Diplomácia

Nem könnyű az uniós diplomaták dolga. Kivált a biztosoké nem. Kormányaik küldik őket, a lelkükben ott a hazai szellemiség maradványa, de mert mégis a nemzetek fölötti Bizottságot képviselik, egyensúlyozniuk illenék. Nem mindenkinek sikerül. Olyankor körülményes, amikor a közelmúltat kell visszaidézni. Navracsics Tibort Veszprém hívta haza, ahol tavaly győztes volt, és azért kellett búcsúznia a mandátumától, mert az Unióba költözött. Mészáros Antónia azért hívta meg a Szemtől szembe műsorába, hogy erről a kettősségről valljon. Neki is, faggatójának is bukfenceznie kellett. A riporter szóba hozta, a Fidesz milyen ricsajt csapott volna, ha a Putyin-látogatás idején történetesen fordított a helyzet, ők vannak ellenzékben, s az orosz elnök elmegy a budapesti temetőbe, megkoszorúzza az „ellenforradalmárokat” gyilkoló „hősök” emlékművét. Milyen „áruló” lett volna a netán baloldali kormány? Navracsics elengedte a kérdést a füle mellett, hárított. Nem a legelegánsabb volt, de hasznos. Más kérdés, mit gondolnak róla odakünn, ahol eredetileg vita volt biztosi címe körül.