kínába irányuló olajexportot. Előzőleg Szaúd-Arábia volt az ázsiai ország legfontosabb olajbeszállítója. 2017-ben az orosz olajexport 23 százaléka irányult Kínába.
A két állam külkereskedelmében azonban a 2014-es év jelentette a legnagyobb áttörést, amikor a kínaiak gázszállításról kötöttek megállapodást a Gazprommal. A jelenleg építés alatt álló gázvezeték a tervek szerint 2019-től már évi 38 milliárd köbméter gázt szállít majd Kínába, 30 éven keresztül. Ez ugyan kisebb a németországi exportnál (53 milliárd köbméter), de nagyobb a Törökországba irányulónál, pedig eddig Ankara a Gazprom második legnagyobb felvevőpiaca.
Kína tehát évről évre egyre fontosabb partner. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Moszkva és Peking mind a mai napig némi bizalmatlansággal tekint egymásra. Szó sincs kölcsönös barátságról, kapcsolat alakult ki.
2018.07.10 12:40
Frissítve: 2018.07.10 18:33

Ma lenne 100 éves Nelson Mandela

A Dél-afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnöke az apartheid-rendszer tárgyalásos felszámolásáért Nobel-békedíjat kapott, majd a faji megkülönböztetés elleni harc, a szabadság és az egyenlőség jelképévé vált.

Szerző

Megosztás
2018.07.18 15:23
Frissítve: 2018.07.18 15:23
A fiatal MandelaWikipedia/
1961-ig már több évet töltött börtönben az Afrikai Nemzeti Kongresszus tagjaként, később vezetőjekéntAFP/
1964-ben-ben szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával életfogytiglanra ítéltékAFP/
Második felesége, Winnie Madikizela az apartheid-ellenes mozgalom meghatározó alakja lett, míg Mandela börtönben ültAFP/
70. születésnapján 1988-ban Desmond Tutu érsek egy londoni tüntetésen követelte a szabadon engedésétAFP/
1990-ben szabadon bocsátottákAFP/
Beszédet mondott a sowetói zavargások áldozatainak temetésén/
A londoni Madame Tussauds panoptikumban viaszfigurát kapott/
Jichák Rabin, Mandela, Frederik W. de Klerk és Jasszer Arafat a Time címlapjánAFP/
Az apartheid-rendszer tárgyalásos felszámolásáért Frederik de Klerkkel megosztva Nobel-békedíjat kapott 1993-banAFP/
1994-ben elindult az elnökválasztásonAFP/
1994 május 9-én letett esküjét Dél-Afrika első fekete elnökeAFP/
A líbiai vezetővel, Moammer KadhafivalAFP/
Hosni Mubarak egyiptomi elnökkelAFP/
Jasszer Arafat palesztin vezetővelAFP/
Fidel Castro iránti rajongását sokan kritizáltákAFP/
1995-ben a Robben-szigeti börtönben, ahol húsz évet raboskodottAFP/
II. János Pál pápával 1995-benAFP/
A hírességek imádtak vele fotózkodni, a képen Steve WonderrelAFP/
II. Erzsébet királynővel 1996-os Londoni látogatásánAFP/
2002-ben egy AIDS ellenes konferencián. Második fia, Makgatho AIDS-ben halt megAFP/
A 2004-es sorroláson, amikor Dél-Afrika nyerte a 2010-es foci vb rendezési jogátAFP/
A Tsotsi című Oscar-díjas film szereplőivel. Több film is készült az életérőlAFP/
2013-ban hunyt el, temetését az egész világ nyomon követteAFP/

