A Városmajorban, a kordonon belüli területen neonáci, újnyilas és hasonszőrű csoportok várták szombat kora délután, hogy kezdetét vegye az úgynevezett becsület napja alkalmából meghirdetett demonstráció. A főként fekete ruhába öltözött résztvevők mellett legnagyobb meglepetésünkre a nagy tekintélyű főrabbi, Kardos Péter is megjelent.
A főrabbi lapunknak nyilatkozva felidézte: „A nagymamámat a nyilasok, Kun páterék gyilkolták meg. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1945 februárjában pontosan itt, a Városmajorban találtuk meg a holttestét. Haslövéssel végeztek vele. 8 éves voltam akkor.”
A nagymamát a család abban a hiszemben helyezte el az Alma utcai zsidó szeretetotthonban, hogy ott biztonságban lesz. Az otthonban élőket azonban ugyanúgy kíméletlenül lemészárolták a nyilasok, ahogyan a közeli kórház védekezésre képtelen lakóit is. A vérengzés januárban történt, a temetetlen holttestek hetekig feküdtek a városmajori parkban.
Kardos Péternek nem állt szándékában az antifasiszta ellentüntetőkhöz csatlakozni, és a szélsőjobboldali rendezvénynek se ment volna a közelébe, ha nem éppen a Városmajor a helyszín.
Annak idején a nyilasok pusztítottak a környéken, most pedig – mondta – „ezek masíroznak itt. Látni akartam őket!”.
A kérdésre, hogy milyen érzések kavarognak benne, a főrabbinak könny szökött a szemébe. Szünetet tartott, majd – Pokorni Zoltán nyilas nagyapjának esetére utalva – arról beszélt, hogy felmenőinek cselekedeteiért senki nem felelős. Azok azonban, akik egy ilyen eseményen vonulnak, saját elhatározásukból, saját maguk cselekszenek. Sokuk családapa lesz, vagy már most is az: valószínű, hogy a gyereküket is ebben a szellemiségben nevelik fel.
A főrabbi nem folytatta. Még mielőtt a demonstráció elkezdődött volna, elhagyta a Városmajort. A nácik közül senki sem ismerte fel.