Március végén az ATV-ben kissé ingerült, egymás melletti elbeszélés folyt a riporter és Kovács Zoltán kormányszóvivő között, alapvetően a „politika” fogalmáról. Azt gondolom az nem politika, ha az üzemvezetőnél fiatalabb esztergályos szóvá teszi, hogy neki kevesebb a fizetése, mint az idősebbnek, holott a teljesítménye nem gyengébb az övénél. Azt hiszem az sem politika, ha egy vállalat munkásai sztrájkolnak a magasabb bérért. Ha viszont egy – mondjuk – ágazat (pl. oktatás) nevében bármilyen szervezet kiviszi a dolgozói problémáit a közvélemény elé, és annak kárvallottjait az „utcára” hívja, követeléseit a kormánnyal szemben fogalmazza meg, az már politika. Függetlenül attól, hogy személyiségjogi (megalázás, stb.), szakmai (minősítési rendszer) vagy anyagi (bér) sérelmekről van szó.
Az így definiált politika – az aktuális hatalommal szemben – mindenképpen jelentős elégedetlenséget (kormánykritikát) jelent, de nem feltétlenül általános kormányellenességet, vagy netán rendszerellenességet. Ez utóbbitól eltekintve, nyilván vannak a kormány politikai ellenfelei, akik az utcai demonstratív elégedetlenséget szeretnék kormányellenességnek feltüntetni. Ez a felfogás is azt mondja, hogy az utcai kormányelégedetlenség: politika.
A kormány ezt tudva az április 20-i pedagógussztrájkkal kapcsolatban „mindenféle” eszközzel arra törekedett - amit el is ért -, hogy az elégedetlenkedőket, nevezzék magukat akár sztrájkolóknak is, az oktatási intézmények kapuin belülre tartsa. Ezzel az okos taktikával a kormány magukkal a pedagógus szakszervezetekkel demonstráltatta, hogy nekik nem a kormánnyal, végképp nem annak politikájával van „bajuk”, hanem bizonyos oktatástechnikai kérdésekkel (minősítés, óraszám, tankönyv, kisegítők bére stb.), amelyekben szeretnének az ágazat számára jobb pozíciókat elérni.
„Ennek semmi akadálya, akár kapun belül sztrájkolhatnak is” – mondták a kormány képviselői „hiszen mi vagyunk a munkáltatók, önök pedig a munkavállalók, és előbb-utóbb úgy is szót kell értenünk”. A helyzet végső soron majdnem olyanná vált, mint amikor a vállalat munkásai – az üzemen belül - sztrájkolnak a magasabb bérért, vagy a jobb munkakörülményekért, vagyis nincs szó politikáról.