Nem ilyen világról álmodott

Publikálás dátuma
2018.07.18 14:51

Fotó: AFP/ GIANLUIGI GUERCIA
Mindig lesznek, akik attól akarják magukat erősebbnek érezni, hogy másokat taposnak, mondta Barack Obama volt amerikai elnök, azon a Dél-afrikai Köztársaságban rendezett Nelson Mandela emlékünnepségen. A köztársaság első színes bőrű elnökének, az apartheidellenes harc legismertebb személyisége születésének 100. évfordulóján Dél-Afrika-szerte megemlékezések sorát tartották.
"Hihetetlen, hogy ennyi évvel azután, hogy Madiba ( Mandela beceneve ) kijött a börtönből még mindig jelentős időt kell szentelnem egy beszédben arra, hogy kiemeljem, hogy színesbőrűek, melegek, ázsiaiak, afrikaiak, arabok, indiánok, feketék, hogy mindnyájan egyenlőek vagyunk. Azt gondoltam, mostanra ez már egyértelmű lesz. De rájöttem, ahogyan alakulnak a világ dolgai, hogy ez a harc örök. Hogy mindig lesznek, akik attól akarják magukat erősebbnek érezni, hogy másokat taposnak". Ezek a mondatok Barack Obama volt amerikai elnök ünnepi beszédének részei, aki visszavonulása óta először, most szerdán, Nelson Mandela születésének 100. évfordulóján tartott nyilvános beszédet tizenötezres tömeg előtt. Az amerikai ex-elnök üzenete egyértelműen szólt utódának, Donald Trumpnak és az európai fejai alapon történő bezárkózást hirdető radikális politikusoknak is.  Obama hangsúlyozta, hogy az utóbbi idők fejleményei aggodalomra adnak okot. "Megjelent a félelem és harag alapú politizálás, és terjed, olyan gyorsasággal, ami pár évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt(...)Nem vagyok vészmadár, ezek a tények. Nézzenek körbe: az erőből politizálok felfelé ívelnek, míg a szabad választások és a demokrácia látszata keretet ad nekik" fogalmazott a volt amerikai elnök.
Nelson Mandela már életében legendává vált. A faji megkülönböztetés ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője 27 évet töltött börtönben, és ott szerzett tüdőbaja rengeteget kínozta utolsó éveiben. A dél-afrikai nemzeti kiegyezésben játszott szerepéért Frederik Willem Willem de Klerk elnökkel megosztva Nobel-békedíjat kapott. 
Száz éve született, de nagy kérdés, hogy a mai Dél-Afrika olyan-e, amilyennek egykor elképzelte. Az ország ismét sötét éveket él át. Súlyos gazdasági válság és nagymértékű infláció sújtja. A korrupció mintha nem ismerne határt. Az úgynevezett Economic Freedom Fighters nevű baloldali párt ki is vált az ANC-ből. A politikai erő annak köszönheti népszerűségét, hogy sok feketebőrű mindmáig kirekesztettnek érzi magát a társadalomban, s úgy vélik, hogy a feketék továbbra is túl nagy fölterületeket mondhatnak magukénak. Igen ám, de a zimbabwei példa nem éppen pozitív. A szomszédos országban a 2000-es évek elején erőszakkal sajátították ki a fehérek földjeit, ennek nyomán azonban összeomlott a mezőgazdaság, hiszen olyanokra bízták a föld művelését, akik korábban sosem foglalkoztak ilyennel.
Azért erőteljes túlság lenni a mai dél-afrikai egyenlőtlenségekért a fehéreket hibáztatni. A világ kevés országában olyan mély a szakadék a szegények és a gazdagok között, mint itt. A fehérek egyébként szintén elégedetlenek saját helyzetükkel, úgy vélik, hogy a hátrányok sora éri őket a gazdaságban. Mindez azt jelzi, az ország nem nevezhető az elégedettek társadalmának. Az apartheid vége óta a feketéknek csak egy kis hányada nevezeti magát a szabad világ igazi nyertesének. Általános vélemény: Dél-Afrikának, egyebek mellett a jelentős nyersanyagkincseknek köszönhetően, óriási lehetőségei lennének, ezeket azonban nem használják ki. 
A dél-afrikai rendkívül fiatal társadalom, a lakosság majdnem a fele fiatalabb 25 évnél. Ők már egy szabad országban nőhettek fel, ahol nem létezett apartheid. Mandela korát csak az idősek elbeszéléseiből ismerhetik. Az ő szemükben Mandela, azaz Madiba már nem olyan hős, mint amilyennek szüleik tartották. Ugyanakkor ők is egy megosztott társadalomban nőttek fel. Sok fekete fiatal csak az egyetemen találkozik fehér emberrel. 
