A magyar egészségügyről egy dolog biztosan nem állítható: hogy esélyegyenlőséget kínál a lakosságnak, vagyis mindenki számára hozzáférhető, azonos minőségű és ingyenes ellátást nyújt. Ez az egyik legfontosabb megállapítása a Political Capital (PC) legújabb kutatásának, amelyet a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodájának támogatásával valósított meg az elemző intézet. A kérdésről rendezett tegnapi konferencián a cég kutatási vezetője úgy fogalmazott: nincs esélyegyenlőség, mert ha valahol ma az ingyenes ellátás magas színvonalú, akkor biztos, hogy nem mindenki számára hozzáférhető, ha pedig ingyen bárkinek elérhető, akkor nem jó színvonalú, és végül, ha magas szintű és mindenki számára hozzáférhető, akkor nem ingyenes.
Juhász Attila emlékeztetett azokra a hasonló nemzetközi elemzésekre, amelyek bebizonyították, hogy az egészségügyi esélyegyenlőtlenségek csökkentéséhez a vagyoni különbségek mérséklésével és az oktatás erősítésével lehet eljutni, de Magyarországon ezzel ellentétes folyamatok zajlanak, hiszen nő a szakadék a legszegényebb és leggazdagabb rétegek között és ez megmutatkozik gyermekeik oktatási esélyeiben is. A felmérés kimutatta, hogy a legszegényebbek és az alacsonyan iskolázottak körében 2010 óta drasztikusan nő azok aránya, akik az előző egy évben azért nem tudtak igénybe venni orvosi ellátást, mert az túl drága volt, túl messze volt, vagy, mert várólistára kerültek ugyan, de nem kaptak beutalót a beavatkozásra.
Az esélyegyenlőtlenség számtalan vetülete közül Kovácsy Zsombor azt emelte ki, már az is teljesen esetleges, milyen felszereltségű kórházba, mennyire felkészült szakemberekhez kerül a beteg. Ez után azonban szerinte egységes a hozzáállás: az orvosok munkadarabként munkálják meg a beteget, és csak az foglalkoztatja őket, hogyan lehet lejelenteni a társadalombiztosítási elszámolásnál az esetet. Az egészségügyi szakjogász azt tapasztalja, még a legjobb ellátóhelyek is csak rutin kezeléseket adnak a betegnek, de nem foglalkoznak az egyéni problémáival, így nem is kap például egyéni rehabilitációt.
Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász hét területen mutatta ki az esélyegyenlőtlenséget a magyar betegek között, igazolva a Political Capital elemzéseit. Az anyagi egyenlőtlenség már abban megmutatkozik, hogy a legszegényebbek nem tudnak elutazni a szakrendelőbe vagy kórházba, nem tudják kiváltani a gyógyszereiket. Civil szervezetek nyomására kezdett foglalkozni az állam a fogyatékkal élők egészségügyi esélyeivel, mert ma egy tolószékes nő sehol az országban nem tud elmenni mammográfiai vizsgálatra – emlékeztetett az Egészségügyi Menedzserképző Központ igazgató-helyettese, majd a romák ellátási hátrányának feloldására a svájci alapellátási modell eredményeit említette.
Negyedikként a térségi különbségek hatására hívta fel a figyelmet, mert a tartósan betöltetlen háziorvosi körzetekben ugrásszerűen megnő a 65 év alatti lakosság halálozása, majd utalt az intézmények közötti különbségekre, és arra, hogy mennyivel nagyobbak az esélyei egy felkészült betegnek a túlélésre, mint annak, aki ismeretek hiányában nem akar együttműködni az orvosokkal. Sinkó Eszter végül kiemelte, hogy a magyar egészségügyi rendszerben egyértelműen rosszabbak az idős betegek hozzáférési esélyei a megfelelő ellátáshoz. Az elemzők egyetértettek abban is, hogy a közeli jövőben nem várható a helyzet javulása, a háttérintézmények átszervezése mellett biztosan senki nem foglalkozik majd az esélyegyenlőség kérdésével a humánminisztériumban.
Szakrendelő sem lesz a Jánosban?
Még le sem csillapodtak a kedélyek a Hegyvidéken, amiért nem a Szent János Kórházból csinál a kormány „szuperkórházat, hanem Kelenföldön zöldmezős beruházásban készül el a budai oldal új ellátó központja, máris itt az újabb vita a nagy múltú intézmény jövőjéről. A Magyar Idők kormányzati napilapban kedden még az jelent meg, hogy a XII. kerület terveiben „mint széles szakmai profillal működő, minőségi járóbeteg-szakellátó központ szerepel”, ám a kerület polgármestere tegnap már hosszabb interjúban fejtette ki a lap hasábjain, hogy az önkormányzat célja egy kórházi ellátástól elkülönült, de nem pavilonokban szétszórt, minőségi járóbeteg-szakellátás létrehozása. Pokorni Zoltán hozzátette, már egy hónapja lezárták a tárgyalásokat a Semmelweis Egyetemmel, hogy a Szent Jánosból fokozatosan valamennyi szakellátást átköltöztetnek a klinikákhoz tartozó, alig száz méterre lévő Kútvölgyibe. A fideszes polgármester azt is hozzátette, hogy a régi pavilonokban idősgondozási és más szociális feladatok ellátását vagy aktív kezelések utáni rehabilitációt tart elképzelhetőnek.