Nelsom Mandela afrikai királyi családban született, a xhosza nép thembu törzsének egyik vezetője volt az apja. Születési neve – Rolihlahla – isixhosza nyelven valami olyasmit jelent: bajkeverő, aki bajba sodorja magát. 1944-ben lépett be a feketék jogaiért harcoló szervezetbe, az Afrikai Nemzeti Kongresszusba, és hamarosan az ANC egyik vezetője lett. Dél-Afrikában 1948-ban került hatalomra a faji elkülönítés megszigorításának programját hirdető Nemzeti Párt, ezt követően az ANC egyre radikalizálódott. Mandela nyitotta meg az első fekete ügyvédi irodát Dél-Afrikában 1952-ben. Bár Mandela kezdetben az erőszakmentes tiltakozás pártján állt, később megalapította az Umkhonto we Sizwe (MK) katonai szervezetet, amely bombatámadásokat hajtott végre kormányzati célpontok ellen. 1962-ben letartóztatták, kormányellenes összeesküvés és szabotázsvádjával életfogytiglanra ítélték. A Rivonia-perben a bíróság előtt mondott híres beszédében Mandela hangsúlyozta: "Hiszünk abban, hogy Dél-Afrika mindenkié, aki az országban él, és nem egy csoporté, legyen az fekete vagy fehér. Nem akartunk faji háborút, és az utolsó pillanatig megpróbáltuk elkerülni a vérontást." 
Életéből 27 évet áldozott a dél-afrikai szabadságért. 1964-től 18 évet a hírhedt börtöntáborban, a Robben-szigeten kellett lehúznia, egy 2,4x2,1 méteres nedves cellában raboskodott, és egy kőfejtőben dolgoztatták.  Nemzetközi közbenjárás nyomán 1990-ben szabadult. Az apartheid-rezsim fenntartásához ragaszkodó Pieter Willem Botha elnök utóda, de Klerk a berlini fal leomlását követően engedélyezte az ANC legalizálását. Mandelát a politikai foglyok közül utolsóként engedték ki a börtönből. Világszerte élőben közvetítették, ahogy Mandela - második felesége, Winnie kezét fogva – elhagyta a Victor Verster börtönt. 1991-ben megkezdődtek a tárgyalások a fehér kisebbség és a fekete többség képviselői között. A dél-afrikai demokratizálás, az apartheid-rendszer lebontása érdekében végzett munkájáért de Klerk elnökkel megosztva 1993-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki. 1994-ben tartották az első szabad választásokat, az Afrikai Nemzeti Kongresszus a voksok 62 százalékát szerezte meg.
Nelson Mandelát, a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnökét 1994. május 10-én iktatták be hazája elnökének. Madiba sem tudott csodát tenni, noha jelentősen növelte a jóléti kiadásokat. Hivatali ideje alatt földreformot hajtottak végre, támogatták a szakképzést, törvényt hoztak a munkafeltételek javításáról. Országa sok gondját azonban nem tudta orvosolni. Utólag is bírálják, hogy túl enyhe feltételeket alkudott ki az átmeneti tárgyalásokon, hogy nem fékezte meg a bűnözést, hogy elnéző volt a korrupcióval szemben, és különösképp, hogy nem tett eleget az AIDS-elleni küzdelemben. Eleve csak egy hivatali időre vállalta az államfői posztot. Afrika egyik legtekintélyesebb államférfijaként, Dél-Afrika atyjaként leköszönése után is világszerte ünnepelték, és ő is élvezte a világhírességek társaságát. 
Utolsó éveiben egyre inkább visszavonult a nyilvánosságtól. 2010-ben nagy álma teljesült, amikor hazájában tartották a futball-világbajnokságot. Hatalmas ovációval fogadták a VB záróünnepségén, de beszédet már nem mondott. 2011 óta többször is kórházba került tüdőfertőzéssel, légúti betegségekkel. 2013. december 5-én halt meg.

Kitüntetései

1990: Nemzetközi Lenin-békedíj 1993: Nobel-békedíj 2000: Metodista békedíj  

Családja

Feleségei Evelyn Ntoko Winnie Madikizela-Mandela Graça Machel Gyermekei  Makgatho Mandela Makaziwe Mandela Zenani Mandela-Dlamini Thembekile Mandela Zindzi Mandela  

Szerző
Témák
Mandela
2018.07.18 14:51
Frissítve: 2018.07.18 15:29